Pp kicsi 45
2018-09-24
Pav7

„Állandó motivációm, hogy a táncok szeretetét minél több embernek átadjam.”

Lázár Györgyöt, az egyetemi tánckurzusok egyik tanárát kérdeztük, hallgatókból alakult együtteséről, a Pavane-ról.

Sokan a társastáncot választják „kipipálandó tesi kurzusként” – viszont szinte senki sem bánja meg. Sőt, vannak olyanok is, akik az órák befejeztével sem hagyják abba ezt a foglalatosságot. A tánc maradandó élményt, csapatot, barátokat, igazi kikapcsolódást jelenthet. Ha egyszerre vágysz jó zenére, aktív mozgásra egy összetartó csapatban, akkor mi a Pavane-t ajánljuk!

Mióta működik, hogyan indult a Pavane táncegyüttes?

Együttesünk 1992 – ben alakult, gyakorlatilag néhány véletlen jóvoltából, történt ugyanis, hogy az akkori Mérnök Bálra kellett volna betanítanom néptáncosoknak egy palotást; aztán kiderült, hogy az adott néptáncegyüttes az adott időpontban nincsen itthon. Így 2 héttel a rendezvény előtt rögtönözni kellett. Összeszedegettem azokat az ismerősöket, akiknek lenne kedve ilyesmit táncolni, így állt össze először a csoportunk.

A legelső fellépésen még az Önök tiszteletére alakult táncegyüttes” volt a nevünk, merthogy annyira csak a szakmai résszel foglalkoztunk, hogy a konferálásnál döbbentünk rá: még nevünk sincs. Egy hét múlva viszont jött a következő fellépés, amikor már nem lehetett még egyszer ezt elsütni, és mivel a reneszánsz táncok felé kacsintgattunk már akkor is, a korszak táncrendjének pedig nyitánya a Pavane (egy lassú, lépő tánc), innentől úgy gondoltam, hogy ha mi ebben a pillanatban megnyitjuk ezt a munkásságunkat, akkor ez a megnevezés illő lenne a csoportnak.

Fellépés Kiskunhalason

A későbbiekben milyen táncokat kezdtetek el tanulni? Hogyan alakult máig a táncrendek sora?

Nagyon sokféle dologgal foglalkoztunk. Nekem régi álmom volt a reneszánsz táncokat eredeti leírás alapján színpadra állítani úgy, hogy azt a mai ember is élvezni tudja. Értem ez alatt, hogy a reneszánsz bálakon sokszor órákig szólt egy-egy fajta muzsika, ami érthető, mert egy naptári héten a kor embere talán kétszer, ha hallhatott élőzenét. Nyilván nekünk ez már túlzás lenne, meg kell találni azokat az arányokat, ami mellett korhű és élvezhető is marad a dolog. Szerintem ez nagyon izgalmas táncrekonstrukciós munka, de kevesen adják rá a fejüket. Sokat kell adatok után menni és megpróbálni a legjobb forrásokat megtalálni.

Akkor milyen összetételű volt a csoport, már akkor is egyetemistákból álltatok össze?

Egyetemista korosztály volt, de jellemzően nem egyetemisták, hanem táncművészeti tagozatosok, néptáncosok, versenytáncosok vegyesen. Körülbelül a fele egyetemista.

Barokk ruháink

Mióta verbuválódik főként az SZTE-sekből az együttes?

Visszatekintve talán az elmúlt 15 évben a csapat gerincét folyamatosan egyetemisták képezték. Gólyáktól kezdve a frissen végzettekig – mindenki. Néha volt egy-két olyan tagunk, aki középiskola felsőbb évfolyamaiból csatlakozott hozzánk, kedvet kapva a szalagavató táncokból. Ugyanakkor olyan is van, aki az elmúlt 23 évben folyamatosan aktív tagként ma is táncol.

Így az együttes fő irányvonala a kezdetektől napjainkig a reneszánsz és barokk, illetve a 19. század európai és magyar báltermi táncai. Az utóbbi három évben ez kiegészült a 20. századiakkal is, amit a teljesen egyetemistákból alakított csoportunk visz újra és újra műsorra.

20. századi táncokból válogatott műsorunk Hartán

Úgy tudom, ezeket az egyetemistákat az általad tartott tesi kurzusról válogatod be. Mi alapján választasz ki valakit, honnan tudod, hogy „na, ő most kell a csapatba”?

Általában megvárom, hogy az érdeklődés kétirányú legyen. Azt azért elég hamar látja az ember, hogy ki mennyire szeret táncolni. Azért vette-e fel a kurzust, hogy a testnevelést kipipálja, vagy azért, mert szeret táncolni és esetleg még időt is fordítana ennek művelésére. Ezt egy olyan 3-4 próba alatt fel lehet mérni. Ez az egyik pillér.

A másik pillér a gólyabáli táncok betanítása. Sokszor botlik abba a tánctanár, hogy van jó néhány nagyon ügyes lábú fiú és lány a csoportban, akiknek lenne is kedve táncolni. Ilyenkor a mi együttesünk nyitott kapukkal várja az újakat, hogy az elkövetkező kettő, három, négy, öt évben – kinek mennyi –, az egyetem mellett egy stabil táncos életútja is kialakulhasson.

Keringő - Nemzetiségi Bál 2015

Nagyon jó, hogy ezt felhoztad, akartalak kérdezni erről is. Mennyire jelent gondot az, hogy itt Szegeden az egyetemisták „ideje véges”, és emiatt folyamatosan cserélődnek az emberek? Mennyire tudnak visszajárni, vagy akár munka mellett is megmaradni az együttesben?

Van, aki megmarad, olyan is, aki visszajár, és csak fellépéseken látjuk. Ilyen szempontból megpróbálunk maximálisan rugalmasak lenni: ha például egy budapesti fellépés adódik, akkor mindig szólunk az ott élő régi tagoknak, vagy ha útba esik, felvesszük őket a fellépésre induló autókkal. Így az ország bármely pontjára gördülékenyen el tudunk jutni, és tartjuk a kapcsolatot ezekkel a „levelező tagozatos” Pavane-osokkal is.

Miért pont az egyetemista korosztály az, amit igazán meg szeretnél fogni?

Ehhez a történelmi táncegyütteshez egy bizonyos fajta érettség és leginkább történelmi ismeretek is szükségesek. Általános iskolában a gyerekek ezekkel nem nagyon szeretnek foglalkozni, a középiskolások sokszor, sokfelé – a tinikor hatására – hol bejönnek, hol kimennek a teremből… Az egyetemista korosztály az, aki már motivált és kellően érett ahhoz, hogy egy történelmi társastáncot megfelelő módon, viseletben és viselkedéssel tudjon színpadra vinni.

Tánctábor 2014 nyarán

Milyen sikereket, eredményeket ért el a táncegyüttes az eddigi évek alatt?

Az eddigi 23 évben rengeteg történelmi fesztiválon szerepeltünk országon belül és kívül is. Jártunk például Törökországban, Észak-Írországban, Skóciában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és még Macedóniában is – talán nem hagytam ki semmit a sorból. Ezek nem mindegyike történelmi fesztivál, sokszor karneváli menetekben vagyunk, ahol modern és régi dolgok egyaránt keverednek. A magyarországi rendezvények közül kiemelném a Savaria történelmi karnevált, amelynek jó néhány éve állandó fellépői vagyunk, valamint az Egri Végvári Vígasságokat ahova már 18 éve, azaz az első vígasság óta járunk szerepelni.

A csoport társastáncos ága jellemzően egyetemi és városi protokoll rendezvényeken mutatja meg műsorait, de emellett minden évben jótékony céllal az idősek otthonába is kilátogatunk. Persze a táncaink a fiatalokhoz is szólnak, vittünk már koreográfiát egészen kicsi óvodás gyerekközönségnek is.

Egy-egy ilyen régi tánc korhű megjelenítéséhez honnan szereztek ruhát, viseletet?

Természetesen a viselettörténet – ha nem is tantárgya –, de fontos része a Pavane táncegyüttes életének. Egy történelmi tánccsoportnak (legalábbis a vezetőjének) ebben is el kell mélyedni. Megtaláltuk azokat a szabásmintákat régi divattörténeti könyvekben, amik alapján jól rekonstruálhatóak a régi ruhák.

Nagyon fontos megjegyezni viszont, hogy ezek nem jelmezek, hanem igazi viseletek. Ez a felfogás magában hordozza azt, hogy elvárás a táncostól ezekekhez a gyönyörű ruhákhoz illő viselkedés. A korszakkal, a tánccal csak így lehet igazán azonosulni.

Palotás az Egri Végvári Vígasságokon

Mik a tervek a közeljövőre nézve? Milyen irányba szeretnéd terelni a történelmi, illetve a társastáncos oldalát az együttesnek?

A korszakok, amiket fel tudunk dolgozni: adottak. A 20. század eleje most a társastáncos csapat célkitűzése, mert ebből még viszonylag kevés műsorszámot vettünk repertoárba. Idetaroznak a keringők (angol és bécsi), a boogie-woogie, a cha-cha-cha, a samba, a rumba, a mambo, a tangó is. Ezeket igyekszünk nem úgy tálalni, mint a versenytáncosok, hanem egy megfelelő koreográfia, kerettörténet formájában hangulatot, jellemző jelenetet, karaktereket felvillantani.

A történelmi ág az elmúlt korok reneszánsz, barokk és a 19. század lépésiből szeretne minél többet és érdekesebbet megmutatni. Műsoron tartott reneszánsz táncaink a pavane, gaillarde  és volta. Ez egy összetartozó csoport, lépő, ugró és emelő mozdulatokkal. A barokk korból a menüettet mindenki ismerheti: ez „a táncok királya és a királyok tánca”. Ezen kívül courante (kurant), gigue (zsig) és saraband, későbbről pedig a körmagyar, palotás, sormagyar, társalgó, monti csárdás is állandó műsorszámaink közé tartozik.

Turné Franciaországban 2012

Valljuk be, 23 év azért nem kis idő. Mi az, ami folyamatosan motivált téged ez idő alatt?

Elsőként a táncok szeretete: ez engem valamikor 12 éves koromban megfogott és azóta nem ereszt. Bár rengeteg időt elvesz, de nekem ez az életem, nem foglalkozom mással. Csak a tánc!

A másik fontos motiváció, hogy ezt a szeretetet minél több embernek átadjam. Nem muszáj mindenkinek ennyi évet tölteni a táncolással, de úgy gondolom, hogy ebből a foglalatosságból mindenki csak profitálhat. A tánc jó kiállást ad, a táncos megszokja a közönséget és ez bizony bármilyen munkánál előnyt jelenthet.

Szakmailag pedig az ösztökél, hogy nagyon sok régi táncleírásba botlottam az évek alatt, amelyeket gyűjteményes formába, könyvekbe rendeztem, így biztosan mondhatom, hogy a következő 30-40 évre van még mit csinálni.

A szerzőről