Pp kicsi 45
2017-06-26
1 visible%20difference

Inverz mindennapok 2.

Na srácok, tök jó, hogy végre együtt vacsorázunk. – mondta nagyot sóhajtva Géza és
beleharapott a marhahúsos szendvicsébe. Arcára kiült a kulináris élvezet, ahogy fogai
az olcsó húspogácsa, hagyma, saláta és satöbbi komplexen keresztül vágott.
Hja.. elmegyek pisázni. – nyögte Feci, majd fáradt léptekkel elindult a mosdó felé
Ennek meg mi baja? Fene egye meg, hogy nem lehet egy kellemeset beszélgetni… –
háborgott Pisti, és ügyetlen mozdulattal az asztalra ejtette öklét.
Hagyjad, az a baja, hogy nehéz napja volt ma… ami azt illeti nekem is elég nehezen
indult a reggelem. – mondta két rágó mozdulat között Géza. A falatot hörcsög módjára
gondosan a buccájába tömörítette.
Miért?
Elaludtam nagyon… nem szólt az ébresztőóra és így majdnem fél tizenegykor
ébredtem föl…utálok reggel elaludni.. már majdnem délelőtt volt- csóválta a fejét
Géza
Sajnálom… de azért beértél?
Ja… hát siettem nagyon, nehogy gond legyen belőle… még szerencse, hogy az óra
csak 11 kor kezdődött. Ha lemaradok a névsorról…
„Akkor örök időkre szégyenben maradsz és retteghetsz a megtorlástól…”- szólt
földöntúli hangon a páros mögött feltűnő Feci, aki szemmel láthatólag katarzist élt át a
pillanat súlyától. A vizelésből visszatért éjszakai jelenés szemei előtt sötét felhőcskék
úsztak, ingatag lábai felett tornyosuló görbe felsőteste egy végtelen bölcs ősöreg lény
impresszióját keltette. – Ismerjük a törvényt… – suttogta vészjóslóan, majd lehuppant
a székre
Nos… igen, tehát még időben beértem, pont kezdődött az óra, rögtön sorba álltam,
remélve, hogy még éppen még beérek. – folytatta kissé zavartan Géza
Jaj de utálom ezt az újfajta beléptető rendszert… lassú és igazából már ott elfáradsz,
mielőtt bejutnál az órára, és ha egyszer elfáradsz, akkor bizony nem tudsz rendesen
teljesíteni, és akkor ki téríti meg a károdat?? Ráadásul mindig van olyan kretén, aki
előre akar túródni… – húzta össze szemöldökét Pisti.
Jaj hát stréberek mindenütt vannak… múltkor is volt egy nagydarab kopasz
éltanuló…- csóválta a fejét elnézően Géza
És erőszakkal megy előtted… hova siet?? Ennyire tanulni akar?? Fene a pofáját..
Jó de valljuk be, mindegyikük csak ötössel van tele…
Ez szerintem adottság kérdése. Nekem nem olyan jók az attribútumaim, hogy a
legjobb lehessek, viszont nem is dőlök ki egy-egy csúnya vizsga után hosszú napokra.
Na jó, de nincs is olyan híred… egyik másik igazi hérosz közöttünk. – mutogatott
barátaira Pisti.
Lehet… na, kértek valamit inni? – szólt ismét Feci komor hallgatása után
Hja, de valami kíméleteset…- kapargatta arcbőrét Pisti
Nem gond. Elnézést, hozna egy kis vizet? – szólt az egyik alkalmazottnak Feci
dörmögve
Szórakozzál anyáddal, te tahó! – horkant fel a megszólított és fenyegető testtartást
felvéve elindult a vígan falatozó társaság felé.
Jól van, nem kell mellre szívni, majd hozok magamnak, ha ez ekkora gond… – mondta
Feci, és hatalmas termetének húskockáiból az imént szétzuhant testét újraépítette álló
testhelyzetbe.
Amíg Feci visszatér, meséld tovább Géza! – kérte Pisti, és sietve bekapott pár falatot a
salátájából.

- Rendben. Nos, mikor beértem, egyből elkapott a drukk, tudod… lehet, hogy a
világítás teszi, mindegy, de éreztem, hogy megy a szívem, pörög az agyam, és
azonnal kiszáradt a szám. – Géza szemei csillogtak az élménytől, felidézte magában a
neonfények pazar táncát, ahogy a puha fény simogatja a bőrét, ahogy a szürke valóság
átalakul egy fantasztikus univerzummá, ahogy az ütem lüktetett az arcában és minden
egyes sejtjében.
- Én is annyira imádom ezt az érzést, de ez csak frissen jó, még a reggeli kávé után.
- Ja, kávé, hát arra nem volt időm, úgyhogy bedobtam egy energiaitalt előtte a
kisboltban. Mire beértem már zúgott az agyam. Jó napom volt.
- És mennyit kerestél? – tette fel a kézenfekvő kérdést Pisti.
- Hát majdnem egy tízest. De volt vele munkám rendesen… meg néha adtak borravalót
is. Rendes pultosok ezek…
- Azt meghiszem. – vigyorodott el kajánul Pisti. Pontosan tudta, mit jelent ez a maga
módján. – És ezt már az első órán?
- Ja, nem. Egész nap. Persze délben szünet, tudod.
- Fúú és sok jött? – húzta össze szemeit Pisti
- Szokásos. Na visszatérve, az első 4-5 nagyon gyorsan megvolt, nem győzték tömni a
zsebeimet… aztán kicsit muszáj volt pihennem, de az oktató rám szólt, hogy „Azonnal
vissza a frontra katona és kérj még egyet!!”
- Jaj tudom mit jelent ez… és? Eleget tettél a kérésnek?
- Még szép… – mozgatta szemöldökét szemérmetlen benyomást keltve Géza. – Utána
még volt azt hiszem 7. Vagy 8. Tudja a fene… aztán kicsit kidőltem…
- Azt elhiszem, nekem a rekord 15… de az olyan is volt utána. Persze ebből volt, amit
nem vállaltam töményen, de azért is adtak pénzt rendesen. Még szerencse, hogy jött a
dél, meg a szünet. – fintorgott Pisti
- Igen, a délelőtti órák mindig kemények. Aztán délután már kicsit könnyebb, talán
addigra mindenki lazít, lelassít, nem olyan eszeveszett tempóban történik minden.
- Ne is mondd, a délelőttöm katasztrófa volt iszonyatos nyüzsgés, oktatók váltották
egymást, pörögtek a gyakorlatok, aztán mentem volna a déli szünetre, erre ott is sor
állt, pedig már nagyon kellett…- mutogatott a hasára Géza
- Végül sikerült? – kérdezte együtt érző hangsúllyal Pisti
- Hát pont időben, már a torkomban volt az egész…
- Tudom milyen bosszantó. Zöldség is volt hozzá legalább?
- Az mindig van, de nem szeretem abszolút…-fintorgott el. – Főleg a répát nem…-
kacagott fel Géza. A performanszt követően az étterem alkalmazottai furcsa
pillantásokat lövelltek a kis csapat felé, szemükben az őszinte érthetetlenség és
megrökönyödés tükröződött..
- Ezek mit bámulnak? – horkant fel Géza
- Jaj ne is törődj velük, tudod hogy mindig is elég tapintatlanok voltak. – legyintett Pisti
- Ott tartottam, hogy éppen kijöttem az ebédszünetről, és akkor szembe jött a
Megtorló… – a páros megborzongott a név hallatán, az alkalmazottak keresztet
vetettek, a vécéről kitámolygó Feci menten összeesett. A Megtorló… ha valaki nem
teszi rendesen a dolgát, akkor a megtorlás elkerülhetetlen… pólóján a halálfej szemei
ütemesen felizzanak bármilyen ütem folytán… akár az emberi szív dobbanásának
hangjára is
- És kíméletes volt? – kérdezte suttogva Pisti
- Látta, hogy rendben van minden, és a démoni fajzat eltűnt az akkor már hömpölygő
embertömegben. Addigra én már nagyon szédültem, talán megártott a kevés levegő.
Pedig visszamentem a gyakorlatra, ott állt előttem az oktató és mutatta, hogyan kell
csinálni. Erre mondom jó, én is kértem, megkaptam és a csaj odaadta a számlát,

mellette a pénzzel.
Volt akciójuk? – csámcsogta Pisti
Volt, dupla annyit fizettek minden fekete színűért.
Gonosz…
Nekem mondod… muszáj volt, ha már egyszer ott vagy. A ötösért
bármit. „Pluszpontért bármit”.
Sokan voltak? – kérdezte kissé bátrabban Pisti. Szemmel láthatóan megnyugodott, az
imént feszéjezte a Megtorló téma. Rossz emlékei voltak az előadóterem szellemével,
aki időnként felütötte a fejét, és anélkül, hogy bármi pénzt adott volna, végrehajtatta
az emberrel gonoszabbnál gonoszabb gyakorlatait. A legfélelmetesebb előadó hírében
állt.
Elég sokan. De ez ilyenkor nem számít. Olyanokkal ismerkedsz meg és leszel jóban,
akiket legszívesebben a pokolra kívánnál, akikben megbízol, elárulnak. Ilyen az,
amikor az emberek már-már részegek a teljesítési kényszertől.- mondta Géza, és
diszkréten a sarokba hányt. – Bocs. Rossz szokásom.
Nahát, pont én is erre gondoltam.. néha az emberek megrészegülnek attól, hogy meg
akarnak felelni másnak és átesnek a ló túloldalára…ilyenkor a feje tetejére áll az egész
életük, elveszítik a kapcsolatot a világgal, befelé fordulnak és menthetetlenül lehúzza
őket valami a sötétbe….
Igazad lehet… bele se merek gondolni, milyen lehet, ha az életed egy ördögi körré
torzult csapda… mindig ugyanazok a hibák… ugyanott. Nincs megállás, és csak
rosszabb lesz.
Szörnyű, ahogy a végén se eleje, se vége nincs a napjaidnak, magányosan tengődsz,
kirekesztve egy olyan világból ami nem ért meg téged többé… hogy az éber óráidban
arcodra ül az unottság, nincs ami feldobna téged, nincs ami vigaszt nyújtana, csak ha
ott vagy, csak ha csinálod, reggeltől késő délutánig…esténként pedig azon töprengsz,
hogy hogyan jutottál el idáig, de már arra sem emlékszel, hogy a múlt héten mit
csináltál…
Igaz… és amikor ott vagy, akkor mindenki körbevesz téged, mindenki szeret,
mindenki rád vár…de ez egy élettel arrébb történik… akkor ott minden igaznak tűnik,
és már nem is zavar, ha tudod, ez csak illúzió… rabja leszel és az is akarsz maradni…
Na elég volt srácok húzzatok innen, haza akarok menni. – lépett oda egy alkalmazott
Gézához, és megragadta a karját. – Azt a szerencsétlen marhát is vigyétek
magatokkal! – bökött ujjával a fetrengő Fecire. Hangja inkább fáradt volt, mint ideges.
– Idióta részegek… muszáj állandóan ide járnotok? Tegnap világosan megmondtam,
hogy ne ide járjatok állandóan. Érted haver, a francnak van kedve beülni mellétek… és
ez mi a franc?? Köszi, még ide is rókázol… – korholta a fiúkat a biztonsági őr.
Felőlem, de kedves uram, igazán értek a szóból, ha önnek terhére vagyok,
haladéktalanul távozom. – szólt nyugottan Géza és egy mozdulattal kiesett a
hamburgerező ajtaján.
Nem értem mi a francot mondtál, de húzzatok mostmár…- zárta le a némiképp
egyoldalú vitát a biztonsági őr, és miután a másik két pajtást is az utca hideg, harmatos
kövére lökte, bezárta a burgerező ajtaját.
Mi lesz most? – kérdezte Pisti az utca kövén ülve. – Lassan este 8 óra van, és még
haza is kéne menni… egész nap keményen dolgoztam, annyit vállaltam amennyit csak
tudtam, teletömték a zsebemet, és emellé teljesen jól érzem magam…meg lehet ezt
unni? – mosolygott Pisti
Meg drága barátom… – kacagott Géza. – És hogy aztán mi lesz? Át kell szoknunk az
éjszakai életre. – közösen nevettek. – Feci, te mit csinálsz ha hazaértél? – fordultak a
földön agonizáló barátjukhoz .

Nemtom… – bökte ki Feci, azzal rágyújtott egy cigire. Befekszem a tévére és valszeg
reggelig nézem a kanapét… aztán jövök vissza veletek. – mondta Feci, és közben az
első trolibusz áramszedőjén megcsillant a párás, hűvös, reggeli napfény és a három
jó barát cigaretta- és alkoholszagúan elindult egy hosszú útra a józanodás rögös útján
hazáig.

…naivaklaM

A szerzőről