Pp kicsi 45
2017-11-23

Halhatatlanok 3D

Az USA-ban 11-11-11 dátumozású film hazánkban egy nappal hamarabb került a mozikba, nem kis várakozást megelőzve.

Az USA-ban 11-11-11 dátumozású film hazánkban egy nappal hamarabb került a mozikba, nem kis várakozást megelőzve.

A Tróján (2004) nevelkedett és a 300-on (2006) edződött fiatalság számára 2011. november 10-e is biztosan piros betűs ünneppé válik majd, hiszen az Istenek valamilyen formában megint a mozikba költöztek és elkápráztattak minket hatalmukkal és csodás tehetségükkel.
Az idei isten-királyunk pedig nem más, mint Tarsem Singh lett, a Halhatatlanok rendezője.
Az indiai születésű Tarsem Amerikában elvégezte az Art Center College of Design-t, majd klip –és filmrendezőként futott be a ’lehetőségek országában’ nem is kicsi hírnevet szerezve. Ő dirigálta az R.E.M – Losing My Religion klipjét, valamint a Pepsi – Gladiators (Britney Spearsszel, Beyoncével és Pinkkel), valamint a Nike – Good vs. Evil (Maldinival, a ’régi’ Ronaldoval és Cantonával) reklámfilmjét.
Az idei alkotása (amelyet mindössze három hónap alatt forgattak le+utómunkálatok+115 millió dollár) a harmadik rendezése a Sejt (2000) és a Zuhanás (2006) óta. A filmhez pedig nem mást, mint a jövendőbeli Supermant (2013!!!) sikerült megnyernie Henry Cavill személyében (Thészeusz). A fiatal színész már bizonyított a Csillagporban, valamint az HBO saját készítésű, Tudorok című sorozatában. Cavill mellé szerződtette a gyönyörű Freida Pintot (Gettómilliomos, A majmok bolygója: Lázadás), valamint ellenfelévé tette Mickey Rourke-ot (A pankrátor, Vasember 2.) és már indulhatott is a küzdelem de miért is?

Azt mindenképpen érdemes nagyon gyorsan leszögezni, ahogy manapság a mitológiai, vagy történelmi filmeknél megszokhattuk, a történeti hűségre nem éppen törekednek. Ezt csak azért említettem meg, ha valaki a mitológia eme részét a könyvek helyett ebből a filmből szeretné magáévá tenni (ami az Egri csillagok, vagy A Pál utcai fiúk esetében talán még működött is) az gyorsan felejtse el a könnyed és szórakoztató tanulás gondolatát.

2011-re ugyanis az Istenek által kiszemelt Thészeusz már kőfaragó lesz és anyjával élnek békésen Hellász szikláiba vésett kőodvukban. Miközben az arctalan és kegyetlen heraklioni hadsereg éppen a vidéket dúlja föl Hüperion (Mickey Rourke) vezetésével, az epiruszi íjat kutatva, Thészeusz édesanyja áldozattá válik fia távollétében. A fiú bosszút esküszik Hüperion ellen, aki közben sóbányába száműzi őt. Ekkor találkozik a jósnővel Phaedraval, és későbbi társával, a tolvaj Stavrosszal. Együtt indulnak útnak, hogy megmentsék az emberiséget Hüperiontól, aki az íjjal a titánokat akarja kiszabadítani, hogy legyőzze az Isteneket és az embereket egyaránt. Az Istenek által kiválasztott Thészeusz pedig mindaddig Isteni segítség nélkül marad, amíg a titánok ki nem szabadulnak.

A 3D-s technikával készült filmek esetében mindig nehéz a kérdés, ha egy filmet minősíteni akarunk, ezért ezt ebben az esetben sem tenném meg. Kevésbé kell már manapság megemlíteni, hogy egy ilyen technikával készült film képileg milyen, hiszen az alakok tűélesek az Avatar óta és nagyon ritka a homályos terület is a vásznon. 3D esetében inkább arról beszélhetünk, hogy érdemes volt-e elkészíteni ilyen formában vagy egy-két jelenet kivételével teljesen felesleges erőlködés lett az egész. Jelen esetben mindenképpen pozitív a válaszom, hiszen aki ismeri Tarsem Singh látványvilágát, ha valakinek, hát neki érdemes ezt a technikát alkalmaznia. A művészetére igen erős hatást gyakorló Caravaggio erőteljesen megjelenik Thészeusz küzdelmei során. Patetikus hangulat, különleges, agyoncicomázott kosztümök, fényforrás nélküli de erősen fókuszált fények, valamint a valóságtól elrugaszkodott látványvilág: ezek mind Singh kézjegyei, amelyet valamilyen szinten az alkotás el is várt.

A látványról innen pedig át is térnék a történetre, amelyről fentebb már esett pár szó. Mint minden érmének, a film befogadásának is két oldala lehetséges. Ki-ki a saját látásmódja szerint teheti le voksát egyik vagy másik mellett, hiszen éppen ez a lényege az egonak. Kérdés, hogy veszít-e a film az élvezeti faktorából, ha történelmileg (mondjuk úgy) hűtlen? Ez a kérdés az adaptációk nagy kérdése is, hiszen a könyv mindig jobb (mondják a szakolvasott egyének). A legnagyobb különbség azonban, hogy a könyv meghatározott (leírt) alapokon működik, addig a történelem (főleg ilyen régi) dolgai felől sohasem lehetünk bizonyosak. Tarsem Singh mindössze egy szokásostól eltérő mesével szórakoztatott minket, mint ahogy a régi történek is mindig formálódnak, átalakulnak. A rendező saját elmondása szerint nem egy már ismert sztorit próbált újra elmagyarázni, hanem a már meglévő hősökkel akart új történetet elmesélni.

A kifogásoló tömegek dacára ki merem jelenteni, hogy Tarsem Singh-nek sikerült beírnia magát a (film)történelem könyvbe, ha nem is ezzel az alkotással, de a szerzői filmek sorában a neve mellett a Halhatatlanok is szerepelni fog.

http://www.youtube.com/watch?v=77WZaAoCgcI

A szerzőről