Pp kicsi 45
2017-11-23
Geza ricz waiting

Versfolyam

Ricz Géza és Litauszki Ágnes alkotásai

Ricz Géza: Waiting, 2012. 
acrylic on collage, 32x32cm

 



Versfolyam

Litauszki Ágnes költeményei

 

1.

bódulatba billent fejjel mégis
csak meredni előre hátra 
tenni lépést merszet perszét
percét a cselekvésnek és 
hitnek: a következő lélegzetért. 

betűzni néhány foszlányát az
órának, amikor jössz, hogy 
pillants érints vedd az izzadtsággal
vegyes perceket a sóhajnak 
és hátramart kiáltással a 
másodpercekké tört napok
szilánkjain evickélve letöröld 
arcomról a hónapok mocskát.

fáradt pihegéssel elégedetten 
csüngenek rólad az elmúlt percek
gyötrelmeimnek cafatjai. 
rémülten az álomtól
lüktetek fel.
 

2.

tárggyá degradálva heverek
gondolatodban
objektumként kezelt valóság,
amit simítani akarsz,
valójában csiszolsz, smirglit
ragadva kezedbe, hogy a jobb
polaritás érdekében dolgozd
meg testem.

 

3.

Bennünk tompult pillanata a
feledés é(r)des keserű felületű
ízének az elgépelt szavakból
nyelt gondolat sűrűségek.
Felhőkké tornyosult a felettünk
kipárolgott múltak jelenre tett
hatásmechanizmusai és az
igen-nemek.


4.

a hajnali tükörben próbálgatod
azt a bizonyos kontraposztot,
hogy a többnézőpontúság
deffiníciójának élő példa
lehess.
majd  immár a reggeli forgalomban
minden szembejövőt
kizökkentesz frotnális szemlélődéséből,
legszívesebben - ha tehetnéd -
366°- ban vonatkoztatva magadra
egyéb élő körplasztikus formák tekintetét.



Ricz Géza: National Theatre, 2014., acrylic on canvas, 80x80 cm

Ricz Géza: National Theatre, 2014., acrylic on canvas, 80x80 cm
 

5.

beismerésbe burkolt félelem a
csüggedés szüntelen tekergése
a lábunk között, alatt, dorombol
kéjesen dörgölődzik
és réveteg leheveredik az
elmém valamely szegletének
mélyén kör-,bezárva vak
ablakokkal a nyílt bővülő
óceánra; kérdés tenger a
felismerésbe fulladt életem.

 

6.

táncba bírt félelem ki-
izzadt lépések elegyedve
egy(s)mással
oldódni a hangtalan
képekkel
testből szellemmé
időből élménnyé
kiválva.

 

7.

kihullanak számból a szavak
vad csörömpöléssel mind betűkre zúzódnak.

te összesepred,
és saját kényed-kedved szerint összeragasztod.

félreértve engem.

burkolom testem gondolatodba
s volt szavaidban mosakszom.

reszketni bújt belém a hangod
csúf módon összecsavarni.
kínozni gyötörni;
kimarni az emlékek
utolsó mondatfoszlányait is.

végül az esőben várva nézem
ahogy leolvad rólam lényed.

 

8.

a vasárnapba összegyűrve leledzem
ahogy a hang telepszik a
fejbe
ha az már kiszökött arany-
sárga réz börtönéből
messze kék egek végtelenjébe.

mégis a szürke házfalak közt meg-
rekedve az udvaron, a kutya
mellett, amint az a csontot várja
a harmadikról;
szóval vele ugatott.

aztán röppent a még meleg, de
már erőtlen,
azaz velőtlen étek
s a pillanatnyi résen
a hang felkapaszkodott a vadszőlő-
vel benőtt
lila gipszen.

észrevétlen osont lép-
csőházban, de mintha árnyé-
ka valaki szoknyáját mégis
fellibbentette volna.

leérve hozzánk bebújt a
küszöb alatt, némi küszködéssel ugyan
ködös konyhába érve ahol
a húsleves zsíros párolgásában oldódott
a kis család.
vasárnap délután.
amint kibújtunk a héttől benőtt, szürke
méreggel itatott
pulóverünkből.

...
 


Alkotásaitokat várjuk az info.szabadotletek@gmail.com címre!

A szerzőről