Pp kicsi 45
2017-10-19
Edua

Tivadar

Medikusok vs.Szépirodalom

A következő történet egy orvostanhallgatóról szól, csak azért, hogy Ti, kedves olvasók, könnyebben átérezzétek Hársfalvi Tivadar problémáját.

Tivadar mindig is jó tanuló volt. Már az általános iskolában felfigyeltek rá a tanítók, tanárok. A középiskola akadályait is könnyedén vette, volt néhány tantárgy, amit nagyon szeretett. Már gyermekkorában tudta, orvos szeretne majd lenni, emiatt a természettudományos tanulmányaira nagyobb hangsúlyt fektetett. Rendszeresen olvasott az iskolán kívül is olyan könyveket, cikkeket, melyeket tanárai, vagy ismerősei ajánlottak és érdekesek voltak biológiai, orvostudományi vagy kémiai szempontból. Ennek ellenére Tivadar nem volt az a „tipikus könyvmoly”. Sok barátja, haverja volt, már 11. osztályos korában szerelmes volt, ráadásul a lány is viszont szerette őt. Tulajdonképpen boldog volt az élete. Ha unatkozott, és szeretett volna kikapcsolódni, elolvasott egy-egy jó regényt, vagy kedvesével elment megnézni egy fotókiállítást, sőt barátnője hatására ő is elkezdett fotózni. Volt egy jó barátja, aki zongorázott. Ő keltette fel Tivadar érdeklődését a zene iránt. Gyakran jártak koncertekre, hangversenyekre. Nyaranta a haverokkal általában valamelyik magyar fesztivált látogatták meg, annak rendje s módja szerint mulattak, kóstolták a tokaji szőlők gyümölcsének ínycsiklandó nektárját, hallgatták a könnyűzenei élet legnagyobbjait, felhőtlen volt örömük.
Aztán eljött az érettségi. Tivadar különösebb nehézségek nélkül vette a vizsgákat, és jelentkezett a szegedi orvoskarra. Nyáron éppen sátorozott barátaival, amikor megtudta, hogy felvették az egyetemre. Majd kiugrott a bőréből. Szüleitől, ismerőseitől mindig azt hallotta, hogy az egyetemi évek lesznek a legszebbek az életében, soha vissza nem térő lehetőségek kínálkoznak majd, használja hát ki őket, élje a fiatalok boldog életét, amíg még megteheti, hiszen a munkás hétköznapok előtt már csak ez a néhány év „szabadság” vár rá.
Nyáron a gólyatáborban rengeteg új ismerőst, barátot szerzett. Kicsit furcsa volt neki a nagy szabadság, mert eddig a szülei igyekeztek visszafogni a „dorbézolásban”. Ráadásul még a nyár elején véget ért a nagy szerelem is, így teljes lendülettel vetette magát az új arcok hömpölygő, örvénylő tömegébe.
Szeptemberben meglepődve tapasztalta, hogy valóban igaz, amit Szegedről mesélnek. Hetente akár ötször is elmehet valahova, minden tele van tarkánál-tarkább, színesnél-színesebb programokkal, lehetőségekkel. Hétfőn koncert, kedden kiállítás lesz, szerdán elmehetnénk szalonnát sütni, csütörtökön meg lesz az a buli a klubban, amiről meséltek a felsőbb évesek, jövő héten megint lesz a feketeházban egy fotótárlat, milyen jó a színházprogram, és a belvárosban is van mozi! Viharzottak az ötletek, a gondolatok, a lehetőségek a fejében. Nem akarta elhinni, mennyi szép, jó és megismételhetetlen dolog vár itt rá. Aztán kicsit máshogy alakult a dolog. Az első hetet végigbulizta, olyan jólesett újra látni a gólyatáborból már ismerős évfolyamtársakat. Csütörtökön meg is egyeztek, hogy melyik nap kinél gyűlnek össze egy kis iszogatásra. A csoporttársaival is megismerkedett, megszervezték az első csoport bulit, hogy jobban összeszokjanak. Tivadar nagyon jól érezte magát az egyetemen.
Teltek múltak a hónapok, jött a vizsgaidőszak, a féktelen szórakozás rovására. Mindenkinek fájt, hogy egy ideig ritkábban (szinte egyáltalán nem) jöhettek össze mulatni, de tudták, ha az orvosira jár az ember fia/lánya, akkor az ezzel jár. Tivadar szépen túl is tette magát a vizsgákon, sőt még arra is maradt ideje, hogy segítsen az egyik barátjának, aki nem nagyon értette a kémiát.

A vizsgaidőszak után kezdődött a második félév… végeláthatatlan mennyiségű szórakozást terveztek, a nagy megmérettetések után, kikapcsolódásképpen. Ezeknek a felét sem sikerült véghezvinni, mert ugye az embernek a fantáziája végtelen, de a mája nem.
A fentebb leírtak szerint teltek-múltak az évek. Az első év után jöttek a nehezebb évfolyamok, a tanulás több időt vett igénybe, kicsit kevesebb volt a buli, de Tivadar még mindig úgy érezte, jobb nem is lehetne az élete, igaz, hogy sokat kell tanulni, de jó a társaság és igazán jó bulikat csapnak együtt.
Most az ötödik évét tapossa az egyetemen a mi Tivadarunk. Már tudja, érsebész szeretne lenni, tavalyi gyakorlatát Malajziában töltötte, külföldön is nagyokat „partizott”, kihasználta a lehetőségeket, hét barátnője volt az elmúlt néhány évben, tizenkét istennyila meg sem kottyan neki, mégis mindenre emlékszik még anatómiából.
De mi emlékszünk még, hogyan jött ide Tivadar? Mennyi minden foglalkoztatta a középiskola alatt? Mennyi lehetőséget látott Szegeden? Mennyi terve volt a munkás hétköznapok előtti, utolsó néhány szabad évre? És mi lett mindebből? Nem sok. Tanulnia muszáj volt, mert a jövőjét építgette. Szabadidejében szórakozott. Lássuk be, elég egysíkúan. Igaz, Tivadar is unja már a szote klubot, mégis megjelenik, legalább csütörtökönként.
Nem is próbál változtatni az észrevétlenül belé rögzült, belé ívódott viselkedésmintán. Mivel az orvosi egyetem lekötötte és leköti az ideje nagy részét, nem is tervez más programokat magának, hiába lenne kedve elmenni egy-egy színházi előadásra, nem fér bele, mert „csütörtök este úgyse fog tanulni”, még egy estét pedig nem akar „kimaradni”. Tivadarból szakbarbár lett. A kikapcsolódás a felszínes, cukormázba bújtatott üres dübörgést jelenti neki, a komoly dolgok pedig kizárólag a szakmai területre korlátozódnak számára.
Ne kövessük Tivadar példáját! Ne hagyjuk magunkat sodródni az árral! Legyünk önmagunk, ezáltal egyéniségek, igazi színfoltok, és így tegyük a SZOTÉt egy hatalmas, tarka, élő, folyton változó és mégis állandó közösséggé! Ha szereted a zenét, menj el jó koncertekre, hangversenyekre. Ne mondj le róluk! Ha rajongsz a fotózásért, akkor szakíts rá időt! Mikor voltál utoljára színházban? Pedig Szegeden nem is egy helyen van rá lehetőség… Tudom, sokat kell tanulni, meg a héten lesz három szülinap, négy csoport buli, a csütörtöki „alap programról” pedig már ne is beszéljünk. De a változatosság gyönyörködtet. Nem jelentheti évekig ugyanaz az egy dolog a szórakozást. Legyen a kikapcsolódásotok változatos, hisz annyi lehetőség van Szegeden… ezt már Tivadar is megállapította, ugye emlékeztek?

Hent

A szerzőről