Pp kicsi 45
2018-07-17
Techlab4

Mesélő gépek

Gyermekkorunk legnagyobb hősei, kicsit másként.

Emlékszel még a kedvenc mesédre? Biztosan akadt olyan történet, amit óvodás vagy kisiskolás korodban sokadszor is kiköveteltél szüleidtől vagy magad olvastál el újra és újra, esetleg többször megnéztél videón. De mi a helyzet a mai gyerekekkel? Az okostelefonok és a tabletek világában ők hogyan ismerik meg, fogadják be a klasszikus fabulákat, a kortárs rajzfilmeket és a számítógépes játékokat?

A Művészettel az oktatásért kutatócsoport tagjai erre a kérdéskörre keresték a választ. Az eredményeket május 6-án, A Kicsi, a Szorgos és a Lusta című előadássorozatban ismertették az érdeklődőkkel a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon azok a tehetséges hallgatók, akik részt vettek a munkában. A tizenkét rövid referátum közben mi is megnézhettük azt a két interaktív mesét, amit a kutatásokhoz használtak. Így láthattuk A kiskakas gyémánt félkrajcárjának a MOME TechLab által készített változatát, ahogyan A tücsök és a hangya TabTale és Clue Pop adaptációit is.

A vizsgált csoport ovisokból és alsó tagozatos nebulókból állt. A kérdések elsősorban az ő médiahasználati szokásaikra, a szöveg- és a kép befogadásának problémáira, az interaktív mesék hatásaira fókuszáltak, de a fiatal kutatók arra is keresték a választ, hogy leggyakrabban kik mesélnek a gyerekeknek és melyek azok a történetek, rajzfilmfigurák, amelyek a legközelebb állnak a szívükhöz? Nos, a legnépszerűbb narrátorok máig az anyukák. A legkedveltebb hősök a Monster High szörnycsemeték, az Angry Birds és a Violetta című sorozat, de még ma is sokan szeretik a Hupikék törpikéket és a Tesz-vesz várost is. Legalább ennyire elgondolkodtató adat, hogy a megkérdezettek családjában szinte mindenhol van számítógép –  95 % , de rendkívül elterjedt az okostelefon is. Általánosságban csupán a tablettel kapcsolatban merül fel a szülőkben, hogy káros is lehet a gyerekre.

A kicsik ugyan leggyakrabban játékra használják a modern eszközöket, mégis bíztató lehet, hogy a történetek tanulságát az esetek zömében nagyon is megértették, fantáziájuk jól működik. A fekete-fehér képvilágú meséről például a kisiskolások kétharmada mondta azt, hogy voltak benne színek, a legtöbben a hangyával azonosultak volna – ha mégis a tücsökkel, annak sem a lustálkodás volt az oka, hanem például az, hogy ők is szeretnek énekelni és táncolni – de az is figyelemre méltó, hogy sokan megsajnálták a muzsikáló kis hőst, mert éhes volt és fázott.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a klasszikus mesekönyvek egyeduralma mára véget ért. Nyitóbeszédében Dr. Maczelka Noémi professzorasszony, az SZTE-JGYPK Ének-zene Tanszékének vezetője kiemelte, hogy napjaink oktatásában kulcsfontossággal bír a modern eszközök ismerete és használata: „Csak így vagyunk hitelesek a gyerekek előtt.”

Képek: Művészettel az Oktatásért Kutatócsoport, A Félkrajcár szoftver hivatalos facebook oldala, internet 

Videó: youtube

A szerzőről