Pp kicsi 45
2017-04-26

A Random hasmenéshez

Csokonai Vitéz Mihály – A reményhez c. vers átirata

Jó étkűvel játszó
Ócska lelemény,
Természeted hátsó,
Heves, de nem kemény.
Ki beállít hozzánk
Számos-számtalan,
S míg pír lepi orcánk,
Gyötör a fajtalan.
Terméked miért ily bizarr?
Miért ily lidérc-szülte rém?
Kétes reflexet miért kavar
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
A sürgősöm valál,
Hittem, elhagytalak.
Ő mégis rám talál.
Termetem lángnyelveddel
Végig perzseléd,
Képzetem förtelmeddel
Ronggyá tétetéd.
Emlékimbe égett
Elsöprő égiszed,
Gyorsan vetném véged,
Bár jól tudom, nem lehet.
Tőled a hideg fut végig
A hátamon,
„Du bist nicht so witzig”,
Te kétarcú borzalom.
Heveny predátorként
Váratlan, intenzív
Idült veteránként
Nem vitás, produktív.

Hagyj el, álnok csikar,
Hagyj el óh engemet,
Mert ez a dúló vihar
Szüntelen feszeget.
De íme immár vége,
Győzve az erőlködést
Letudtam hát újra
Egy random hasmenést.

Franky

A szerzőről