Pp kicsi 45
2017-06-24

Cím nélküli agymenés

Cím nélküli agymenés
(Arany Toldijának első énekének részletének átirata)
Ég a napmelegtől üszkös tapírfalva,
Terjeng a levegőben derekas bukéja;
Nincs egy kósza szellő, mi vinné a szagot,
Nincs tenyérnyi ánusz, mi venné a lapot.
Megcsapja e zamat az erre tévedőt,
Örök emléknyommal honorálja őt;
Mindenekelőtt a szagtól arcunk biz’ elsápad,
Ezután szemünk rögvest könnybe lábad.
Erre veti útja Szekeres B. Jánost,
A kiskunmakacsborjúpusztai alkörzeti vámost;
Eléri szaglóhámját a jószágok bűze,
E féktelen élményt eddig egy ember se tűrte.
Jánossal sincs másképp, térdre küldi az odor,
Jól jönne most neki egy dekoratív csador;
Annak híján viszont ingjét gyűrné orrba,
Kapkodása végett vágja önmagát gyomorba.
Végül is vámosunk célját elérni látszik,
Érzékeivel az inger viszont kemény meccset játszik:
A tapírok, mikről nem esett még szó, táncra perdülnek,
Némely fajtársaik pedig Beatlest énekelnek.
Hősünk is csatlakozik a furcsa mulatsághoz,
Látszik még nem szokott efféle haluzáshoz.
De az eufóriát paranoia váltja,
A tapírokat immár fenevadnak látja.
Szép öcsém futásba kezd megcélozván az erdőt,
Nem látni manapság ily gyorslábú vámszedőt;
Mögötte a sok bestia lemaradni látszik,
Jánosunk most – nyárnak daccal – dideregve fázik.
Órák hosszat bolyong, mire kitisztul a feje,
Ezt aztán nem fogja elhinni otthon a neje.
A történtekből levonva a posztulátumot,
János kerüli a tapírrezervátumot.

A szerzőről