Pp kicsi 45
2017-05-28
A hasznalt etolaj veszelyei 24960

Mi is az az extrakció?

Gondoltál már arra, vajon hogyan készülhet az étolaj? Nyilván nem, egészséges ember,
értelmesebb dolgokon gondolkodik, én mégis érdeklődve olvastam róla, amikor a kezdetek
kezdetén szembesültem a technológiával.
Kipréselik. Persze ez jut legelőször az eszünkbe, de sajnos a préselés után visszamaradt
pogácsában még annyi értékes olaj marad, hogy ezeket veszni hagyni hatalmas felelőtlenség
lenne. Nem mellesleg gazdaságtalan is. És itt csoszog be a képbe az extrakció, mint
technológiai művelet.

Az extrakció egy szétválasztási művelet, amelyet akkor használunk, ha van egy szilárd vagy folyékony keverék anyagunk, amiből az egyik komponenst ki szeretnénk nyerni. Az étolaj esetében van egy préselt ricamagpogácsánk, amiben az értékes étolaj megbújik és mi ezt az
étolajat szeretnénk kivarázsolni, valamilyen az olajra szelektív oldószer segítségével.

Az extrakciónál minden esetben legalább 3 anyag van jelen:
- az extrahálandó komponens (olaj)
- a kiindulási anyag, az extrahálandó komponens hordozója (préselt napraforgópogácsa)
- és a szelektív oldószer, ami kioldja a célzott komponenst (példánkban ez a jó öreg hexán)

Az extrakciót hívhatjuk szilárd kiindulási anyag esetén lúgozásnak, folyékony kiindulási anyag esetén szolvens extrakciónak. A dugi étolaj kinyerése tehát lúgozás. Ha mondjuk
vízben oldott idegmérget szeretnénk a vízből kiválasztani (igen gyakori eset :D ) akkor szolvens extrakcióról beszélünk.

A szilárd-folyadék (kiindulási anyag-oldószer) extrakció esetében az oldószert a szilárd anyaggal a lehető legbensőségesebb érintkezésbe kell hozni. Ezt úgy hozzuk össze, hogy a
szilárd anyagot ledaráljuk olyan finomra, amilyenre csak lehet. Finom alatt értem az elérhető legkisebb szemcseméretet. Minél kisebb a szemcseméret, annál több szemcse van és a sok kis szemcsének a felülete összességében annál nagyobb lesz (ezt hívjuk fajlagos felületnek).
Nagyobb felületen több oldószer érintkezik a szilárd anyaggal és gyorsabb a extrahálandó
komponens kinyerése. Addig hagyjuk az oldószert bulizni a kiindulási anyaggal, amíg be nem áll egy egyensúly, amikor már az oldószer nem tud több a példánk esetében több olajat
kinyerni. Ekkor szétválasztjuk az oldószert a kiindulási anyagtól, szűréssel, ülepítéssel,
esetleg centrifugálással, majd kapunk egy olyan oldatot, amiben két alkotóelem lesz. A példánk esetében a hexán és az étolaj, ami ugye kéne nekünk. Itt ismét szét kell választanunk
a két alkotóelemet, de itt már könnyebb a helyzetünk, mert a hexánt egyszerű desztillációval már laza 69 °C-on le tudjuk forralni az olajról és „bumm így lesz a csokapik”. Kész a nyers
étolaj. Persze ezt még finomítani kell, így még nem lehet frankó „mekis krumpit” sütni, de ekkor már közel a vége…

A szerzőről