Pp kicsi 45
2017-10-18
L%c3%a1nyok

Jó fesztivált, jó szurkolást!

A Kari Tanévnyitó Fesztiválon fergeteges hangulatot csináltak, merész táncukkal mindenkit lenyűgöztek. Egyre több egyetemi rendezvényen találkozni velük, azonban még mindig csak kevesen tudják, hogy kik ők, mióta léteznek, mik a céljaik. Az SZTE EHÖK SE Cheerleaders csapatának egy részével beszélgettem: Debreceni Vandával, Balogh Zsófiával és nem utolsó sorban Vrazsovits Ritával.

Magyar Közöny: Mikor, és hogyan jött létre az SZTE EHÖK SE Cheerleaders csapata?

Vanda: A csapat 2011 novemberében alakult meg, de aktívabban csak 2012 februárjától működünk együtt.

M.K.: Mekkora létszámú volt a csapat a kezdetekkor, és mennyien vagytok most?

Vanda: Öt ember van, akikkel a kezdetek óta együtt vagyunk és táncolunk. Jelenleg pedig 13-an vagyunk.

M.K.: Milyen nehezek a koreográfiák? Mennyi idő, míg begyakoroltok egy előadást? Milyen elemekből áll egy ilyen produkció?

Rita: Egy koreográfia betanulása heteket, néha hónapokat is igénybe vehet. Ha hiányzás van, akkor a felkészülési idő még tovább is elhúzódhat. Amit nagyon precízen és sokat kell tanulnunk, azok az emelések és a térformák

M.K.: A szurkolócsapatok hagyománya az Egyesült Államokra vezethető vissza. A ti csapatotok mennyit merít az amerikai pom-pom elemekből?

Zsófia: Igazából a mi csapatunk nem amerikai mintára indult. Voltunk tavaly Miskolcon egy Cheerleading fesztiválon, ahol megnézhettük a többi csapatot, hogyan csinálják és azt láttuk, hogy ők sem skandálnak indulókat, viszont több akrobatikus elemet használnak, mint például az emelés, amiből már a mi előadásunkban is egyre több van.

M.K.: Ezen a miskolci fesztiválon egyébként, ha jól tudom, 2. helyezést ért el a csapatotok, amihez ezúton is szeretnék gratulálni. Várhatóak efféle megmérettetések a közeljövőben?

Vanda: Pont ma szerettem volna a lányokkal közölni a jó hírt. Ugyanis a miskolci fesztivál kapcsán az összes magyar szurkoló csapatot összegyűjtötték, és mondták, hogy szeretnének egy egyesületet létrehozni, és versenyeket is indítani. Most kaptam az e-mailt, hogy a versenyek jövő februárban kezdődnek és a részvételhez csak az kell, hogy belépjünk az egyesületbe.

M.K.: Fellépések terén mennyire zsúfolt a csapat naptára? Sok felkérést kaptok?

Zsófia: Rengeteg fellépésünk van. A csapatot egyre jobban ismerik Szegeden, és most már gyakorlatilag hetente, kéthetente biztos, hogy hívnak minket valahová.

M.K.: Sportcsapatok mellett szoktatok drukkolni?

Vanda: Ez lenne a szurkolócsapat fő profilja, mégsem tudunk (nevet). Próbáltuk pár csapattal felvenni a kapcsolatot, de egyelőre nem mutatnak túl nagy érdeklődést irántunk.

M.K.: Azért van pár sztereotípia, amit érdemes lenne átvenni a tengerentúlról. Szoknyátok például nem lesz?

Zsófia: Épp most dolgozunk egy új koreográfián, amihez külső megújulást is tervezünk, ennek már a szoknya is a része lesz.

M.K.: Kabalaállat? Gondoltatok már rá?

Zsófia: (nevet) Őszintén, ezen még nem gondolkoztunk.

M.K.: Milyen a hangulat egy-egy edzés alkalmával? Vannak súrlódások?

Vanda: az elején érezni lehetett egy kis idegendkedést, de most már szerintem elég jól összeszokott a csapat és jó hangulatban telik az edzés.

Rita: Egyetértek. Sokan közülünk edzésen kívül is szoktunk találkozni és mára már nagyon jó barátok lettünk.

M.K.: Köszönöm szépen az interjút, lányok. Remélem még sokszor fogunk titeket színpadon látni.

Vanda, Zsófia, Rita: Köszönjük mi is!

L.T.

A szerzőről