Pp kicsi 45
2017-04-26
Tibi

Új Büntető törvénykönyv – gyermekek büntetőjogi helyzete

Az eddigi büntetőjogi szabályok a büntethetőség alsó korhatárát 14. életévtől határozta meg, amin az új Büntetőtörvénykönyv úgy kíván eltérni, hogy lehetővé teszi a 12. életévet betöltött bűnelkövetők szankcionálását bizonyos feltételek megléte esetén.

Az eddigi büntetőjogi szabályok a büntethetőség alsó korhatárát 14. életévtől határozta meg, amin az új Büntetőtörvénykönyv úgy kíván eltérni, hogy lehetővé teszi a 12. életévet betöltött bűnelkövetők szankcionálását bizonyos feltételek megléte esetén.

A büntethetőség alsó korhatára

Az új Büntetőtörvény számos jelentősebb novuma mellett alapvetően nem változtat az általános büntethetőségi korhatár minimumán, az ugyanúgy 14 életév marad, de megfelelő feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a már 12. évét betöltött elkövető is felelősségre vonható legyen. Erre meghatározott tényállások megvalósulása esetén lesz lehetősége a jogalkalmazónak: az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, testi sértés, rablás, kifosztás. Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a fiatalkorú elkövető az elkövetés időpontjában rendelkezett-e a szükséges belátási képességgel, hogy magatartásának lehetséges következményeit felismerje.

Fontos hozzátenni, hogy az ily módon szankcionált 12. éven felüli elkövetők ellen büntetést nem lehet majd alkalmazni, kizárólag intézkedést. Ezek közül is csak javítóintézeti nevelés lesz alkalmazható a 14. éven aluli terheltek esetében.

A büntethetőségi korhatár Európában igen vegyes képet mutat. Svájcban például 7, Angliában 10 év, ugyanakkor Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában 16 év. Mindenesetre jóval több olyan európai ország van, ahol 14 éves vagy e feletti életkort tartanak irányadónak. Arról kevesebb szó esik, hogy a „szigorúbb korhatárt” követő országok többségében még a „fiatal felnőttekre” (18-21 vagy 23 év) is speciális, enyhébb szabályok vonatkozhatnak. Negatív eltérést mutatnak az ide vonatkozó jogszabályok az Egyesült Királyságban, Franciaországban, valamint Hollandiában, ahol ez a határ 12-13 év, Málta és Írország esetében viszont már csak 9-10 évben határozható meg.

Ügyészségi statisztika szerint 2011-ben a 14 éven aluliak, vagyis a gyermekkorúak szándékos emberölést nem követtek el, de megvalósítottak 102 rablást, 230 szándékos testi sértést, és 966 lopást. Ezzel összevetve a 2001-es adatokat csak a szándékos testi sértés haladta meg jelentősen a korábbi eredményeket: 78 eset vált akkor ismertté, amely a 2011-es adatok harmada.

Gyermekek fokozott büntetőjogi védelme

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium már korábban a Parlament elé terjesztette a gyermekbarát igazságszolgáltatásról való elképzeléseiket, aminek tartalma többnyire megegyezik az új Btk. szabályozásával ezen a területen.

Új tényállások jelennek majd meg, melyek biztosítják a gyermekek fokozott védelmét bizonyos jellegű magatartásokkal szemben. Így bűncselekmény lesz a gyermekprostitúció kihasználása, valamint a kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetése. A jogalkotó álláspontja szerint a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Több gyermekvédelmi szervezet, jogalkalmazó szerint a kiskorú veszélyeztetésének hatályos tényállása nem nyújt kellő védelmet a kiskorúnak a vele közös háztartásban élő, nevelésére, gondozására köteles személyek megfélemlítése, megalázása, stb. ellen. Erre tekintettel a törvény a bűncselekmény tényállási elemei közé iktatja a kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetését is.

A sértettek kiszolgáltatott helyzete vagy méltányolást érdemlő állapota miatt öngyilkosságban közreműködés helyett emberölésnek minősül majd, ha az elkövető 14. életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír.

A kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén (pl. nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, emberkereskedelem) az elévülés úgy változik, hogy a sértettnek a 18. életévének betöltése után is lehetősége és megfelelő ideje (5 év) lenne a feljelentés megtételére.

L.T.

A szerzőről