Pp kicsi 45
2018-04-24
Kapos.ma

Itt a Diplomamentő Program

Korhatár nélkül lehet jelentkezni a Nemzetgazdasági Minisztérium új felhívására.

A Minisztérium MTI-nek hétfőn írt közleménye értelmében korhatártól függetlenül jelentkezhetnek a Diplomamentő Programba azok a személyek, akik rendelkeznek ugyan államvizsgával, de a nyelvtudást igazoló okmány hiányában nem kaphatták kézhez diplomájukat.

Czomba Sándor foglalkoztatásért felelős államtitkár eredeti tervezetében kizárólag angol és német nyelvtanfolyamokra vehették volna igénybe a 35 év alatti magyar állampolgárok a 3 milliárd forintos keretet. Ezzel kapcsolatban azonban számos kifogás érkezett, így a nyelvek listájára felkerült a francia, és a korhatárra, valamint az állampolgárságra való korlátozás eltűnt a tervezetből. A minisztérium sikeres tárgyalásokat folytatott a szakmai szervezetek képviselőivel is a képző cégek programba történő belépésének feltételeiről.

Először is, nézzük meg, mi késztette erre a lépésre a kormányt: évek óta mást sem hallani, minthogy katasztrofális méretű a fiatalok között a munkanélküliségi ráta, az Európai Unióban éppúgy, mint Magyarországon. Itthon a 25 év alattiak 25-27 százaléka nem tud elhelyezkedni, ugyanebben a korcsoportban a diplomások 6 százaléka regisztrált munkanélküli. A gond az, hogy számítások szerint ma Magyarországon legalább 50 000 olyan 35 év alatti van, aki a nyelvvizsga hiányában diploma nélkül áll – persze sok esetben ezek az emberek nem munkanélküliek, “csupán” nem olyan munkát végeznek, amire a végzettségük feljogosítaná őket.

Magyarország egyébként összességében nem áll túl jól nyelvtudás fronton, sajnos a mai napig a túlnyomó többség úgy gondolja, hogy erős gesztikulálással és magasabb hangerővel már egyből beszél “külföldiül”, de piacképes és használható nyelvtudással nem sokan bírnak a nyelvtanárokon, tolmácsokon, fordítókon kívül. Ez számokban még lesújtóbb: a lakosság 65 százaléka egyáltalán nem beszél idegen nyelveket, a magyarok ötöde tud angolul, 18% a német, míg 3-3% az orosz és a francia nyelvet sajátította el.

Tehát az egész program felfogható úgy, mint egy nagyon szép gesztus, úgy gondolom, hiszen nyilván mindenkinek az az érdeke, hogy ha már elvégezte valaki az adott képzést, akkor kézhez is kaphassa a diplomáját, én mégis valahol igazságtalanságot érzek ebben a dologban. Nyelvi előkészítő évfolyamra jártam egy közgazdasági szakközépiskolába, az 5 éves képzés első évében angol középfokú, a második évében felsőfokú nyelvvizsgát tettem. (Akkor még nem tudtam, de ezzel a mesterdiplomáig kipipáltam a nyelvi követelményeket, aminek nagyon örülök ugyan, de ennek ellenére önköltségen azóta is fejlesztem a második nyelvem, a németet, és szeretnék minél hamarabb nyelvvizsgát tenni belőle.) A középfokú intézményben minimális összeget igényelhettem vissza a nyelvvizsga költségéből (csak az egyikből), pedig a felsőfokú nyelvvizsga már akkor is közel 30 000 forintot kóstált – az akkor legnívósabb, Origo típusú (régebben Rigó utcaiként ismert) nyelvvizsgát tettem le.

Nyilván nem bánom, hogy nem az egyetemi vizsgák mellett, vagy később teljes állású munkahely mellett kell nyelvet tanulnom azért, hogy megkaphassam a diplomámat, de úgy érzem, ez nem fair azokkal szemben, akiknek a szülei annak idején súlyos forintokat fizettek a nyelvvizsgáért (és akkor még bele sem számoltam az esetleges különórák költségét, amire nekem szerencsére nem volt szükségem). Azok pedig, akik “ellustulták” mind a középiskolai, mind az egyetemi éveiket, és egyetlen árva papírt sem tudnak felmutatni a nyelvtudásukról, most ingyen és bérmentve megkaphatják a megfelelő oktatást, és csak a nyelvvizsga díját kell kifizetni (ha egyáltalán azt ki kell, mivel még nincs jogerős törvény, nem tudjuk, mi lesz a pontos tartalma).

A másik sarkalatos pont az állampolgárság kérdése: eszembe sem jutna a trianoni döntés tragédiáját tagadni, de úgy gondolom, nem helyes, vagy inkább nem fair az, hogy a határon túli magyarokat a magyar határon belül ugyanolyan jogok illetik meg, mint a magyar állampolgárokat. Csak egy egyszerű példa: ha én egy határon túli egyetemre járnék, ugyanilyen támogatást kapnék én is? Erősen kétlem. Mint számos oktatással kapcsolatos döntéssel, ezzel is valahogy az az érzésem, hogy nincs meg az egyensúly, és nem egy alaposan átgondolt döntésről beszélünk. Erre lehet az a válasz, hogy akinek már megvan a szükséges nyelvvizsgája, örüljön annak, hogy nem kell többé dolgoznia érte, de ez sajnos nem rakja vissza a nyelvvizsga árát annak a zsebébe, aki fizetett érte.

Képek: www.kapos.hu, www.hir.ma

A szerzőről