Pp kicsi 45
2017-12-12
Elm%c3%a9let

A diákok szerint nem túl gyakorlatias az egyetem

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már diáktársától, hogy miért nem gyakorlatiasabb az egyetemi képzés. „Ezzel a tudással mit fog tudni kezdeni a munkaerőpiacon szegény friss diplomás fiatalság.” A cikk ezen kérdésekre próbál kielégítő választ adni a gyakorlatra vágyó szemléletű hallgatóságnak.

A gyakorlatiasabb oktatási szemlélet hiánya mind a bölcsész és még inkább a tudományos képzésekben felmerül a hallgatók részéről. A kritika hátterében az a probléma áll, miszerint ezt nem lehet praktikai alapokra fordítani. Nem jár haszonnal a tudás alkalmazása, méghozzá nem is alkalmazható, azaz nem ültethető át a gyakorlatba.


Éljünk a cikk erejéig egy egyszerű játékos példával. Miszerint az egyetemi oktatás a (munkahelyi) sakk játszását tanítja meg a delikvenseknek. Az alapok elsajátítása mind gyakorlatban mind elméletben természetesen törvényszerűek, hiszen ha nem tudjuk melyik bábúval hova léphetünk és hogyan üthetünk, akkor játszani sem tudnánk. Viszont ezt a pontot követően térnek el az igények. Miszerint a diákok egy része kész taktikákat akarnak tanulni, milyen lépésre mit reagálhatnak és hogy védhetik ki a támadást, esetleg hogy lendülhetnek ellentámadásba. Pont az elmélet hiánya okozta probléma az, ami miatt nem látja egy játékos, hogy a gyakorlati tudásnál mennyivel több helyzetre és eseményre reagálhat egy-egy ismeretanyaggal. Hiába tanítanak be a játékosoknak válaszokat egyes lépésekre, ez csak az adott környezetre lesz alkalmazható. Mi történik, ha új környezetbe, új ellenféllel (élethelyzettel) szembesül a játékos? A szabályok és elvek ismeretének hiányában vagy találomra elkezd lépkedni, vagy rosszabb esetben „megáll a tudomány”.
Ahol nem támasztja alá elmélet a gyakorlati tevékenységet, ott a begyakorolt cselekvést semmilyen háttér tudás nem támasztja alá, tehát tudatos tevékenykedés helyett egy reflexszerűvel találkozunk. Ez utóbbi pedig se nem javítható, se nem könnyen alakítható, főleg nem mérhető  Tehát a hibákból sem tanulni nem képes az adott személy, sem javítani azokon. Arról nem is beszélve, hogy változó környezet esetén teljes csődöt jelent a munkavállalóra, aki csak a jól begyakorolt munkavégzésre képes (ha pedig egy cég vezetése ezt a tévutat nem veszi észre munkaereje tudásában, akkor maga a szervezet is fog csődölni). Nem csak változó gazdasági igényekre gondoljunk, hanem technológia változásától kezdve törvényi változásokon át, egy újabb gazdasági válság megjelenéséig. Nem ismételhetjük újra és újra ugyanazokat a sakklépéseket, változtatni kell a taktikánkon. Ezt pedig csak taktikai (elméleti) ismeretek birtokában tudjuk megtenni.

A gyakorlati ismeretek 2 dimenziós látást adnak. Látjuk abból a perspektívából merre lehet menni, merre nem. Viszont az elméleti megalapozás egy új perspektívát ad, mégpedig egy olyan 3 dimenziós szemléletet, mellyel azt is látjuk hova tartunk és ennek megfelelően tudunk úgy módosítani menetelésünket, hogy ne térjünk el teljes mértékben a céltól.

Még egy anyagias érv, miszerint akik vezetők vagy felsővezetők (ugyebár hatalmas fizetéssel), azok elmélet- és nem gyakorlat közeli meglátásúak kell, hogy legyenek a szervezet irányítása végett. Tehát ha tetszik az elmélet, ha nem, meg fogja érni a pénztárcádnak pár év múlva, hogyha azt az elvet, képletet, definíciót nem csak bemagolod,meg is érted a vizsgára.

 

A szerzőről