Pp kicsi 45
2018-09-25
Vhbor%c3%adt%c3%b3

„Kimegyek a doberdói harctérre…”

Kiállítással és emléksétával tiszteleg Szeged az első világháború hősei előtt.

Szegedre érkezett és a nyár közepéig megtekinthető a Kecskeméti Katona József Múzeum Hazatérnek című vándorkiállítása. A tárlat érdekessége, hogy nem a tankönyvekből jól ismert hadmozdulatokat vonultatja fel, hanem azoknak a férfiaknak a mindennapjairól mesél, akik a „Nagy háborúban” harcoltak saját nemzetükért és szeretteik biztonságáért. A korabeli fotók, visszaemlékezések, levelek és használati eszközök segítségével megtudhatjuk: hogyan tisztálkodtak, mit ettek, mivel töltötték legszívesebben a szabadidejüket, ahogyan azt is, hogy hogyan látták el sebesült bajtársaikat.

„Hát megölték a Ferenc Ferdinándot.” Jaroslav Hašek világhírű történetének – Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban – első mondata nem csupán a legendás regény, hanem a háború kezdetét is jelentette. Az 1914-es szarajevói merényletet követően Bécs hadat üzent Szerbiának. Bár miniszterelnökünk, gróf Tisza István szót emelt a békéért, Magyarország – önálló külügy híján – a Habsburg Birodalom részeként belekényszerült a fegyveres konfliktusba. Sokatmondó adat, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 51 millió lakosából nyolc és fél millió férfi vonult hadba és közülük 1918-ra több mint egy millióan veszítették életüket.

A szörnyű doberdói mészárlásnak állít emléket az expo egyik leglátványosabb része, az a különterem, ahol a Doberdói-fennsík látképe mellett lövészárkokat alakítottak ki. A falon dédnagyapáink sokat énekelt háborús dalának első két strófája olvasható és a hang- és fényeffektek hatására néhány pillanatig mi is úgy érezhetjük, hogy kimegyünk a doberdói harctérre. 

Ám a bakák élete nem csak a harcokból állt. Talán az oktatási rendszerünk hibája, hogy a háborúkat neves tábornokokhoz, fontosabb dátumokhoz és helyszínekhez kötjük, legfeljebb pergőtüzet képzelünk hozzá és néhány véres ütközetet. De mit csinált egy honvéd, ha éppen nem volt csata? Emailek és állapotfrissítések híján természetesen leveleket és képeslapokat írt. Csak az isonzói hadseregtől 840 vagonra való, szám szerint 23 millió küldemény érkezett haza 1917 márciusáig. Ezek az üzenetek sokszor rövidek és lényegre törőek voltak, a katonák a legapróbb gondolataikat is papírra vetették, hogy megosszák családtagjaikkal, szerelmükkel. „Havasi gyopár és nefelejcs az olasz harcztérről.” – írja egyikük rég nem látott szerelmesének az itáliai frontról. A gondosan elkészített levelezőlap, ami a maga korában tucatküldeménynek számított, mára szívet melengető történeti forrássá vált. A ráragasztott szárazvirágok ugyanis több mint száz évesek.

Honvédjeink bunkerokban, lövészárkokban, a hátra vont egységeknek kialakított pihenőhelyeken és a hadikórházakban töltötték mindennapjaikat. Eleinte hivatásos művészek szórakoztatták őket színdarabokkal, énekkel és tánccal, később a tehetségesebb katonák mulattatták társaikat rögtönzött előadásokkal. Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének betétdalait például az angol bakák épp úgy énekelték, ahogyan az olaszok vagy a magyarok. Kálmán melódiáit nem állíthatták meg a frontvonalak, ahogyan a sport és a játék szeretete is erősebbnek bizonyult – 1914 és 1915 karácsonyán – a háborúnál, amikor a brit és a német katonák, miután karácsonyi dalokat énekeltek, kimásztak lövészárkaikból és focizni kezdtek, ahelyett, hogy egymásra lőttek volna, a tisztek parancsait követve.

Ha úgy érzed, szeretnél még többet megtudni a „Nagy Háború” hőseiről, mindenképpen ott a helyed az április 18-ai „Hazatérnek” című emléksétán, ahol az első világháborúhoz kapcsolódó fontosabb helyszínek mellett megnézheted, hogy hol ápolták Szegeden a sebesült katonákat 1914 és 1917 között. Jegyet a Tourinform Irodán válthatsz, a Dugonics téren. Az időutazás szombaton 11 órakor kezdődik. A Móra Ferenc Múzeum kiállítása pedig minden nap 10 és 18 óra között várja látogatóit június 21-ig.

Képek: www.moramuzeum.hu

A szerzőről