Pp kicsi 45
2017-12-11
Alaptorveny uj alkotmany diszkiadas00

Az ajándék Alaptörvény margójára

Vajon mit várhat egy 2012-ben érettségiző és a napokban felvételt nyert diák jutalmul a ballagásra és a felvételire? Húsz forintot rá, hogy nem az Alaptörvény díszkiadását, amelyet az oktatási államtitkárság minden egyes érettségizőnek, dedikálva – gondolom előnyomtatva – szétküld.

Felesleges szót fecsérelni a Kormány oktatáspolitikájára, annak minőségére, azt úgyis megteszik majd a szavazók, illetve a történelem. Azok a hallgatók, akik még az „átkos rendszerben”, vagyis 2010. előtt nyertek felvétel olyan szakokra, amelyek a sokat emlegetett államtitkár asszony és a Kormány intézkedései következtében most megszűnnek, áldhatják a születésük dátumát, hogy még volt lehetőségük az állam pénzén mindenféle kétes ellenkövetelés nélkül bekerülni a jogász vagy a közgazdász képzésbe.

Nyilván akik ezt a kis eszmefuttatást itt a nyár közepén olvassák, azok némiképp tisztában vannak a kormányzat ténykedéseivel az élet más területein, és nem kell nekik bemutatni azt a típusú hozzáállást sem, amellyel a velük egyet nem értőket „szerelik le”. Ezért aztán az ajándék Alaptörvénybe vésett idézeteket kommentálva próbálhatunk képet alkotni arról, hogy mi is a véleménye a diákságnak az államtitkárság ajándékáról és továbbmenve, az eddigi teljesítményéről.

„Magyarország Kormánya érettségitek alkalmából ünnepélyes gesztussal szeretne jelképesen a nemzet felnőtt tagjaivá avatni benneteket, ezért mindegyikőtök megkapja Magyarország Alaptörvényének erre az alkalomra szánt díszkiadását”

Alapvetően a gesztus szép, bár senki ne higgye, hogy attól válik valaki a nemzet felnőtt tagjává – még ha csak jelképesen is –, hogy kap egy alkotmányt (bárhonnan néztem is az Alaptörvényt, nekem minden erőfeszítésem ellenére alkotmánynak tűnt). Az ilyen gesztusoknak azonban ára van, méghozzá nem is kevés. Bárhogyan is számoljuk, az a 137 ezer „díszalkotmány” tokkal vonóval bizony nem két fillér. Vajon abból hány nappali tagozatos jogászt lehetne képezni az állam pénzén 2012 őszétől Szegeden?

„…kísérjen benneteket kristálytiszta gondolataival, szavaival és szellemiségével! Bátorítson a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért, akadálymentes karrierért elhagyjátok! Lapozzátok örömmel, amikor büszkék lehettek rá, hogy magyarok vagytok! Találjanak szívetekben és értelmetekben visszhangra a szabadságot és tiszta állampolgári erkölcsöt hordozó mondatai!”

Az első mondaton inkább nem vitatkoznék, ennél kristálytisztább csak a víz lehet, a következő mondatról pedig feketén fehéren az a véleményem, hogy azok, akik külföldre mennek dolgozni, nem lesznek hűtlenek az országhoz, nem adják fel a magyarságuk, sem a hazaszeretetük, egyszerűen csak egy olyan helyen szeretnének dolgozni, és boldogulást találni, ahol talán jobban megbecsülik a munkájukat mind anyagilag, mind emberileg. Nyilvánvalóan külföldön is akadnak olyan emberek, ill. munkáltatók, ahol ez nem így van, de ha az Európai Unió megadja a lehetőségét annak, hogy gyakorlatilag korlátlanul vállalhassunk munkát bármely tagállamban, akkor igenis ezt – aki teheti – ki kell használni, mert ezzel hosszútávon nem csak saját magát, hanem az országot is szolgálja, mert biztos vagyok benne, hogy akik most a „röghözkötés”, meg a közgazdasági ámokfutás és az európai közösséggel szemben való indokolatlan, hőzöngő magatartás, a magas adóterhek és a finoman szólva is csekély színvonalú állami szolgáltatások elől „nyugatra” menekülnek, azok vissza fognak jönni, és a tapasztalatukkal egy olyan országot fognak segíteni, amelynek nem csak a társadalma, hanem a politikai vezetése is végre belátja, hogy visszafelé haladunk.

Forrás: www.nol.hu

H.I.

A szerzőről