Pp kicsi 45
2017-06-27
Csmrfk intro 570

Szeged Helyszínelők

2013. 03. 13-án ismét egy rendkívül izgalmas programra invitálta a hallgatókat a SZTE-ÁJTK HÖK csapata. Ezúttal a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályára látogathattunk el, ahol az ott dolgozók egy csöppet sem szokványos, élményekkel teli délutánt szerveztek nekünk.

2013. 03. 13-án ismét egy rendkívül izgalmas programra invitálta a hallgatókat a SZTE-ÁJTK HÖK csapata. Ezúttal a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályára látogathattunk el, ahol az ott dolgozók egy csöppet sem szokványos, élményekkel teli délutánt szerveztek nekünk.

Egy rövid eligazítás után öt részre vált lelkes csapatunk, és forgórendszerben öt különböző területre nyertünk betekintést. A mi csoportunk első útja a droglaborba vezetett. Itt többek között szemügyre vehettük a különböző típusú lefoglalt drogokat, pszichoaktív szereket, vagy az éppen csak ennek látszó készítményeket. Megmutatták milyen műszereken történik ezen anyagok beazonosítása, továbbá elmesélték mennyire hosszadalmas és lényeges momentum ezek megsemmisítése.

Ezután lehetőségünk nyílt arra, hogy a bűnjelrögzítés fortélyait részben elsajátíthassuk a bemutatott eszközök segítségével.

Az ujjlenyomat rögzítés mellett abba is beavattak bennünket, hogy hogyan kell szagmintát gyűjteni.
Harmadízben az elmondottak alapján is átéltük, mennyire időigényes türelempróba az a folyamat, ami a nyomok rögzítését követi. Ugyanis a helyszíni szemlét követően egy rendkívül lényeges háttérmunka következik, amikor is a lefoglalt tárgyakat összevetik a rögzített nyomokkal. Ez egy csöppet sem elhanyagolható mozzanat, hiszen itt derül ki, hogy a gyanúsítottal szemben van-e felhasználható bizonyítékunk.

Negyedik napirendi pontként a fegyverszakértőhöz vezetett az utunk, aki néhány, a rendőrség által is használt fegyvert mutatott be. Ezen a területen fellelhető szakmai hiányosságomra hivatkozva nem bocsátkoznék a típusokat illető részletes elemzésbe. Azt azonban mindenképp hozzá szeretném tenni, hogy minden kérdésünkre kielégítő választ kaptunk.

Szakmai kirándulásunk utolsó állomása a bűnügyi nyilvántartó volt. Itt pár pillanat erejéig mindenki átélhette – noha szerencsére, nem úgy, mint gyanúsított -, hogy milyen is az az amerikai filmekből jól ismert szituáció, amikor eléd tartott táblával fotósorozatot készítenek rólad, és ezzel te is úgymond a „rendszer” részévé válsz. A képek elkészültét követően ujjlenyomatot is vettek tőlünk. Kicsi beleérző képességgel tényleg olyan volt, mintha mi is gyanúsítottak lettünk volna. Felejthetetlen élmény volt, de mindannyian úgy búcsúztunk el ettől teremtől, hogy: „A soha viszont nem látásra!”.

Összességében sok olyan dolgot tapasztalhattunk meg, amire valószínűleg a legtöbbünknek nem lett volna egyébként lehetősége. A közeljövőben megrendezendő hasonló programra jó szívvel buzdítanék mindenkit, aki picit is nyitott a rendőrség munkáját illetően.
Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani a hallgató társaim és a magam nevében is, ezért a hétköznapinak egyáltalán nem mondható, emlékezetes szakmai programért!

Tóth Judit

A szerzőről