Pp kicsi 45
2017-06-24
Nagyfiuk 2 jelenetfoto

Nagyfiúk 2 - nagy poénok csattanó nélkül

Újra összeálltak a fiúk, hogy megmutassák a családi élet vicces oldalát.

Újra összeálltak a fiúk, hogy megmutassák a családi élet vicces oldalát – inkább kevesebb, mint több sikerrel, legalábbis az első részhez képest.

A Nagyfiúk első része arról szólt, hogy a régen szoros barátságot ápoló fiúk – most már férfiak – eltávolodtak egymástól, nem tartják a kapcsolatot, mindegyiküknek megvan a maga élete. Egy váratlan esemény azonban összehozza az egykori csapatot, s együtt fedezik fel, miért is olyan jó, ha az embernek vannak barátai.

Az első felvonás attól volt szerethető és vicces, hogy mellőzték a groteszk vígjátéki elemeket. Megmutatták, hogy negyvenen túl is lehet gyerekként élvezni az életet, a szópárbajok még szórakoztatóbbá tették a helyzetkomikumokat.

Amikor az alkotók úgy döntenek, hogy elkészítenek egy második részt, általában a már bevált sémák mellé mindig adagolnak olyan elemeket, amelyektől azt várják, hogy még ütősebb alkotás kerül a filmvászonra. Az esetek többségében azonban gyakran élnek túlzásokkal a siker érdekében, s inkább fanyar mosoly, mint hatalmas hahotázás lesz a végeredmény. A Nagyfiúk esetében sincs ez sajnos másképp.

Hiányzik a történet a filmből

Noha az első rész sem rendelkezett igazán jól kitalált történettel, az az ízléses humortömeg, amelyet kaptunk, kárpótolt mindenért. A második részben azonban igencsak elodázott, mondhatni vázlatos történettel van dolgunk. Semmi mást nem kapunk azon túl, hogy hőseink visszaköltöztek szülővárosukba, s ott vicces szituációkba keverednek.

A konfliktus szál – ha lehet egyáltalán annak hívni, s amely az első részben szintén a humor eszközeként funkcionált – mindössze annyi, hogy egy olyan szikláról akarnak a nagyfiúk leugrani, amely magánterületté vált az évek során, s ami most egy egyetemi gólyatábor helyszínéül szolgál. Az izmos, részeges kisgólyák kiskakasként állnak ki a szikla-használatért, s elsősorban a két csapat közötti korkülönbség miatt ez a része a sztorinak inkább nevetséges, mint vicces.

Túlzások, groteszk humor

Van néhány olyan poén, amely nagyot üt(het), ezek elsősorban a slapstick elemeket felelevenítő jelenetek, ám többségében eltúlzott, groteszk és ízléstelen snittekkel igyekeznek az alkotók nagyot durrantani.

Bizonyára a közönségnek van egy olyan rétege, amely az ilyenféle humorra éhes, s elsőkörben majdhogynem jól szórakozhat bárki, aki betéved erre a filmre, azonban azok, akik az első részt megszerették, valószínűleg csalódni fognak, ha megtekintik a jelenlegit. Éppen a lényeg tűnt el ugyanis ebben a részben. A sok testnedvvel operáló vígjáték után itt volt a Nagyfiúk, amely túlzások nélkül szórakoztatott, s úgy tűnt, tudja, mi fán terem a vígjáték. A 2. részben ezt már nem sikerült bebizonyítani.

http://www.youtube.com/watch?v=W3hHsEgwS6k

Nagyfiúk 2. (Grown Ups 2.) színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 101 perc, 2013 (12)

rendező: Dennis Dugan
forgatókönyvíró: Tim Herlihy, Fred Wolf
zeneszerző: Rupert Gregson-Williams
operatőr: Theo van de Sande
producer: Jack Giarraputo, Adam Sandler

szereplők:
Adam Sandler (Lenny Feder)
Salma Hayek (Roxanne Chase-Feder)
Kevin James (Eric Lamonsoff)
Maria Bello (Sally Lamonsoff)
David Spade (Marcus Higgins)

képek forrása: www.grownups2-movie.com, spinoff.comicbookresources.com.

A szerzőről