Pp kicsi 45
2017-10-18
Raun 2013 01 11

ENSZ egy kicsit másként

Hat szegedi hallgató és szervező-felkészítő tanáruk vett részt január 8. és 11. között a Regionális ENSZ Akadémia (RAUN – Regional Academy on the United Nations) záró fordulóján Bécsben, ahol egy egyszerű ENSZ-látogatásnál sokkal többet kaptak a programban együttműködő diákok.

Hat szegedi hallgató és szervező-felkészítő tanáruk vett részt január 8. és 11. között a Regionális ENSZ Akadémia (RAUN – Regional Academy on the United Nations) záró fordulóján Bécsben, ahol egy egyszerű ENSZ-látogatásnál sokkal többet kaptak a programban együttműködő diákok.

A program 2012 tavaszán kezdődött Prágában, ahol a résztvevő öt ország (Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) harminc hallgatója ismerkedett meg egymással és a feladatul kapott közös projektekkel, amelyen az elkövetkezendő szűk egy évben együtt dolgozott. A magyar csapatot Dr. Szalai Anikó adjunktus, Gottesman Dávid, Harkai István, Kecskés Tamás, Kereki Ádám, Kiss Barbara és Zalányi Sára képviselték az Akadémia hét hónapja alatt.

2012 őszén, Szegeden folytatódott a program, majd 2013 januárjában, Bécsben zárult a képzés. A záró konferencia túllépte az RAUN addig megszokott családias légkörét, a hallgatók megtapasztalhatták, hogy milyen, amikor minden nap, reggeltől estig, konferenciák és előadások váltják egymást feszített tempóban. Ennek során nem csak értékes információkkal gazdagodtunk az ENSZ és annak Bécsben működő szakosított szerveinek tevékenységéről, hanem immár második bécsi látogatásunk alkalmával egy kicsit árnyaltabban láttuk a világ legnagyobb nemzetközi szervezetének hétköznapjait.

Amikor egy hétköznapi ember, aki addig csak a médiából, filmekből, jobb esetben tanulmányai során találkozott az ENSZ tevékenységével, annak az első látogatás lebilincselő. Másodjára már egy kicsit más szemszögből nézzük az ott dolgozók mindennapjait, hiszen végeredményben ők is „mezei” hivatalnokok, akik nem túl tágas irodában, számítógép előtt végzik munkájukat azzal a különbséggel, hogy vámmentesen vásárolhatnak az automatákból, és valamivel nagyobb rálátásuk van a világ dolgaira. Emellett természetesen egy ENSZ-szel kötött munkaszerződés a legtöbb pálya csúcspontja.

A konferencián a résztvevő országok hallgatói színvonalas előadásokat hallgattak meg a változó világrend ENSZ-re gyakorolt hatásáról, a nukleáris leszerelésről, a terrorizmusról és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémákról.

Az előadások mellett az egész együttműködés legfontosabb szelete a közös projektmunkák prezentálása volt. A maximum négy főre bontott csapatok az ENSZ munkakörét nagyjából-egészében lefedő témákkal foglalkoztak, kutatási eredményeiket pedig egy 20 oldalas tanulmányban foglalták össze, majd prezentálták ENSZ-szakértők előtt a hallgatóságnak, amelyen nem csak a programban részes hallgatók vettek részt. A feladat tehát roppant megtisztelő és egyben egy picit félelmetes is volt, hiszen az ember nem minden nap tart prezentációt az ENSZ-ben, ottani szakértők előtt, idegen nyelven.

A prezentációk három kategóriában versenyeztek egymással. Az elsőben a nukleáris energia jövőjéről, békés célú felhasználásáról esett szó, amelyben Harkai István és három társa Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia energiaellátását, az atomenergiához való viszonyát boncolgatta. A második szekcióban Kereki Ádám és „lányai” a terrorizmus finanszírozásával, Gottesman Dávid és Kecskés Tamás pedig a bukott államok helyzetével foglalkozott. A harmadik csoportban Kiss Barbara és csapata a klímaváltozás következtében elmenekültek helyzetét elemezte, Zalányi Sára pedig a közép-európai tagállamok és az ENSZ viszonyát kutatta társaival.

A szekciókban a legjobbakat a zsűri külön jutalmazta. Az elsőben Harkai István és csapattársai, a másodikban Gottesman Dávid és Kecskés Tamás csapata, a harmadikban pedig Kiss Barbara és társai vehették át a zsűri által a legjobbnak ítélt ajándékcsomagokat és okleveleket.
A programban való részvételért köszönet jár az SZTE ÁJTK Dékáni hivatalának, az Európa-tanulmányok Központnak és a Nemzetközi Jogi és Európa-jogi Tanszéknek, és különösen nagy köszönet és elismerés jár a program szegedi szervezőjének, tanárnőnknek, Dr. Szalai Anikónak. :)

H.I.

A szerzőről