Pp kicsi 45
2018-09-24
Tosca fooldal

Tosca a jövőbeli Rómából

Szerelmek, árulások, félreértések. Modern díszlet, újszerű megoldások, csodálatos hangok. Szegeden a Nemzeti Színházban március 20-tól újra műsoron az egyik legnépszerűbb opera: a Tosca.

A darabot Anger Ferenc rendezte, aki a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója. Nem elhanyagolható hogy a szegedi teátrumban kezdte pályafutását. Ő azt mondta a darab kapcsán: „A színház nem múzeum- a színházban a máról, a mai embernek kell beszélni.” Az előadás ezt a koncepciót követi, ehhez a gondolathoz ragaszkodik, és ülteti át a színpadi térbe.

A cselekmény háttere valóságos történeti szituáció, a főszereplők egy része konkrét történelmi személy. A darab pontosan 1800. június 14-én, a fordulatos és a franciák számára végül sorsdöntő győzelmet hozó marengói ütközet napján indul, és másnap hajnalig tart. A három főszereplő – Tosca, az ünnepelt énekesnő, (Nadia Cerchez/Kónya Krisztina), Cavaradossi, a köztársaságpárti festő (Sorin Lupu/László Boldizsár) és Scarpia báró, Róma kegyetlen rendőrfőnöke (Réti Attila/Kelemen Zoltán) – politikai és szerelmi csatája. Árulások, félreértések, szerelmi párbajok, politikai foglyok, gyilkosságok, egymásra találások, zsarolások. Joggal mondja Julien Budden operakutató, hogy a Tosca „a tiszta színház diadala”.

A bemutató előtti hírfoszlányok igazak voltak, miszerint a közönség egy teljesen újszerű látvánnyal fog találkozni. Egy színházi előadás akkor jó, hogyha a mai embert meg tudja szólítani. Ennek tudható be, hogy a helyszínt megváltozatták. Olyan, mintha egy jövőbeli Rómát szeretne a díszlettervező, Szendrényi Éva bemutatni. Más apróbb újítással is találkozhat a néző, hogy közelinek (közelebbinek) érezhessük a darabot, amelyek elsőre furcsának tűnhetnek. Ilyen például, amikor Tosca a hajójegyeket egy tableten „foglalja” le, amelyet a már halott Scarpia ujjlenyomatával lehetett aktiválni. A főszereplőnő zsebéből a mobiltelefon is előkerül többszőr. Engem ezek az apró újítások kizökkentettek az előadásból. Nem bizarr ez egy kicsit abban a korban, még ha modernebbé is szeretné tenni a rendező?

Több kritikus azzal magyarázza az opera népszerűségét – a két sláger ária: a Vissi d’arte és az E lucevan le stelle mellett –, hogy a cselekmény remek lehetőségeket kínál a három főszereplőnek, hogy nemcsak énekesként, de színészként is tündökölhessenek. Az elején ez működött is. Az előadás közepe felé ez a tündöklés igen-igen visszafogottá vált, és érezhettük a karakterek, jelenetek kidolgozatlanságát adott szituációban. Mindezek ellenére az alkotók kitettek magukért. Vannak pillanatok, amikor a feliratot se követjük, hisz a gyönyörű olasz szöveg, a csodálatos dallamok, hangok és a páratlan színészi játék (leginkább az elején) ötvözetéből minden érzés, gondolat, cselekedet lejön egészen a közönség sorai közé és rájuk telepszik.

Ha eddig nem volt a legkedveltebb műfaj számodra vagy sosem láttál még operát, akkor itt az alkalom, a Tosca megszeretteti veled!

Képek: A Szegedi Nemzeti Színház facebook oldala

A szerzőről