Pp kicsi 45
2017-04-25
Elastic hearts

Rossz az, aki rosszra gondol – pedofília Sia új videójában?

De hát mindenki reflexből a rosszra gondol!

Sia az ausztrál énekesnő 2014 nyarán, a Chandelier című slágerével robbant be a nemzetközi zenevilág köztudatába, holott a dalt tartalmazó 1000 Forms of Fear című albuma nem az első próbálkozása. Talán a számhoz készült lehengerlő, Grammy-re is jelölt videó hozta a sikert – amit valahogy meg kell tartani. Vajon az új, Elastic Heart-hoz készült klip csak a figyelmet akarja a tehetséges zenészen tartani? Vagy teljesen véletlenül vívta ki a pedofília súlyos vádját? Egyáltalán mit jelent a pedofília? Nézzük, mi is történik ebben a zűrzavarossá vált ügyben.

A január 7-én közzétett videóban ismerős arcot látunk: Maddie Zieglert, a 12 éves táncosnőt, aki a Chandelier-ben is szerepelt, és ismét minőségi tánckoreográfiát ad elő. A rendező is megegyezik az előző alkotáséval: Daniel Askil. Tehát a siker megismétléséhez látszólag minden adott: a hang, a rendező, a táncosnő. Ezt még megfejelték egy filmsztár beemelésével, a 28 éves hollywoodi színész, Shia LaBeouf táncol a lány oldalán egy ketrecben. Ezek a csupasz tények önmagukban semmi kivetnivalót nem tartalmaznak. A rajongók nagy százaléka mégis kiakadt a látottakon, akkorára duzzadt felháborodásuk – a perverz, az elfogadhatatlan és a pedofília hashtagekkel ellátott kommentek érkeztek, hogy az énekesnő nyilvánosan a bocsánatukat kérte a Twitter oldalán: „Elnézést kérek azoktól, akiket felhúzott az Elastic Heart videója. Egy érzelmes darabot szerettem volna bemutatni, nem akartam felidegesíteni senkit. Pedofíliával lettem hírbe hozva. Könyörgöm az istenért! Csak Maddievel és Shiaval tudtam elképzelni ezt a videót...” - ami egyébként, ahogy később hozzátette, a saját énje két részének viaskodását mutatja be.

Az utóbbi megjegyzése a videóból azonban nem egyértelmű. Se a dal szövege, se a hozzá készült vizuális munka nem támasztja alá Siának ezt a megjegyzését. Persze ha már tudjuk, felismerhetjük a személyiségfelek viaskodását a tánckoreográfiában. Az információ nélkül viszont nem is annyira hajmeresztő a pedofília vádja. Viszont a táncművészet eleve a testre koncentrál. Ha több ember teszi, a testek a legtöbb esetben érintkeznek egymással – de ez rögtön beemeli a szexualitás terhét az alkotásba? Nem érintkezhet egymássak két testfelület úgy például, ahogy a képzőművészetben a keret és a festmény, vagy a vászon és a festék?

A szexualitás nehezen kizárható két testszínű ruhába bújt, ellentétes nemű táncos lépéseit, mozdulatait szemlélve, ez kétségtelen. De Sia videójában számít a nem? Van nemük a szereplőknek? Nem valószínű, legalábbis nem az a fontos. És ha ez az alkotás pedofil, akkor a gyerekmodellek fotózása? A plázákban és magazinokban látható fotókon, vagy azok elkészítési folyamatán miért nem háborodunk fel?


Lehetséges, hogy a rendező és az alkotók szándékosan nem tettek bizonyos pontokat előre egyértelművé a videóval kapcsolatban, így biztosítva a nagyobb nézettséget, sikert. Mert gondoljunk csak bele: akadnak bandák, zenészek, akiknek az első siker kaptafájára készült munkák, a töredékét váltották be a hozzájuk fűzött ígéreteknek. Ott van például a My Chemical Romance két egymást követő videója. A Welcome to the The Black Parade tarolt. A következő, ugyanazokból az elemekből táplálkozó munka már kevésbé.

Ez volt a Famous last Words:

Tehát ha Siáék a tuti figyelemre hajtottak, még azt sem vélték elégnek, hogy egy népszerű filmszínészt kértek fel szereplésre, be kell látni jól csinálták. A pedofília roppant elítélendő, nagy tömegek szempárját vonzotta a munkára, és nyilvánvalóan ez esetben egyszerűen megcáfolható a vád. Sia végül a lehető legjobban jön a ki a dologból, sőt, még sajnálhatjuk is egy kicsit szegényt, amiért ilyen rágalmak érik. De a mi lesz a következő húzása a figyelem megtartására?

 

A szerzőről