Pp kicsi 45
2017-11-20
Filth lead partyponty

Mocsok - kritika

Az eki, a csoki, a spuri, a laszti…

Mitől kultfilm a kultfilm? Tarantino, Ritchie vagy Fincher filmjei vajon eleve így jöttek le a szalagról, vagy kellett hozzá valami más is? Jon S. Baird rendező nemrég úgy gondolta, leforgat egy újabb Irvine Welsh – adaptációt, a végeredmény azonban ennél sokkal több lett.

Ha azt mondom, Trainspotting , valószínűleg azonnal beugrik Danny Boyle kábszerfüggőkről szóló alkotása. A 96-os film elképesztően naturalista módon mutatta be az edinburghi srácok mindennapjait, mellyel olyan filmekre hatott, mint a Rekviem egy álomért, vagy A por. Maga a film persze ütős alapanyag nélkül nem robbantott volna akkorát, s ez Irvine Welsh, skót író érdeme, aki regényeiben igen gyakran merült alá a szex, a drog és az erőszak bugyraiba.

A Mocsokban Bruce Robertson felügyelő (James McAvoy) kalauzolásával tekinthetünk be Edinburgh borús mindennapjaiba. No persze ehhez a borúhoz ő maga is nagyban hozzájárul, ugyanis keresve sem találhatunk nála nagyobb taplót a Földön. A konzekvens drog-és italfogyasztás ugyan régóta a hétköznapok bevett szokásává vált, ám amikor egy esetleges előléptetés is a képbe kerül, Robertson hazugságokkal és manipulációval addig-addig áskálódik kollégái háta mögött, mígnem egy nap elszabadul a pokol.

Welsh mindig is erős karakterekkel dolgozott, s igaz ez Bruce Robertsonra is. A drogos rendőr figurája A mocskos zsaru óta nem újdonság, Welsh azonban ezúttal valami egészen egyedi oldaláról ragadta meg a rend kiégett őrét. Mégis, a mindenkin átgázoló, Istent és törvényt nem ismerő, megkeseredett Robertson az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb filmes jelenése lett, s ez leginkább James McAvoy érdeme. A Narnia krónikáinak kis faunja óta sok víz lefolyt a Dunán, s bár azóta láthattuk őt a fiatal X-professzorként, Idi Amin Dada orvosaként, vagy Danny Boyle Transz című tavalyi filmjének tudathasadásos főhőseként is, karrierjének eddigi csúcspontja egyértelműen a Mocsok mocsok felügyelője.

A film egyébiránt elképesztő okosan játszik a nézővel. Egy pillanatra sem kíméli, miközben újabb és újabb rétegeket járunk meg Robertson vezetésével, vesszőfutása azonban nem merült ki a puszta sokkhatásban, hiszen szórakoztat, sőt egyfajta szimpátiát is ébreszt a bukott rendőr iránt. Szó se róla, kell gyomor a filmhez, hisz bőven akadnak benne olyan jelenetek, melyek kiakaszthatják a nézőt – s meg is teszik -, mégsem erre játszik rá. Idő kell neki, de meghálálja a belé fektetett bizalmat, hiszen karakterdráma szintjén rég nem látott mélységeket mutat meg, melyhez Clint MansellDarren Aronofsky állandó alkotótársa – dallamai asszisztálnak.

Lehet-e kultuszfilm a Mocsokból? Egyértelműen igen, mégpedig azért, mert Baird egyáltalán nem akart kultfilmet forgatni az eredeti regényből. Egy pontos és kellően elszállt Welsh-adaptáció pereg a szemünk előtt, miközben a film búvópatakként terjeszkedik és fészkeli be magát a tudatunkba. Nem tudni, mennyi idő kell ahhoz, hogy a Mocsok hivatkozási alap legyen, de nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy a Bruce Robertson pokoljárását elképesztően intenzíven visszaadó film egy zseniális és maradandó alkotás lett.

http://www.youtube.com/watch?v=tymWDB7gtK4

A képek forrásai: moviestillsdb.com,movieplot.com,letsstartwiththisone.blogspot.com,moviemail.com

Korábbi kritikáinkat, ajánlóinkat az alábbi linkeken találod:

Noé

A Grand Budapest Hotel

Mr. Peabody és Sherman kalandjai

Pofázunk és végünk

Couch Surf

Non-Stop

Mielőtt meghaltam