Pp kicsi 45
2017-10-17

Él még május 1-je?

1882-óta ünnepeljük május 1-jét, azaz a munka ünnepét, a munkavállalók szolidaritási napját. Talán sokan nem hallottak még róla, de ezen a napon tartják meg – főleg vidéken – a szerelem ünnepét is, hiszen régen szinte mindenhol májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek udvaroltak. Manapság ez az esemény is a „halványodó” piros betűs ünnepek közé tartozik, noha több érdekesség, történelmi tény fűződik ehhez a naphoz…

1882-óta ünnepeljük május 1-jét, azaz a munka ünnepét, a munkavállalók szolidaritási napját. Talán sokan nem hallottak még róla, de ezen a napon tartják meg – főleg vidéken – a szerelem ünnepét is, hiszen régen szinte mindenhol májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek udvaroltak. Manapság ez az esemény is a „halványodó” piros betűs ünnepek közé tartozik, noha több érdekesség, történelmi tény fűződik ehhez a naphoz…

A munka ünnepének élenjárói az 1880-as évek chicagói munkásai voltak, illetve az Amerikai Munkásszövetség (AFL), akik a nyolcórás munkanapot követelték 1886. május elsején, amikor a rendőrség a tömegbe lőtt, sőt egy évvel később munkásvezetőket is meggyilkoltak. Tudniillik a gyorsuló iparosodás, a folyamatos technikai fejlesztések hatására az amerikai kontinensen óriási iparvidékek alakultak ki, amelyek igen jelentős létszámú munkaerőt igényeltek. Sajnálatosan a munkakörülmények és a bérezések egyáltalán nem voltak korrektek, ezért is szerveződött meg a munkásmozgalom, melynek tagjai, pártolói parázs hangulatú demonstrációkat szerveztek, továbbá minden eszközt bevetve arra kényszerítették a politikai elitet, hogy a nehéz munka- és életkörülményeiket valamelyest javítsák. Ez időben Nyugat-Európában nagyjából hasonló folyamatokról beszélhetünk. Az AFL a korábban említett chicagói eseményekre válaszul pedig azt javasolta, hogy több ország munkáspártjai, szakszervezetei 1890. május első napján rendezzenek világméretű tüntető felvonulásokat, amit az 1889-ben, Párizsban megrendezett szocialista konferencián el is fogadtak.

A kongresszuson részt vett a Magyarországi Általános Munkáspárt delegációja is, amely a honi demonstráció szervezését tűzte napirendre. 1890. május elsején a Népszava becslése szerint közel hatvanezer ember vonult végig a belügyminiszteri rosszallás ellenére a Kálvin tér, Kiskörút, Andrássy út, Városliget útvonalon, hirdetve – Nagy Ferót száz évvel megelőzve – a “nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” idilli hármast.

Mindemellett az elődök csak 1945-re vívták ki, hogy május elseje munkaszüneti nap legyen.
A májusfa állításának hagyományát, amelyhez nem tartoznak közismert legendák, mégis az egyik legérdekesebb magyar szokások közé sorolnám. Mindez pedig több mint hatszáz évre nyúlik vissza, hiszen megközelítőleg a XV. századtól jegyzik ezt a régebben igen fontosnak tartott népszokást. Május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel, kapcsolódván a tavaszhoz, a megújuláshoz és a várva várt felvirágzáshoz, az élet minden területén. A májusi zöld ágat májusfának (a székelyek jakabfának, jakabágnak) nevezik. A májusfaállítás hazánk egész területén ismert, amelyeket elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták az ifjak, ezért a hatóságok sokszor tiltották magát a szokást is. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak is udvarol.

A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, amelyet krepp-papírral díszítenek. Általában szalagok, egy üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legények csak a fát állították fel s a leány, illetve annak édesanyja díszítették. Sok helyen pünkösdkor vagy május végén “kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.

A szokás egyik új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. Minél többet kapnak a fiatal lányok, annál nagyobb lesz a dicsőségük.

Május első napja ma már gyakorlatilag elképzelhetetlen a majálisok nélkül. Kisebb, nagyobb városokban a tereken sátrakat emelnek, főzőversenyeket bonyolítanak le és persze mindenféle rendezvényekkel csábítják ki a lakosokat a szabadba. Sokan a rendszerváltás előtti majálisokra a „sör és virsli” páros miatt emlékeznek, noha a diktatúra idején többek között ez az ünnep volt az egyik legfontosabb.

Óriási felvonulásokat rendeztek, nemcsak a fővárosban, hanem még a falvakban is. Természetesnek számított, hogy az emelvényekről a pártelit szónoklatai hangzottak el, amelyek ilyenkor szinte mindig a boldogabb jövőről és a rendszer sikereiről szóltak. Manapság ez az ünnep e tekintetben sokkal visszafogottabb, bár a politikától ekkor se teljesen mentes, ám az már könnyen elkerülhetővé vált. Ha másra nem is, egy valamire ma is kitűnő alkalom május 1-je: egy kis pihenésre, kikapcsolódásra, nem utolsó sorban a családdal való időtöltésre. A lehetőségek persze kimeríthetetlenek.

Megyesi Dániel

A szerzőről