Pp kicsi 45
2017-04-24
8 egyszer%c5%b1

8 egyszerű lépés, hogy könnyedén megvalósítsd céljaidat

Vannak céljaid? Jó! De teszel is értük nap mint nap és lépésenként haladsz előre? Vagy vagy várod a sültgalambot Te is,mint a legtöbb ember? Pár ötletet vázolok fel Neked, hogy már holnaptól közelebb legyél ahhoz az elképzelt álomhoz, amire mindig is vágytál.

 

Számtalanszor hallotta már mindenki, hogy céljaink eléréséért sokat kell tenni. De mennyit is valójában? Egyáltalán hogy induljunk el és mi lehet a reális cél? Közel sem mindegy a cél elérése érdekében, hogy az a cél mennyi energiát, odafigyelést és szeretetet kap. Igen, jól olvastad. A kitűzött célodat szeretned is kell, nem csak akarnod, hisz e nélkül elég gyorsan fel fogod adni a napi „szenvedést”.
8 lépésre vagy attól, hogy azzá válj, akire mindig gondoltál gyerekként. Akár ma is gondoltál rá, most is gondolsz. 8 lépés soknak tűnik? Akkor tegyél meg először egy lépést, majd a következőt. Mondhatom úgy is, hogy ne siesd el, mert minden állomáson fontos dolgokat fogsz megtanulni és megtenni.
Már a tervezés fázisában, amit leírsz, nem csak hogy a felejtés és egyéb szubjektív veszedelmek elől ki lesz mentve, de nagyobb eséllyel is valósul meg. Ez nem misztérium vagy valami vallási kijelentés, pszichológia véleménye. Írd le minden részletét, tervét, kérdését és ötletét! Minél több minden szerepel a papíron, annál előrébb vagy a tervezésben…

1.    Nézzünk magunkba

Joggal felháborodhatnak olvasók milliói, ilyen felesleges dologgal kezdem a felsorolást. Ki fog derülni, hogy egy ilyen erősen elhatározott alap nélkül, mint amit a cím rejt, semmi értelme nem lenne a további lépéseknek.

Első kérdésként azt kell eldöntenünk, hogy miért is szeretnénk azt a bizonyos célt elérni – és lehetséges, ez nem egy pillanat alatt eldönthető dolog. Biztosan jó érzés lehet gazdagnak, professzornak, olimpiai bajnoknak, elnöknek vagy feltalálónak lenni. De valóban szükségünk van erre? Én, … (keresztneved) valójában mire vágyom? Amire elsőként gondolok, nem csak a társadalom elvárása? Szüleim álma, amit én valósítok meg? Nem valójában edzőm, tanárom, a párom álma az?
Egy olyan célt tudok-e választani, amit ha senki nem tud meg és senkinek nem dicsekedhetek el vele, akkor teljes őszinteséggel azt fogom tudni mondani, hogy boldog vagyok ettől? Bírsz úgy 1-5-10 évet áldozni az életedből egyvalamire, hogy utána ne legyen rossz érzésed, hogy mégsem ezt szerettem volna?

Amikor ezt végig gondolod, és úgy érzed, valójában magadért fogsz dolgozni, akkor azonnal érezni fogod azt az erőt, ami a következő lépésekhez fog kelleni. Az első lépés a legnehezebb, a kezdő lendülettől fog eldőlni, hogy sikerrel vagy kudarccal végződik-e „ez a kis játék”.

2.    Teljes pontossággal állapítsuk meg a célunk

A nehezén már túl is vagy, innentől kezdve csak kicsit elemezned kell a helyzetet, hogy pontosan mit is kell tenned azért a célért. Tudom, nagyon jó érzés a célra gondolni, álmodozni róla és elképzelni a jövőt. Sajnos ez az a pillanat, amikor az álmodozás csodálatos világából ki kell, hogy rángassalak pár gondolat erejéig. Egy dolog az álom, de másik dolog a cél. A „fából vaskarikát” nagyon ügyesen el lehet képzelni, de nem lenne egyszerűbb és gyorsabb, ha szimplán egyből vas alapanyagot szereznél be? Én ez utóbbit tanácsolom, és ezen indulnék el írásomban is.
Vegyük példaként, hogy professzorrá akarsz válni. Egészen pontosan kell ezt meghatároznunk ebben a pontban, hogy tudd milyen lépések vezetnek oda téged, amit holnap reggeltől be is építhetsz hétköznapjaidba. 

  • Mégis melyik tudományág professzorává fogsz válni?
  • Mi lesz a szakterületed?
  • Milyen nyelveken kell ahhoz tudnod, hogy igazán gyorsan fejlődjön a tudásod?
  • Melyik városban vagy országban tudsz ilyen fokozathoz képzésre jelentkezni?
  • Mennyire van jövője ennek a tudományágnak jelenlegi társadalmi helyzetben, technika fejlődésével?
  • Mennyire bizonyítható a tudomány álláspontja, milyen kritikára kell majd számítanod, ha a kiszemelt „oldalt” fogod Te is képviselni?
  • Milyen lesz az életed, a hétköznapod, a családi életed, ha ennek a professzora leszel?
  • Mennyire veszélyes ez a (professzori) munka egyáltalán?

Természetesen tovább folytathatnám a kérdéseket, mindenki a saját vágyainak megfelelően tudja, milyen kérdésekre lesz még szüksége. Nem körvonalakra és ködös állítások, amire itt vágyom felőled, hanem egészen pontosan meg kell határoznunk a végállapotot.
„Én az XX. sz.-i német idealista filozófia professzora akarok lenni.”

3.    Kezdjük el analizálni a jövőbeni teendőket

Már tudjuk az eredményt, ezt egyszerűen le kell bontanunk az alapokig. Hogyan is lehet eljutni addig (az előző példánál maradva), hogy professzor legyen valaki? Előtte doktori címet kell megszereznie, azelőtt osztott vagy osztatlan képzéstől függően a megfelelő diplomákat, amik egymásra épülnek. A diplomák előtt a nyelvvizsgát, a nyelvvizsga előtt pedig az érettségit a megfelelő felvételi tantárgyakból.
Látható, milyen egyszerű is az egész. Készen van a listánk, már csak sorba kell tenni, kvázi mérföldkövekké alakítani őket. Olyanok lesznek ezek számunkra, mint egy-egy fejezet az irodalomban. Szépen sorjában kiolvassuk azt, nem ugrálva az oldalak között. Hiszen érthetetlen lesz a regény, ha nem sorban olvassuk össze az oldalakat, értelmetlen lesz a cél, ha össze-vissza teszünk hozzá értékeket. Hiába szükséges egy teendő, egy tett, ha nem a megfelelő időben és helyen tesszük azt.

4.    Hozzunk létre magunknak feladatokat

Mi sem egyszerűbb, hiszen tudjuk már milyen mérföldkövek mentén, milyen időhatárokkal lehet ezt a nem kis célt elérni. Tudjuk, hogy a tanuláshoz minden nap kell (egy kicsit) tanulni, hát akkor írjuk fel magunknak, mi mindent kell az egyes feladatokhoz megcsinálni.
Vegyük példaként az egyik fentebbi mérföldkövet most, de ne feledjük, hogy mindegyiken végig kell mennünk ugyanilyen alapossággal. Amennyiben osztott képzésben tanulunk, és érettségi után elkezdjük a bachelor képzést, úgy tisztában kell lenni a szakiránnyal is. Esetleg olyan választható tantárgyakat kell felvenni, ami még inkább szakterületünk egyes pontjaira világítanak rá. Már a 3 éves képzés alatt fel kell készülnünk a nyelvvizsgára, ezt éppúgy be kell építenünk életünk mindennapjaiba. Az államvizsgához közeledve egyre kevésbé lesz időnk tanulni nyelvet. Utána pedig évet csúszhatunk, ha nem szerezzük meg időben. Ha már ennyit készültél arra a professzori címre, csak ne kelljen már még egy évet úgy várnod, hogy érdemben nem is haladsz előre. Az sem probléma, ha a master szakirányunk már a kezdetekkor a szemünk előtt lebeg, hisz időhiányos időszakunkban az ehhez fontosabb tantárgyakat részesítjük majd előnyben tanulásnál. 

A bachelor képzés 3 évét szépen tehát fel is tudjuk osztani félévente fő és választható tárgyakra, nyelvvizsga várható félévére. A fél évet kötelező olvasmányokra havonta, a heteket jegyzetkészítésre és azok tanulmányozására. Gyorsan el fog telni ez az idő, ne aggódjunk.
Mindeközben magazinokra előfizetünk, hírlevelekre feliratkozunk az adott szakterületen. Szívjuk magunkba az olyan tudást is, ami nem a tanulmányaink gerincvonalához tartoznak, hanem az aktuális állással és a publikusabb témákkal foglalkoznak. Ez a két „tanulási terület” nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Minél több szakszóval találkozol, ismert nevet jegyzel meg, eredményről hallasz, annál erősebb alapokra fogod helyezni a tanulmányaid során elsajátított ismereteket. Arról ne is beszéljünk, hogy hamarabb meglátod az összefüggéseket, olyat is tudsz írni a vizsgán, ami nem volt a tananyagban, mégis látszik, hogy nem hasra ütés szerűen próbálsz tartalmat generálni a kérdések alá, hátha nem olvassa el a vizsgáztató.

Ez mind nem nehézség és feladatként megélendő, hanem izgalom, kíváncsiság oldaláról, hiszen az egyes pontban kikötöttük, hogy minket ez a cél boldoggá tesz, hát akkor már utazás közben borzongjunk!

5.    Idő tényező bevonása

A negyedik lépésben már történt utalás erre a tevékenységre. A mérföldkövekhez időintervallumokat rendelünk, és foggal-körömmel próbáljuk is azt védeni. Ha napi 5 perc angolra van szükségünk a nyelvvizsgához, akkor azt vagy tartsuk be minden nap, vagy készüljünk előre. De átsuvasztani a következő napra ne legyen megengedhető dolog. Ugyanígy, szabjuk meg magunknak, hogy szakirodalmat havi 400 oldalt olvasunk, vagy egy adott hónap alatt 4 teljes magazinon rágjuk át maginkat. Esetleg napi 30 percet olvasunk. Mindegyik eredményes lehet, miközben merőben más megközelítési módot igényelnek. Nem az a kérdés, hogy melyik eredményesebb másoknak. Az a kérdés, hogy neked melyik lenne hosszabb távon kényelmes?
Én például minden elméleti területen (tanulás, munka) úgy vagyok eredményesebb, ha egyszerre az egészet letudom akár teljes napomat rááldozva. A napi párperc vagy napi ennyi meg annyi oldal nem megy hosszú távon. A gyakorlati dolgok pedig (sport, tárgyalás) a napi felosztás, maximum 2 órahosszában megy eredményesen. Utána már elkalandozok, elfáradok. Mindenki ismeri már annyira önmagát, hogy a tervezésnél el tudja dönteni, melyiket tudja inkább tartani. Ha pedig váltanál, hát válts. Te vagy a saját börtönőröd!

6.    Építsük be a mindennapjainkba

Eddig tartott a tervezés fázisa, jöjjön a gyakorlatba beültetés. Legfontosabb szabály – és megnyugtató is egyben – ne akarjunk mindent egyszerre! Nem kell azonnal teljes életmódot változtatnunk. Nem kell szokásaink elhagyni, egész nap edzeni, dolgozni vagy tanulni a kiválasztott cél érdekében. Egyesével kell beépítenünk az előző pontban kitalált lépéseket. Felügyelhető is lesz, de a kényelmetlenségek elkerülése még fontosabb. Miért csinálnád önerőből azt, ami semennyire nincs ínyedre? Felvezetőre szükséged lesz mindenhez. 
Ha a tanulás példa már ennyire ki lett vesézve, akkor most is élnék vele. Holnap nem kell egyből 400 oldalt olvasnod, de holnapi naptól már tegyél egy lépést előre abba az irányba, amit olyan alaposan meg sikerült tervezned. Egyik lépés után a másik, a Maratont is így futják.

1. Google-ben keress rá, mikor is van a felvételi az almaid képzésére. Írd fel a naptáradba, amit találtál.
2. Iratkozz fel online elérhető, ingyenes magazinokra ilyen témában, és olvasd napi szinten a kiküldött cikkeiket. Gyűjtsd össze a webcímeket egy file-ba.
3. Következő napon iratkozz be a könyvtárba, és a neked szánt könyvek között kicsit sétálgass – álmodozz nyugodtan.
4. Ha nincs elég pontod a felvételihez, jelentkezz érettségire, és kezdj el tanulni rá.
5. …
50. Legalább 30 oldalt olvasni hétköznapokon szakterületemről, a … irányzat nézetei alapján.
126. Napi 1 oldalt írni a doktori disszertációmhoz.


Ugye nem is olyan vészes az a cél, ha ilyen kis lépésekre osztjuk szét. Egyszerűen csak lépésenként kell haladnunk előre, és észre sem vesszük, mennyire elöl járunk. Ne próbáljunk meg a távolba nézni, és mindig azt vizsgálgatni, mennyire vagyunk messze a céltól. Figyeljünk az aktuális helyzetünkre. Hol vagyunk, melyik a következő lépésem, és az azutáni. Hiába járok fejben 1000 km-rel előrébb, ha az adott lépésnél bukok fel egy kőben. A célig vezető út éppoly izgalmas, mint a „díj átvétele”, tehát élvezd a jelen pillanatát.

7.    Módosítsunk a terven

Hogyan is lőhetnénk be pontosan azt a gyönyörű célt, ha nincs meg minden ismeretünk az adott témában. Minden egyes lépéssel jobban fog körvonalazódni előttünk a pontos vágyálom, ismereteink függvényében. Idővel látni fogjuk nem csak azt, hogy mit, hanem hol, kikkel, mikor lesz az megvalósítható. Az eredeti tervet mindig csiszolni kell, változtatni az aktuális ismereteink függvényében. Ez nem megadás, hanem csak meghajlás. Akkor kell rosszul érezni magunk, ha nem módosítunk a célon, mert ezek szerint még annyi erőt sem fordítunk annak elemzésére, hogy a változóknak megfelelően módosítsuk.
Annyira merjünk változtatni, hogy az általam leírt 8 ponton és azok teendőin is módosítsunk, fejlesszük tovább saját igényeink szerint. Ez egy lista Tőlem neked, de ha Te írnál magadnak egy listát, az lenne az igazi. Egy tökéletesen személyre szabott lista attól, aki leginkább ismeri képességeidet.
Merjük továbbgondolni, merjük még jobban részletezni terveinket! Mint ismeretes, az ördög a részletekben rejlik.

8.    Ellenőrizzük az eredményeket

Lépésenként haladunk előre igen. De azért esztelenül nem kell rohannunk. Álljunk meg néha, és nézzük meg jó irányba haladunk-e egyáltalán. Megfelelő arányban osztjuk-e fel a feladatokat, elég időt fordítunk-e rá hétköznapjainkból? Hétvégén is érdemes-e ezt csinálni továbbra is? Megfelelő honlapokon követem-e a híreket? Ilyen nyelvvizsga fajta kell-e a diplomához, mint amit kinéztem az elején magamnak? Megfelelő-e a viselkedésem a munkatársaimmal ahhoz, hogy feljebb lépjek a vállalati ranglétrán? Megéri-e azt a tortaszeletet megennem, ha épp diétázom? Ha ilyen tempóban edzem tovább, nem-e idő előtt tönkre mennek az ízületem?
Nem elég tehát a célt kitűzni és rohanni, ahogy az előző pont írta, módosítsuk a célunkhoz vezető tervet, ha kell. Márpedig kizárt dolog, hogy ne kelljen. Megint ellenőrizzünk egy idő után, és ismét módosítsunk.

Csakis számunkra fontos a saját célunk, senki ne kel fel úgy reggel, hogy a mi álmainkat akarná megvalósítani. Mindenki saját magáért felelős, tehát amit Te magad megteszel a cél érdekében, annyival lesz közelebb az az álom megvalósulás. Nem kell természetesen mindent egyszerre, tűzz ki egy célt, egy időpontot, és tegyél érte minden nap. Nem az életed kell megváltoztatnod, csak irányítanod kell, és ahhoz egy bizonyos irányba kell fordítanod a kormányt. Te irányítasz, így tied a felelősség. A tied a kudarc, ha nem jön össze valami, és tied a dicsőség és minden elismerés, ha sikert érsz el.


Én a helyedben azonnal elkezdeném!

A szerzőről