Pp kicsi 45
2018-09-24
11001932 891233550919367 146195782884256495 n

„Beírtam magam a Rekordok Könyvébe is”

’KovZsi’ Kovács Zsigmond iparművésszel beszélgettünk.

"A Nemzet Színészei" címmel készített portrékarikatúra sorozatot ’KovZsi’ Kovács Zsigmond, képzőművész, amelyet a Somogyi-könyvtár Dorozsmai fiókkönyvtárában is megtekinthettek az érdeklődők. Erről, valamint az alkotói pályájáról kérdeztük.

Hogyan indult el a képzőművészeti pályán?

Végzettségem szerint tervező-iparművész vagyok, az akkori Magyar Iparművészeti Egyetem Szilikát Tanszékének porcelántervező szakán végeztem 2003-ban (a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Akkoriban még terveim között szerepelt, hogy továbbfejlesszem az elkezdett gondolataimat, a kigondolt formavilágot és technikákat, de az életem nem így alakult, és egészen másfelé irányult az érdeklődésem is.

Mikor kezdett először foglalkozni karikatúrákkal?

Szeretem megrajzolni a különböző arcokat. Nekem is élmény, és annak is, akiről készül. Olyan ez, mint amikor ajándékot adunk valakinek és látjuk az arcán megjelenő örömöt. Ilyesmi az is, ha valakit élőben lerajzolok, és az elkészülés pillanatában megfordítom a táblát. Ez a pillanat, valamint az elégedett, vidám tekintet és az ezzel járó sikerélmény ad erőt a folytatáshoz. Egyébként 2004-ben készítettem el az első komolyabb honlapomat, amiben már felkínáltam a rendezvényeken való karikatúrarajzolást is. Az első megbízásomat 2005-ben kaptam. Számomra ez jelentette a nagy áttörést, így a festészettel való munkáimat teljes mértékben felváltotta a karikatúrák rajzolása. Azóta pedig önmagamat menedzselem, általában egész évre megvan, hogy mikor, hova megyek. Gyakran kérnek fel a bálokban, céges rendezvényeken, családi összejöveteleken való rajzolásra is. Mivel igen mókásra sikerülnek ezek a kissé karakterében eltúlzott rajzaim, gyakran hívnak vissza ezekre a helyekre.

Mi volt az első olyan visszajelzés, ami után már érezte, hogy jó irányba halad?

Az első szórólapjaimat 2005-ben, még a karácsony előtti időszakban osztogattam itt, Szegeden. Az első kellemes meglepetés az volt, amikor körülbelül egy tucatnyi megrendelés érkezett kizárólag ebből a szórólapozásból, és akkor a webes megrendelésekről még nem is beszéltem.

Melyik volt a legfontosabb munkája/alkotása, és miért?

Számomra a megrendelők elégedettsége a legfontosabb. Az pedig teljesen mindegy, hogy magánszemélyről vagy ismert emberről (celebről) készítem el a rajzomat. Az egyik legnagyobb dolog az életemben a 13 órás karikatúra-rekordom volt 2008. február 19-én. Ezen a jeles napon egy középiskolában rajzoltam reggel 8-tól este 9-ig. Ez egyben egy erőpróba is volt, amellyel sikeresen beírtam magam a Rekordok Könyvébe. Összesen 46 portrét készítettem el ez idő alatt.

Hogy érzi, jelenleg megéri ezzel foglalkozni? Gondolok itt arra, hogy régebben sokkal jobban megbecsülték a képzőművészeket.

Az elmúlt tíz évben több ezer rajzot készítettem el, mindegyik egy külön feladat, kihívás volt. Valamelyik egyszerűbb, a másik komplexebb és bonyolultabb. Volt, amihez kész receptet kaptam, de bőven akadt olyan is, amit nekem kellett kitalálnom és felépítenem. Ha az a kérdés, hogy anyagilag megéri-e, meg lehet-e belőle élni, akkor azt tudnám mondani, hogy ha külföldön élnék, és ugyanennyi rajzot készítenék, mint most, akkor valószínűleg már jóval gazdagabb lennék.

Az elmúlt években nagyon sokan ismerték meg az alkotásaimat és egyben a munkáim minőségét is. Tudják, hogy ezen a piacon én kínálom a legkedvezőbb áron a rajzaimat. A többiekhez képest olcsó vagyok, ami megtévesztő is lehet, de úgy érzem, olyan emberek is tudnak tőlem rajzot rendelni, akiknek vékony a pénztárcájuk.A sok kicsi sokra megy, nálam úgy működik, hogy sokat gyorsultam és fejlődtem az évek során, így több megbízást tudok elvállalni. Félretenni viszont nem igazán lehet, négy gyermekes apukaként legalábbis ez a tapasztalatom...

Milyen tanácsot adna azok számára, akik ezt a pályát szeretnék választani?

Ami igazán fontos, hogy az elkészített rajzok tényleg jók legyenek. Az, hogy mennyire tetszenek a megrendelőnek, hogy mennyire sikerül az alkotónak megragadnia, vagy éppen visszaadnia a lényeget. Ha jó nagy karakterérzéke van a rajzolónak és a megrendelő elképzelését is meg tudja valósítani, vagy talán még felül is tudja azt múlni, akkor már biztosan nyeregben van. Szorgalmas, odaadó munkával lehet megmaradni ezen a pályán, ahogy azt mondani szokták, az embernek a lelkét is bele kell adnia a rajzaiba. Kell még alázat, nyitottság és kedvesség is, ezek nélkül ugyanis ez nem működik. Ahogyan én látom, sokan külföldön próbálnak szerencsét. Én viszont maradok itthon. Szükség van itt rám, és úgy érzem, hogy az emberek szeretnek.

Van olyan visszajelzés, ami a „legkedvesebb mind közül”?

Nekem minden visszajelzés fontos. Amikor egy ismert vagy inkább elismert személytől kapok dicséretet, természetesen még jobban tudok örülni. Legutóbb például Sipos Petitől és a Sztárban Sztár zsűritagjaitól kaptam ilyen elismerést, de annak idején a Csillag születik zsűrije is örült az alkotásomnak.

A Somogyi-könyvtár Dorozsmai fiókkönyvtárában tekinthették meg az érdeklődők a legutóbbi alkotásait. Mi volt ennek a kiállításnak az apropója? Miért a Nemzet Színészeit választotta ,,alapanyagnak"?

A Nemzet Színészeiről készített rajzaim egy olyan sorozat, amelyben a színészek jellegzetes vonásai köszönnek vissza a grafikáimról. Azért őket választottam, mert szeretem és tisztelem munkásságukat. Szerettem volna személyesen is találkozni velük, valamint élőben lerajzolni őket. Király Leventét például sikerült is egyszer a Lions-bálban leültetni, és elismerő szavakkal megköszönni azt az élményt, amit a színjátszásával nyújtott a színházban. Találkoztam még Bodrogi Gyulával, Máthé Erzsivel, Molnár Piroskával és Haumann Péterrel is, ez mind meghatározó élmény volt számomra.

Mik a jövőbeli tervei? Hol lehet Önnel találkozni?

Szeretném elkészíteni és kiadni a harmadik kiskönyvemet is, az ARCvonások című sorozatomból, melynek címe a Másik nemben elképzelve. Ez a következő kiállításom címe is lesz egyben. Szegeden egyébként mindig megfordulok a jelesebb eseményeken is, többek között a Szeged Napja rendezvénysorozaton, a Hídi vásárban, az Újszegedi Majálison és a Szegedi Halfesztiválon is. 

Képek: Kovács Zsigmond

A szerzőről