Pp kicsi 45
2017-11-19

Lopott idő

“Az idő pénz!” – énekelhetné Justin Timberlake. Idén azonban harmadik fellépése (Rossz tanár, Barátság extrákkal és a Lopott idő) sem a színpadon történek, hanem a vásznon.

“Az idő pénz!” – énekelhetné Justin Timberlake. Idén azonban harmadik fellépése (Rossz tanár, Barátság extrákkal és a Lopott idő) sem a színpadon történek, hanem a vásznon.

A sokat hallott és hallatott mondás mindenkinek a könyökén jön ki, még ha sok igazság is van benne (főleg ha kicsit a felsőbb osztályok felé tekintünk). Andrew Niccol 2011-ben viszont szó szerint vette és a nézők elé is tárta gondolatait az idő és ’pénz’ viszonyáról.
A Gattaca (1997) és A fegyvernepper (2005) után a harmadik rendezésében most az időmilliomosok és az idő híjában szenvedők csatájába pillanthatunk bele. Történt ugyanis, hogy Niccol kitalálta: Mi lenne, ha az idő maga lenne a fizetőeszköz, csupán annyi különbséggel, ha már nem tudsz semmit venni, azonnal bele is halsz?
A 20th Century Fox pedig kapott az ötleten, és el is vette az ötletet a többi stúdió előtt. Hogy tisztább legyen az egész:

A Lopott időben a nem túl távoli jövőbe csöppenünk, amikor az idő válik fizetőeszközzé. Az emberek 25 évig élnek időtlenül, amikor viszont elérik azt a kort, egy évük van rá, hogy a túléléshez szükséges időt megszerezzék maguknak (általában persze tisztességes munkával, mint manapság). Azaz mondhatni 25 évig élvezheted az életed, mígnem a munkásvilág részévé válsz (ez persze nem is annyira elképzelhetetlen, ha mondjuk az egyetemet is beleszámoljuk). Az idő múlását a karon lévő óra mutatja, amely folyamatosan számlál vissza. Az emberek időt adhatnak egymásnak, vagy vehetnek el egymástól karjaik összeérintésével.
A gond csak akkor kezdődik, ha valakinek nagyon sok ideje van, valakinek pedig nagyon kevés. Ez a konfliktus mozgatja történetünket.
Will Salas (Justin Timberlake) a gettóban él, szó szerint napról napra édesanyjával Rachel-el (Olivia Wilde). Will találkozik egy időmilliomossal Hanry Hamiltonnal (Matt Bomer), aki unja már az életét és több mint egy évszázadot ajándékoz Willnek, gyakorlatilag öngyilkos lesz (105 év után!). Willt ekkor gyanúsítja meg gyilkossággal Raymond Leon (Cillian Murphy), aki már 50 éve dolgozik az időrendészetnek.
Will anyja mindeközben idő hiányában meghal, és a fiú hamar az időmilliomosok körében találja magát. Az időrendészet azonban nem hagyja nyugodni őt, ezért Will elrabolja Philippe Weis (Vincent Kartheiser) lányát, Sylviát (Amanda Seyfried), akivel együtt menekülnek majd saját idejükért és az emberek életéért.

Andrew Niccol nem túl távoli jövője annyira közeli, hogy minden egyes eltelt másodperc a vásznon, egy tönkre ment család életét juttathatja eszünkbe manapság.
Az egyik napról a másikra élő polgárság élete és a milliomosok élete közti különbség pedig egy az egyben a mai viszonyokat tükrözi. A nincstelenek mai halála sajnos sokkal hosszabb és talán valami megváltói gondolatot is rejthet a film az úgymond hirtelen halállal, hiszen ha nem tudunk semmit megvenni, mi értelme az egésznek, mi értelme az életnek. Visszatérhetnénk Zack Snyder Holtak hajnalához, ami egy az egyben a fogyasztói társadalom kritikája, viszont itt nem az átlag van kritikusan beállítva, hanem az a társadalmi réteg, amely pontosan az átlagból él (mint ahogy ez most is történik).

A film kérdése: mit kezdenél 100 millió évvel? Az ember kérdése: mit kezdenél ugyanennyi millió pénzzel? A néző pedig kérdezheti: ezt Justin Timberlake fogja megmondani?
Egyszerű a válasz: nem! Talán majd dalban mondja el, hiszen 2006 óta nem készített lemezt, és az Alpha Dogon, valamint A közösségi hálón kívül nem sok pozitívum írható a számlájára, hiszen jelen alkotást sem ő fogja vinni a hátán vinni, hanem Cillian Murphy és Amanda Seyfried.
Mindkettejüknek egy nagyon passzos karaktert sikerült találni és ha Mr. Murphy nem is mondható kezdőnek (28 nappal később, Batman: Kezdődik, Napfény, A sötét lovag, Eredet), nagyon jól találták el neki a kimért, törvénytisztelő, rendszerhű rendész szerepét, aki végig főhősünk nyomában lohol, és aki miatt az egész cselekmény folyamatosan pörög.
Seyfried kisasszonynak pedig igencsak jól állt a magas sarkús, nagypisztolyos, lázadó kislány szerepe a Mamma Mia! és a Kedves John! után (bár tőle azért láthattunk már egy kirívó szerepet a Chloe – A kísértés iskolájában Liam Neeson oldalán!).

Összességében elmondható, hogy Niccol apánk fabulát akart mesélni, viszont csak azt sikerült elénk tárni, amit mindenki tudott eddig is: a gazdagabbak még többet zsebelnek be, míg a szegények még többet küzdenek az életben maradásukért. Míg a filmben azonban van egy Will Salas, addig a mi világunknak csak egy Justin Timberlake jutott.

Az előzetes, aki még nem látta volna:

http://www.youtube.com/watch?v=O-82eOOVxfk

A szerzőről