Pp kicsi 45
2017-11-23
Zsuzsanna sztano december

Maradék

Tamássy Réka novellája

Sztanó Zsuzsanna: December


Tamássy Réka

Maradék

Január harmadikán haltam meg. Ne aggódj, nem szenvedtem sokat, csak fogtam magam, és szívrohamot kaptam. Ilyenkor persze azonnal felkapod a fejed, hogy „Mi? De hát akkor megmenthettünk volna!”, de ne tedd. 84 évesen, 7 hónaposan és 14 naposan már szinte várja ezt az ember.

Persze, ha feküdt volna mellettem valaki… Nem feküdt. A temetés után ígérgettétek, hogy nem hagytok magamra, nem, sosem. Még a gyerekek is átjönnek majd iskola után. Egy darabig jöttetek is. Látogattatok rendesen, én meg főztem rendesen, ti ettetek rendesen, aztán elkezdtetek kifogásokat gyártani, rendesen.

Ne érezd magad rosszul, ez mindenkivel megesik! Senki sem szereti azt az áporodott, kicsit savanykás öregszagot. Még mi sem, öregek.

Aztán egyszer, pár éve, átjöttetek bejelenteni, hogy a nővéred elmegy. Boldognak tűnt, ezért próbáltam boldognak tűnni én is. Elment, és nem jött vissza. Néha, ünnepeken küldött ezt-azt, fotókat a gyerekekről, olcsó, műanyag tárgyakat, melyeknek semmi hasznát nem vettem. Aztán már azt se. A szomszédok kérdezgették: „Hol van? Mit csinál? Hány gyereke van? Tudnak magyarul?”. Én csak egyre tudom a választ. Az utolsóra. Nem. Biztosan nem.

Na, de nem ez a lényeg, nem sajnáltatom magam. Még téged is megértelek, hogy otthonba akartál vinni. Lehet, hogy igazad volt, hogy könnyebb lett volna felállni és itt hagyni mindent. Apád ruháit, a Herendit, a tölgyfa bútort meg a gyerekek képeit.

Most inkább csak azt sajnálom, hogy ebben a kifakult, kék virágos hálóingben feküdtem le, nem öntöztem meg a virágokat, és nem mosogattam el.

Ma január ötödike van. A nap süt, az idő jó, én itt fekszem még mindig, a vacsorám maradéka – tört krumpli, és csirke felsőcomb, persze lerágva – az asztalon már kezd bomlani, a növények fonnyadoznak. Ha most jöttök, a csontot még elvihetitek a kutyának. 

 


Alkotásaitokat várjuk az info.szabadotletek@gmail.com címre!

A szerzőről