Pp kicsi 45
2017-04-24
Girl

Piszkozat

Gonzo a nőkröl.

Nincs nagy péniszem, se sok pénzem. Nem vagyok izmos, nem saját autóval járok egyetemre, a diszkófényektől epilepsziás rohamot kapok, mégsem szeretnek a lányok. …vagy ezt nem így mondják?

Már megint miről van itt szó? Nemrég káromkodó, most felszínes hölgyek? Ki engedte be ezt a hímsovinisztát ide? Hmm… ez közel sem hímsovinizmus. Csak tegyünk egy pillantást Szeged utcáira. Figyeljünk oda, mit súgnak az öltözködési szokások – mindkét nem részéről.

Egészen elképesztő módon jórészt olyan kisasszonyokkal tartok ismeretséget – úgy tudom – , akik a legkevésbé sekélyesek. Itt jegyezném meg halkan, hogy a felületesség és naivság között legalább egy svájci mérföld (4800 km) a távolság. Szóval, ha kipillantunk, elég sok rózsaszín bokamelegítős, cicanadrágos, csillogó táskás (prizmaként is alkalmazható), lila sapkás bögyössel lehet találkozni, nem beszélve a fekete csizmájú, fekete bőrkabátú, fekete hajú, fekete lelkű madámokról, és a labium majorát közszemlére bocsátó miniszoknyás nyelvpiercingesekről – ami mellesleg, véleményem szerint, abszolúte izgalmas. Szóval, a dolog kétoldalú, mint a mágnes. Egyrészt a fentebb, a teljesség igénye nélkül említett kategóriákba sorolható egyének nagy része, minden bizonnyal felszínes, csak a külső alapján ítél; másrészt azonban a mi, ezen csoportokon kívülállók egy része ítéljük meg őket felszínesnek, ezzel igencsak sekélyes viselkedést produkálva.
Aki képes volt követni, annak mondanám, hogy tehát a valóság valahol a két oldal között lehet.
Mivel ebben az esetben a mintát a populáció azon részéből merítettük, amely nagy, szabad területen mozog (lásd utca), így valószínűleg tényleg akadnak kisebb-nagyobb mértékben sekélyes alanyok. Ha azonban egy kis kitérőt teszünk igényes szórakozóhelyekre, mint a S*** S*** (a szerkesztőség által cenzúrázva), az arányok jelentősen megváltoznak… azt mindenki maga dönti el, milyen irányba.
Végül is, ki a felszínes? A fene se tudja, évezredek óta nyoma sincs már az objektív személyiségvizsgálatoknak, a pszichológusok próbálnak remélni, miközben rettegnek egymáshoz járni analízisre, a majmok pedig lassan végeznek a Hamlet első felvonásával, bár a szomszédok sokat panaszkodnak az írógépek elviselhetetlen zajára. Lábjegyzetben tenném még hozzá, hogy néha nem ér annyit a másik teste, amennyiért minket eladhatnánk.

Hogy ennek mi volt az értelme? Mindenki azt gondol, amit akar. Tőlem bambán bámulhatja a Kjeldahl-formájú felhőket, vagy lapozhatja tovább az újság ezen cikkét. Hidegen hagy. E heti körkérdésünk pedig: Hogyan lehet fenntartani egy párkapcsolatot heti tizenhat óra találkozással? Levelesládánk az év háromszázhatvanöt és egynegyed napján nyitva áll, bár postafiókunk nincs, mert feltörték a punkok.

Patient

A szerzőről