Pp kicsi 45
2017-06-24

Szirén énekemmel

Szirén énekemmel…

Egy kisgyerek vagy hercegnő, vagy szuperhős akar lenni – nemtől függően, és ezt nagy büszkén hangoztatja bármilyen helyzetben. Aztán olyan 14-16 éves korban általában beüt a tanácstalanság és az ember falnak megy, ha meghallja azt a bizonyos kérdést: Mi lesz veled gimi után? Nos, nálam kimaradt a hercegnősdi, de mindig igen konkrét tervekkel rendelkeztem jövőmet illetően. Három hónap egyetem után pedig határozottan kezd letisztulni a kép…

- Sziréna akarok lenni.
- Mármint, mentős?
- Nem, sziréna. Én akarok lenni a nínó!
Minden így kezdődött. Három évesen. A mentős elzúzott mellettünk, mi álltunk tovább a dugóban, engem pedig megcsapott az orvostudomány szele. Ott és akkor tudtam, hogy ennek akarom szentelni az életemet. Körberöhögött a család, jólvanjólvanmajdkinövöd…

Hat éves lettem. Anyu odavolt George Clooneyért. Délutáni standard program volt a Vészhelyzet (na meg a Dallas, de ezt mélyen titkoljuk, ennél lejjebb már csak Esmeralda van…)
- Dr. Ross mit csinál?
- Életeket ment.
- Azzal hogy nyomogatja az emberek mellkasát?
- Igen, ezzel is.
- Ha nagy leszek, én is Dr Ross leszek.
- Jólvanjólvanmajdelmúlik…

Nyolc éves koromban unokatesómnak babája született, rohantunk a kórházba, olvadoztunk a picitől. Hozták a babákat, járkáltak fel-alá a fehérköpenyesek. Bűzlött már a gólya-téma, de mit tudtam én még akkor, hogy is működik pontosan ez a papás-mamás-születés dolog?
- A baba hogy jött ki Eszter hasából?
- Kisegítette a doktor bácsi.
- És az fájt?
- A doktor bácsinak? Nem.
- Jó. Akkor én is ilyen doktor néni leszek.
- Perszeperszemajdmeggyógyulsz…

Tizenkét éves koromban elárasztottak minket a CSI-ok. Családom többi tagjából általános undort illetve kétkedést kiváltva, elmélyülve nézegettem a hullákat, mindenféle kifacsart testrészüket elemezgettem, és felháborítóan egyszerűnek tűnt a dolog: „A hulla tüdejében vizet találtunk. Halálát fulladás okozta” Na de kérem szépen, erre én is rájöttem. Jó leszek én ide!
- Emberek, boncolni fogok!
- Most azonnal?
- Nem, majd bűnügyi patológián
- Jajjistenemjajjistenemmitrontottunkel…

Tizenhárom lettem. Majdnem kisiklottam: megnéztem a Zorrot. Banderassal… Zorro nője akartam lenni.
- Navégrevalamiépkézlábötlet…

Tizenöt évesen beláttam, kapcsolatunknak nincs jövője. Kalifornia túl messze van. Bekapcsoltam inkább Horatiot. Épp DNS-t futtattak, hogy azonosítsák a gyilkost.
- Berakják a gépbe és ennyi? Meg is van oldva?
- Ezek szerint…
- Lássuk csak, tunkolgatnak mindenféle anyagokkal, öntögetik a géleket ide-oda, hajszálakat szednek ki a fésűből, benyomják a mikroszkóp alá, egy gép pedig elemzi a DNS-t… Kutatni fogok!
- Ahaahamajdrájönagyerek…

Így ugrottam neki tizennyolcadik életévemnek. És valóban, rájöttem, családom néhány apró részletet elhallgatott előlem fontos beszélgetéseink során…
Nem mondták, hogy gyakorlatilag bármit teszek mikroszkóp alá, abban mindenképp egy UFO fog visszaköszönni, hogy a long interspersed nuclear elements nem egy Pink Floyd szám címe, és hogy a ciklin-b határozottan nem egyenlő a zyklon-b-vel.
Nem mondták azt sem, hogy egy boncnok nem csak fojtogatásra, fulladásra, lőtt sebre vagy mérgezésre vizsgálja a hullát, hanem minden apró és teljes mértékben megkülönbözhetetlen musculust csukott szemmel, fejen állva, csupán a hulla auráját megtapintva fel kell, hogy ismerjen.
Mélyen hallgattak arról, hogy a bácsi nem csak úgy kiszedi azt a babát, hanem komoly matematikába bonyolódva méreget-oszt-szoroz-gyököt von, mert hát conjugata diagonalis és diameter transversa vs. diameter occipitofrontalis, és hogy fekvés-állás-tartás-beilleszkedés leírásához nem elegendő az „amott van ni, benne a hasban”, számomra egyébként teljesen helyesnek tűnő megfogalmazás.
Kimaradt felvilágosításomból az is, hogy Dr. Ross nem egyszerűen randomra nyomogatja a betege mellkasát, hanem ez kéremszépen komoly pozicionálást igényel, amire állítólag rá kell érezni, közben vonyítsad – hangnemben maradva – , hogy „Ah ah ah ah stayin alive stayin alive”, mert ugye ritmust kell adni a tevékenységnek, mindeközben pedig ne veszítsd el a fonalat 30-ig, majd még szájmunkázz a pácienssel két befújás erejéig. Háromszor lendültem neki az elsősegélyes babának. Hősi halált halt kezeim között; légcsöve az anusán keresztül látta meg a napvilágot…

Tizennyolc éves vagyok. Anya, apa, kedves barátaim: sziréna leszek.

riccio
mediahug92@gmail.com

A szerzőről