Pp kicsi 45
2017-11-19

Drive

“A real human being, and a real hero.”

“A real human being, and a real hero.”

Bő 10 évvel ezelőtt sugároztak egy nem túl igényes sorozatot, amely Az ifjú Herkules kalandjai címet viselte. Nem tudom emlékszik-e még rá valaki, főszereplője egy esetlen, vékonyka szőke srác volt, aki a való életben Ryan névre hallgat. Igen, ő volt az, aki az évek alatt szerepelt még az Emlékezz a titánokra című remek sport-drámában szintén nem túl markáns mellékegyéniségként, majd jött a lányok kedvence, a Szerelmünk lapjai, utána pedig 2 év alatt 3 átlagon felüli teljesítménnyel rukkolt elő a Fél Nelson – Törés – Plasztik szerelem trióban. Tudjuk, nem egy tehetségtelen színész, viszont azt, hogy egy napon ezt a srácot egy depresszív és enyhén pszichopata sofőrként látom viszont egy filmben, aki bárkit rendre utasít a kellő momentumban, sosem hittem volna.

Ő, akit nem nevezünk nevén (mert nem tudjuk meg), nappal kaszkadőrként keresi adrenalinbetevőjét, éjszaka pedig rablásoknál segédkezik, kizárólag sofőrként. Nem visel fegyvert, nem akciózik, csak vezet. De azt mindenkinél jobban (igen, Jason Statham-nél is jobban). Személyisége furcsa, kiismerhetetlen. Éjszakai kocsikázásai során mutatott hideg tekintete Dexter-t idézi, egyértelmű mentális problémái és kitörései De Niro taxisofőrjére emlékeztetnek, határozott fellépései és akcióhős mivolta pedig Bruce Willis-i magasságokba emeli karakterét ilyen tekintetben. Nem tudjuk honnan jött, van-e családja vagy azt, hogy mi történt a múltjában. De a film egyik sajátossága, hogy a történettálalás nem hagy űrt bennünk a hiányzó információk ellenére.

Nem túl népes, de minőségi színészgárdát sikerült összecastingolni Ryan Gosling köré. A szemrevaló szomszédhölgyet a mostanában igencsak felkapott és mindig angolos visszafogottsággal játszó Carey Mulligan alakítja. A főhős munkaadóját, menedzserét és egyetlen barátját, Shannon-t, a Breaking Bad többszörös Emmy-díjas színésze, Bryan Cranston testesíti meg, továbbá ott van még a 2 gengszter, akikkel a bajusz összeakasztás történik: az utóbbi időkben kissé ritkán szereplő Albert Brooks és a szebb napokat is megélt Ron Perlman.

A történet pofonegyszerű, lineáris, magában hordozza a tipikus ’80-as évekbeli hajtóvadászatos, megtorlós akciófilmek hozzávalóit, ugyanakkor rendkívül változatos ritmusa és helyenkénti brutalitása magasan kiemeli a tipikus bosszúállós movie-k közül. Nicolas Winding Refn dán rendezőnek ez az első amerikai produkciója, de az európai kézlenyomat bizony erősen meglátszik rajta. Forgatókönyve egyszerű, mint Fekete Pákó szókincskészlete, de stílusossága megkérdőjelezhetetlen. Képi világa sokak számára kicsit nyomasztó, de nem azoknak, akik játszottak már a GTA Vice City-vel és/vagy San Andreas-szal, ugyanis Los Angeles utcáinak éjszakai fényei és a rózsaszín feliratozás az opening-ben flashback-eket szórva ránk teleportál az említett játékok hangulatvilágába.

Természetesen a feeling csak átmeneti, de filmkezdésként nem utolsó, amit ideraktak elénk. Műfajilag teljesen behatárolni képtelenség. Akció- dráma –gengszter krimi különleges egyvelege ez művészies beütéssel, ráadásul Cliff Martinez kép alá integrált zörejei Lynch-i misztikumot varázsolnak a vászonra. A zenéje egészen kiemelkedő, az említett feszültséggeneráló tónusokon kívül hallhatunk még benne vokálügyileg fülbemászó és kellemes Air France-ra hajazó new-wave melódiákat amolyan Kraftwerk-Daft Punk cuvée alapra helyezve.

Az akciójelenetek Michael Bay-t megszégyenítő fordulatszámon pörögnek (igaz, kevesebb robbantással), az alkalmankénti hatásos lassításokkal és a pozitív értelemben vett vontatottsággal kiegészülve ritka egyedi filmes élményt nyújt. Tempótól függetlenül a játékidő végig pattanásig feszült, nem véletlen az a legjobb rendezői díj, amit a film Cannes-ban elnyert.

http://www.youtube.com/watch?v=eAc23x2JJG0

A Drive-ot sokan (a szakmából is) 2011 legjobb filmjeként említik meg, oka pedig nagyon egyszerű: a populáris akciófilmek kliséi művészi elemekkel ötvözve igen nagy nézőtábort képesek megmozgatni. Sablonokból összefabrikált unikum, ritka jelenség.

A szerzőről