Pp kicsi 45
2017-03-28
Dsc 0610

A GTK bevette Bécs városát

Karácsony, puncs, mézeskalács, sült gesztenye, vásár? Ismét Bécsben jártak a közgazdászok! Az idei bécsi kirándulásunkra a megszokottnál kicsivel később került sor, egészen pontosan december 20-án, szombaton. Azonban hóesésben így sem reménykedhettünk, az időjárás jelentés napos, enyhe, kicsit szeles időt ígért – bár ritkán trafálnak bele, ez most bejött. Bécsnek azonban a hideg szél sem tudta elfújni varázsát, amit évek óta tapasztalok, és ami gyermekkorom óta nem változott meg. Most is úgy éreztem, hazaérkeztem ide. Az impozáns épületek, a tiszta, szemetet nem látott utak, a régi, csikorgó sárga villamosok mind-mind hozzájárultak egy remek naphoz – és hogy mindehhez még karácsonyi vásárok tömkelege is járult körítésként? Az utcai sült gesztenye és fűszeres krumpli árusoktól áradó, a sétáló utcákon terjengő finom illat pedig már csak hab volt a tortán. Nem csoda, hogy évről évre egyre több látogatót vonz ez a királyi város!

A csapat ezen a napon is remekül teljesített. A megbeszélt időpontra, hajnali 4 órára mindenki ott volt a Szeged Étterem előtt, hogy 4 óra 5 perckor a hangulattól és melegtől felfűtött buszunk kigurulhasson a Széchenyi térről. Ezt a pontosságot a nap folyamán végig tudtuk tartani – ezért dícséreteket is kaptunk. :) Volt, aki az előző vagy aznap esti buli fáradalmait próbálta kiheverni, más próbált néhány órát aludni, míg sötét volt. A nap felkeltével azonban élénkülni kezdett a társaság, a szemek az ablakokra, és azon túl a gyönyörű tájra szegeződtek.

A forgatókönyv a tavalyihoz hasonló volt, annyi különbséggel, hogy Bécsben pont fordítva látogattuk meg a kitűzött célpontokat. Szinte hibátlan pontossággal érkeztünk meg Kittsee-be, ahol a Hauswirth Csokoládégyár két mintaboltjában kóstolhattuk végig az egész felhozatalt, majd a megkedvelt édességekből kedvünkre vásárolhattunk, potom pénzért. A busz csomagtartója – a meleg miatt nem az utas része – hamar meg is telt csokoládés zacskók tömkelegével, melyeket a ráírt nevek alapján tudtunk megkülönböztetni a haza érkezéskor (persze ha maradt még egyáltalán belőlük valami :) ). Ezt követően 1 percünk volt leszállni Bécs legforgalmasabb pontján, a Rathaus előtti téren – a tilos parkolás miatt -, hogy nyakunkba vehessük a várost és felderítsük leghíresebb épületeit, látványosságait. Láthattuk a Spanyol Lovas iskolát, a 16 méteres Mária Terézia szobrot – ami gyermekei száma miatt akkora, amekkora -, a Mariahilfer Strasse-t, az Operaházat, valamint a gyönyörű Stephansdom-ot, ami előtt „élő szobrok” szórakoztatták a járókelőket minimális, fém dobozuk alján csörgő hozzájárulás ellenében. Mindig nagy sikert aratnak, és jól mutatnak később a családi fényképalbumban is.

A városnézés lezárásaként a Schönbrunn-i Kastély előtt megtalálható karácsonyi vásárt látogattuk meg. Akinek volt ideje, a Kastély mögötti kertet is megnézhette két gőzölgő, illatos puncs között – forralt bort mellőzve a kastélybelső végigjárására is volt idő a Grand Tour keretein belül. Akik inkább a csecsebecséknek szánták idejüket, akár többször is végig nézték a rengetek portékát, amit kedves bécsi árusok kínáltak. Voltak ott kézzel készített gömbök és fadíszek – csupán 10 euró volt darabjuk, házi lekvárok, fűszerek, dobozos sütemények, játékok, plüss állatok. Az éhezők Bratwurtst-ok és édes nyalánkságok közül válogathattak, melyeket egy-egy finom punccsal öblíthettek le, amit az aktuális vásári bögréből fogyaszthattak el – az idei fehér volt, a Rathaus-nál lévő vásárban pedig piros és szív alakú. A szeretetbögre mellett a város főterén található meg a vásárok elengedhetetlen szereplője, a karácsonyfa, ami minden évben alapos körültekintéssel kerül kiválasztásra és évente más-más tartományból hozzák. A fának 25 és 30 méter között kell lennie, és az sem utolsó szempont, hogy olyan helyen nőjön, amely könnyen megközelíthető teherautóval. Mielőtt felállítják, Bécs város kertészei szimmetrikus formára vágják. Idén a fa a dél-tiroli Oberolang településről érkezett. A 28 méter magas, 7 tonnás, 140 éves lucfenyő nyolc órát utazott rendőri kísérettel a fővárosig – milyen elegáns :) -, és lett a bécsi városháza előtti tér éke november 15-én.

A végállomás az óbecsei Schnapsmuseumban volt. Egy kedves úriember előadásában megismerkedhettünk a hely rövid történetével. Többek között említést tett a 2. világháború borzalmairól, amikor a pálinka és likőr főzde 12 épületéből 11-et lebombáztak és az általunk látogatott hely volt az egyetlen, ami fent maradt, ami azóta is őrzi régi formáját. Ez az ősrégi pénztárgépből, az amellett található márványlapból (amin az érmék csengését „fülelték”), valamint a régi íróasztal székből és az asztalon látható kopásokból látszik, ami az egykori nagyapa cipője sarkának nyomait őrzi. A múzeum folyosóján végig haladva különböző világsztárok képeit láthattuk, melyeket ott tartózkodásuk alatt készítettek, természetesen a kóstolás után. A különféle pálinka- és likőrtípusok bemutatása után a boltba lyukadtunk ki, ahol a korábban ismertetett termékekből ihattunk egy-egy pohárkával. Volt ott többek között almás pite-, eper- és karamell likőr, a híres Manner nápolyi likőrje, különböző fokú pálinkák, absinth és egy olyan nedű is, amiben 23 karátos arany lapocskák lebegtek – így aki megitta, belülről ragyoghatott :).

Este 7 óra körül indultunk vissza a fő térről nem sokkal nagyobb országunkba. Az út nagy csendben telt, mindenki igyekezett kipihenni és feldolgozni az eseménydús napot – melyek megszervezését egyetemi karunk Hallgatói Önkormányzatának nem győzünk megköszönni :) -, hogy aztán éjfél után felocsúdva leszálljanak a Szeged Étterem előtt. Aki először járt Bécsben, annak örök élmény marad ez a kirándulás és egyszer talán újra visszatér majd magába szippantani a karácsonyi vásár magával ragadó illatát. Nekem, akinek megadatott, hogy szinte hazajárok ebbe a csodás városba, minden évben ugyanazt az élményt élhetem át, mert Bécs számomra egy igazi kincsesláda!

A szerzőről