Pp kicsi 45
2017-08-20
3425366 nagy

Erasmus - Kolozsvár

Sokszor hallottam már azt, hogy „Az Erasmust nem lehet elmesélni.” Az egy életérzés. Át kell élni”.

Félve adtam le a jelentkezésem, hiszen még sosem voltam ennyi ideig távol a családomtól és az otthonomtól. A félelem egészen addig tartott, amíg el nem értük a Kolozsvár táblát. Gyönyörű város, nagy forgalom, rengeteg ember, szebbnél szebb épületek. Már akkor éreztem, hogy jó helyre jöttem. Az első néhány hét nem volt egy leányálom, hiszen be kellett szerezni a szükséges dokumentumokat. Mobilitási iroda, tanulmányi osztály, tanszéki felelősök keresgélése, tartózkodási engedély beszerzése és hasonlóan „jó” programok. A mellém kihelyezett tutor azonban segített, ha bármi problémám adódott.
A Kolozsváron töltött 4 hónapot két részre tudnám osztani: 1. az egyetemista élet 2. erasmusos élet. A kolozsvári egyetem több dologban is különbözik a miénktől. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen az oktatás a nálunk megszokottól eltérően október elején kezdődik. Akkor veszi kezdetét a tárgyfelvételi időszak is.
Az ott tanuló diákoknak megszokott dolog, hogy pénteken és szombaton is az iskolapadban ülnek, hiszen több vendégelőadót is hívnak és azok az órák hétvégente, tömbösítve kerülnek megtartásra. Etr helyett közös levelezőlista van, ott tartják a kapcsolatot az oktatók a diákokkal.
Az oktatók rendkívül segítőkészek és nyitottak voltak, bármilyen problémával bátran fordulhattunk hozzájuk.
Erasmusos élet. Ezt a legnehezebb úgy leírni és elmesélni, hogy átjöjjön az a bizonyos életérzés. Rengeteg buli, kirándulás, ismerkedés. Minden héten voltak kimondottan erasmus diákoknak szervezett bulik. Ezeknek általában volt valami témájuk. Pl.: angyalok és démonok, latin est, kiss party, flags party, nemzetközi vacsora stb. A világ szinte minden pontjáról ismertünk meg embereket. A teljesség igénye nélkül voltak ott: spanyolok, portugálok, olaszok, franciák, görögök, brazilok, kínaiak, finnek és persze románok.
Mivel mindenki tudja, hogy az erasmus nem tart örökké, a mindennapi problémák a háttérbe szorultak. Az első és legfontosabb az volt, hogy minden egyes percét élvezzük ki annak a néhány hónapnak, amit ott, együtt eltölthetünk. Azt hiszem, ez sikerült is

Az erasmus valóban egy más világ, egy életérzés, amit át kell élni és meg kell tapasztalni. Akinek a fejében ott motoszkál az erasmus gondolata, de nem mer belevágni, ne gondolkozzon sokat, jelentkezzen! Élmények, emlékek, barátok, új ismeretek. Garantáltan élete legszebb néhány hónapja lesz!

Ifkovics Ivett

A szerzőről