Pp kicsi 45
2017-09-23
Mefesz

MEFESZ

A DISZ az 1950-es években a korabeli ifjúság egyesítését célul kitűző, fiatalokat tömörítő szervezetként működött. 1956 októberében felbomlott. Még ebben a hónapban, 16-án, a forrongó politikai helyzet hatására, a „ többet és mást” kívánó több ezer diák szinte egybehangzóan létrehozni kívánt egy előremutató, a korral haladó, mindenféle nyomást mellőző ifjúsági szervezetet.

Ez lett a MEFESZ. Vezetője, szellemi atyja Kiss Tamás, akit még támogatott Lejtényi András, Gönczöl Dezső is, az egyetem vezetői közül. Ezen szerveződés eszmeisége, elkötelezettsége, igényessége áthatotta hamarosan az egész akkori magyarországi felsőoktatásban részt vevők egészét, melynek célja egy olyan ifjúság jelenléte, „… mely a népért, hazáért, boldogabb jövőért harcoló bátor, lelkes sereg…. …képzettségével, tudásával népét, hazáját szolgálja. „ Sajátos jellemzője ezen kívül – hogy míg megfogalmazza az általános célokat, feladatokat, megalakulásának okait, főbb eszmei célkitűzéseit, – sejteti a közelgő nagy változás, a hamarosan bekövetkező 1956-os forradalom eljövetelét, utat adva a „vulkán lávájának”. 16 pontban indítványozza konkrétan azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni a szebb, jobb, igazságosabb jövőért, alapjául szolgálva a közelgő forradalomnak. Ezek tartalmazzák mindazokat a politikai, gazdasági, erkölcsi elgondolásokat, amelyek alapjában véve a megoldást is felkínálják: mi ne történjen úgy, ahogy eddig! Véleményem szerint ez a 16 pont távlati célként – igen nyíltan, konkrét megfogalmazással a szocializmus eltörlését, de a jogszerűséget, igazságosságot, törvényességet is megfogalmazza. Mint tudjuk, a forradalom nem érte el célját. A szocialista önkényuralom, demagógia, következetlenség, szigorú megtolás kapott utat, de a nép egyes rétegeinek, többek között a fiatalság vágya, elszántsága, összefogása minta- és példaértékű volt és lesz.
Belülről hittek továbbra is, kezdeményezésük bár elbukott, mégsem volt eredménytelen, sikertelen.
Nagyon sok mindent kaptak, kapnak az akkori egyetemistáktól társaik. Nagyságuk abban rejlik, hogy felismerték: van min változtatni, változtatni kell, konkrét megfogalmazásokkal fel kell hívni mindazokra a visszásságokra a figyelmet, amelyek visszavetik egy nép, nemzet haladásának útját. Méltó módon kell róluk megemlékezni, mert érdemes. Sokat köszönhetünk Nekik. Hiszen tudjuk: a történelem bármikor megismételheti önmagát!

A szerzőről