Pp kicsi 45
2017-10-18
Csoda

Csak ideTŰzve...

CSIRIBÍÍÍ…

Egy szimpla őrültekháza délután volt. Hallgató hallgató hátán… „Miben segíthetünk?”, szkennelés, nyomtatás, kérdés, fénymásolás, OKÉ, visszavonás, szerkesztés, mehet. Kész, következő!
Ismeretlen iratok az útban, nincs elég hely az asztalon, megfogom a papírkupacot… és CSIRIBÍÍÍ…

Furcsa érzésem támad, mint amikor egy olyan ember jön velem szemben az utcán, akit még soha sem láttam, de valahogy mégis ismerős…
Az első nyomtatott, fénymásolt, tűzőgépezett TŰ Magazint tartom a kezemben. Megáll a világ. 1990.
Szívem szerint átölelném az összes eddigi nyomtatásban megjelent TŰ-t. Ahogy hozzáérek a régi lapszámokhoz, mindegyikből sugárzik az erő, a lendület, a tettvágy, a kreativitás, az ÉLET.

Nem siratok semmit, hiszek és bízom a jövőben, tudom, hogy valami megszűnésével valami új jön, de mégis…
Talán én vagyok az utolsó, aki még megtapasztalhatta, hogy egy-egy lapszám összeállításakor mennyit kellett harcolni Káosz Kapitánnyal, Lustasággal, Pénz Úrral és az örök nagybetűs IDŐVEL. De megérte!

Egy éve már, hogy nem jelenünk meg nyomtatásban. Bár sokszor a hátam közepére sem kívántam az ezzel járó munkát, de most elgyengültem. Hiányzik. Jóval többet adott, mint amennyit elvett. Papírfecnikre feljegyzett gondolatokból sok-sok munka árán minden szám összeállt és ezzel egy-egy rövid fejezetet jegyzett le a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar életéből, s ezáltal közös múltunkat képezi.

Bár csak papírra vetett szavak, de beleolvasva a régi lapszámokba ismeretlen ismerős sorokat találok. Megelevenedik előttem az a bizonyos JuGyus virtus az összetartással, a színességgel, az élményekkel… és legalább annak örülök, hogy azt még életben tudjuk tartani.

Forgó Marietta
TŰ magazin főszerkesztő

Kép: internet