Pp kicsi 45
2017-06-29
K%c3%a9p3

Számvitelről közérthetően I.: Költségtörténet

November vége. Vészesen közelegni látszik a számvitel vizsga. Eleonóra búsan tekint ki a dolgozó munkásokra a GO1 ablakából. A gyaknak már 10 perce vége, de Barnabás nem akart elmenni, mielőtt le nem könyveli forgalmiköltség-szemléletben is az aktuális gyakorlat feladatát. Hirtelen rápattintja a kupakot a tollára, és odafordul Eleonórához…

− Na, kész is. Mehetünk!

− Marha jó, hogy most még ezt a forgalmiköltség-szemléletet is meg kell tanulnunk, nem is értem, hogy mi a franc akar ez lenni.

− Nem? Pedig nem olyan vészes. Az a lényeg, hogy itt nem azt veszed alapul az eredmény meghatározásánál, hogy milyen jellegű költségekre költöd a pénzed, hanem hogy azok a költségek mire mennek el. Ahelyett, hogy a költségnemek (anyagktg, igszolg, bérktg, stb) szerint csoportosítanál, megnézed, hogy például a terméked elkészítése miatt mennyi költséged van összesen.

− És megmondanád, hogy ez nekem mi a fenére jó?

− Neked semmire, de egy cégvezetőnek nem árt, ha látja, hogy egy-egy termék mennyi költséget visel magán, vagy éppen egy költséghely, mondjuk az üzem fenntartása miatt mennyi pénzt dobnak ki évente az ablakon.

− Értem… de hogy az úr istenbe adja ki ugyanazt az eredményt, mint az összköltséges szemlélet? Tök más az egész.

− Annyira azért nem különbözik a kettő. Összköltség esetén mindenféle költségnemet elszámolsz, függetlenül attól, hogy mire megy el. Látod, ebben a feladatban például ugyanúgy le van könyvelve a cég számára történt beruházás miatti anyagköltség, igénybe vett szolgáltatás költsége stb, mint ahogyan az előállított termék, illetve a nyújtott szolgáltatás miatti költségnemek.

− De ezek mik, a költségviselők?

− Pontosan. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az egyes fajtái között van egy hatalmas különbség: míg a két utóbbira (KT, nyújtott szolgáltatás) a későbbi bevétel megszerzése céljából költesz, a beruházást egyelőre még csak saját kedvtelésből hajtod végre (mérlegbe kerül), ezért év végén nem veheted figyelembe a miatta keletkező költségeket, mint eredménycsökkentő tételeket. Emiatt kell a SEEAÉ-vel korrigálni az EK-t összköltség-szemléletben. Meg hát, nyilván a termékek (kész, befejezetlen) állományváltozásával is, hiszen amit előállítottál, de nem adtál el, annak a költségeivel nem is csökkentheted az adóköteles eredményed. Ellenben ha már korábban előállított terméket adtál el, akkor annak is olyan hatása lesz, mint egy ráfordításnak, és a végén kisebb lesz tőle az adóalapod.

− Ja, ez az egész végül is az adóról szól?

− Persze, részben legalábbis. Próbálsz minél több olyan tényezőt összeszedni, amit levonhatsz a bevételedből, és emiatt kisebb összegből kell adóznod. Az AST-korrekciózós mókánál mondjuk inkább arról van szó, hogy az értékesítés és ne az időszak ráfordításaival számolj, így lehet majd meghatározni a realizált eredményt.

− Jajj, ilyen szavakat ne használj, mert azt se értem.

− Na figyelj, összefoglalva az AST-s dolgokat: a kettős könyvvitel szerint, amit itt is tanulunk, a realizált eredményt kell meghatározni. Ez a bevételek meg a ráfordítások különbsége. Utóbbi az eladott termékek, áruk, akármik értéke. A költség ezzel szemben az (időszakban) létrehozott akármik értéke, ezeket ÖK-szemléletben először mind elszámoljuk ráfordításként, attól függetlenül, hogy egy része igazából beruházás miatt történt, vagy azonnal nem is adtuk el az előállított terméket. Ezért kell korrekciózni előbbi miatt a SEEAÉ-vel, utóbbi miatt pedig az STK állományváltozásával az eredményt.

− Hát ez jó bonyolult… de most már nagyjából világos. Na és mi van ezzel a forgalmi költséges eljárással?

− Mint már mondtam, ott a költségek viselői és a költségek felmerülési helyei szerint számolsz el és/vagy állítod össze az eredménykimutatást. Költségnemek szerint mindenképp rögzítened kell a költségeket, mert törvény kötelez rá, azonban az értékesítés ráfordításai, meg az AST helyett kizárólag csak a közvetlen és a közvetett költségekkel kell számolnod az eredménykimutatásban, pont azért, hogy ne legyen olyan bonyolult, mint az ÖK-szemléletnél.
Na most a közvetlen költségeknek három eleme van, egyrészt az eladott áruk beszerzési értéke, amely ugyanúgy jelenik meg, mint ÖK szemléletben, csak nem az AJR számlára könyveljük, hanem az értékesítés közvetlen költségeire. A második az értékesített termékek önköltsége, azaz azon termékek értéke, amit eladtunk. Jelen példában az összes, amit idén előállítottunk (azaz raktárra vettünk), illetve még azon felül is 7000, amely még az előző időszakból maradt meg. Nem szabad elfelejtkeznünk a harmadik közvetlen költségről sem, ami a nyújtott szolgáltatás (itt egész konkrétan bérbeadás) miatt jelentkezik.

− És a közvetett költség? Meg mi ez a költségfelosztás, meg fel nem osztott költségek?

− A közvetett és a fel nem osztott költségek ugyanazt takarja. Bizonyos felmerülő költségekről nem tudod eldönteni, hogy melyik termék létrehozásához, vagy milyen eszközbe való beruházáshoz kapcsolódnak. Most gondolj bele, ha egy konzervgyár irodájának asztalán ég egy lámpa, akkor az amiatt felmerülő anyagköltséget hogyan osztanád fel a termékekre? Sehogy, pedig ha nem égne az a lámpa, nem tudná a könyvelő kitölteni a vevőszámlákat, és az eladás is meghiúsulna. Tehát az értékesítéshez szükség van ezekre a költség-igénybevételekre is. Ezek lesznek az értékesítés miatt közvetve jelentkező, más néven fel nem osztott költségek. Persze van, hogy bizonyos összegeket át tudsz csoportosítani egy költséghelyről egy költségviselőre, ezt nevezzük költségfelosztásnak.

− Aha… és azok a költségkorrekciók, azok mik?

− Azok egyrészt az időbeli elhatárolások, másrészt a hulladékmegtérülés. Igazából az utóbbi az érdekesebb: ha belegondolsz, egy termelés során képződő „hulladék”, például egy bútorgyárban a méretre vágás után kimaradó faanyag még simán használható később, úgyhogy az amiatt elszámolt költséget kvázi sztornózni kell.

− És a SEEAÉ, STKÁV? Azok hova tűnnek az eredmény-megállapításkor?

− Ez a jó az FK EK-ban, hogy AST-vel nem kell korrigálni. Hiszen a beruházás költségeit (FK szempontból lényeges számlákra) nem számolod el, a késztermékek állománya pedig sehol nem zavar be a képbe, mert csak az értékesített termékek miatti költséget számoltad el előzőleg, nem az előállítottak miatt felmerülteket.

− Azt hiszem, kezdem kapizsgálni. Csak azt az 59-es számlát, azt nem értem, hogy miért kell.

− Költségnemek szerint kötelező elszámolni, ezt a törvény kimondja. Ahhoz viszont, hogy rögzíteni tudd az értékesítés közvetlen és közvetett költségeit, muszáj valami ellenszámlát találnod, és mivel a költségnemek elviszik a ténylegeseket (anyag, szállítók, TBK stb), ezért inkább egy technikai számlára könyvelsz. Ez az 59-es.

− És ha már ennyire rögzíteni kell mindent, a költségviselőknek meg a költséghelyeknek külön-külön nem kell számlát fenntartani?

− Nem kötelező, de lehet. Ha érdekel a téma, vedd fel jövőre a PSZ 2 kurzust.

− Persze, az kéne még!

A szerzőről