Pp kicsi 45
2017-05-24
Customer service generation y

Napjaink egyetemistái – az Y és a Z generáció szülöttei

A generációk között egyre nagyobb szakadék tátong.

Rohan a világ, mi pedig nem győzzük tartani a lépést. Az információs társadalom, a harmadik ipari forradalom, a digitalizáció, a virtualitás, a nanotechnológia (és a többi) nem a jövő homályos árnyai, hanem itt vannak velünk és az életünk részeivé válnak, akkor is, ha nem kérjük. A generációk között pedig érzésünk szerint egyre nagyobb szakadék tátong.

A huszadik századot a társadalomtudósok öt egymást követő generációra osztották fel. Az 1920 és 1930 között születettek a Veteránok, az úgynevezett baby boom korszak az 1946 és 1964 között született embereké, míg az X generációhoz az 1965 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.

Különösen az utóbbi két korosztállyal foglalkoznak sokat a szakemberek, hiszen többen egyfajta „generációs feszültségollót” látnak kialakulóban, ezzel együtt társadalmi problémákat is. Az Y generációt tehetséges és kreatív fiatalok alkotják, tagjainak erős a technikai érdeklődése, és kifinomult informatikai érzékkel bírnak, hiszen a számítógépekkel együtt nőttek fel. Viszont kevésbé alaposak, mint az őket megelőző X generáció, türelmetlenebbek, és a felmérések szerint nehezebb őket munkára és tanulásra motiválni. Elhíresült fogalom ezzel a korosztállyal kapcsolatban az úgynevezett „Pán Péter szindróma”, amit a munkaerőpiacon való késleltetett megjelenés esetén szokás emlegetni. Nem egyértelmű, hogy a kitolódott önállósodást mennyiben befolyásolja a munkaerő-piaci helyzet és mennyiben az Y generáció életmódja, az viszont tény, hogy Európában a felsőoktatási képzési helyek száma sokszorosan növekedett az új álláshelyek számához képest. Ezzel együtt pedig egyre több 25–30 év közötti fiatal él a szüleivel, anélkül, hogy a rezsiért vagy az élelmiszerért fizetniük kellene.

Egy, a San Diego Universityn készült felmérés szerint csak minden ötödik Y generációs aggódik a környezetért, 35 százalékuk tartja fontosnak a politikai események ismeretét, és 40 százalékuk azt, hogy az életnek értelme legyen. Utóbbi szempont a baby boom és az X generáció számára közel azonos fontossággal bírt: 70 százalékukat kifejezetten érdekelte, hogy miért vagyunk ezen a planétán. Jellemző még az Y generáció tagjaira, hogy jobban hisznek a véletlenekben, a sorsszerűségben, mint az X generáció képviselői.

Felnövőben van a következő generáció, az úgynevezett Z generáció. Az évszámok nincsenek kőbe vésve, de ők azok, akik körülbelül 1995 és 2010 között születtek. Ők vannak a legkevesebben, az ő szüleik a legidősebbek, ők születtek a legkisebb családba, ők a legoktatottabbak, és ők számolhatnak a leghosszabb várható élettartammal. A technikai fejlettség számukra teljesen természetes, a digitális eszközök az életüknek már nemcsak kiegészítői, hanem szerves részei. Gyakorlatiasak, jó a problémamegoldó készségük, és képesek megosztani a figyelmüket. Ezzel párhuzamosan elidegenednek a fizikai környezetüktől, nehezebben birkóznak meg a konfliktusokkal, és nagyobb az esélye annak, hogy indulatkezelési nehézségeik lesznek, vagy agresszívvá válnak. A társadalomkutatók azt jósolják, hogy a Z generáció az Y generációhoz hasonlóan az önmegvalósítást helyezi majd előtérbe, és ott próbálnak majd boldogulni, ahol a saját identitásukat megkötések nélkül ki tudják fejezni.

 A fizikai környezettől való elszigetelődést valamilyen formában mindannyian megtapasztaljuk, elég, ha például az e-ügyintézésre gondolunk. Az alkalmazása ésszerű, hiszen nemcsak költséghatékonyabb és egyszerűbb, hanem követhetőbb is. A Z generáció már ebben nőtt fel, számukra az jelentheti az újdonságot és a nehézséget, ha valamit személyesen, „face to face” kell elintézniük. Mégsem szabadna, hogy a praktikum és a kényelem átvegye a szerepet a személyes kapcsolatok felett, hiszen az ember mégiscsak társas lény. A kérdés ezek után talán az lehet: a Z után merre tovább?

 

Vrazsovits Rita

 

képek forrása: blog.mypromo.hu  martonbodorblog.wordpress.com

 

A szerzőről