Pp kicsi 45
2017-11-23
Ol lang

A babérkoszorútól a hátraszaltón át egy fuldokló úszóolimpikonig, lehetőleg mezítláb

Vajon hogyan űzött gúnyt Jesse Owens a hitleri Németország ideológiáiból? Miben érdemes futni egy olimpiai döntőn: Adidas vagy Nike cipőben, esetleg mezítláb? Feltétlenül tudnunk kell-e úszni ahhoz, hogy híres úszóvá váljunk? Június 23-a az olimpia világnapja. Íme, néhány érdekesség a Föld legnívósabb sporteseményéről.

Nem túlzás azt állítani, hogy az ókori Hellász egyik legdemokratikusabb intézménye az olimpia lehetett, ahol úr és szolga közt nem volt különbség a verseny idején és a győztest megkérdőjelezhetetlen tisztelet övezte függetlenül származásától. Mindezt viszonylag rövid időn belül sikerült tönkretennie a Római Birodalomnak, miután meghódította az ókori Görögország egész területét. A megirigyelt dicsőséget csalásokkal és visszaélésekkel igyekeztek megszerezni maguknak, míg végül a császár az ötödik században betiltotta a versenyeket, az olümpiai szentélyt pedig alig száz évvel később egy földrengés megsemmisítette.

Hosszútávfutók

Több mint másfél évezreddel később Pierre de Coubertin báró azzal az ötlettel állt elő, hogy ébresszék fel az antik játékok hagyományait. 1984. június 23-án össze is ült az a kongresszus, amely végül döntött arról, hogy két évvel később Athénban megrendezik az első újkori olimpiát. Jelképét, az öt egymásba fonódó karikát maga a báró tervezte. A legelterjedtebb nézőpont szerint az embléma az öt kontinenst szimbolizálja, más vélemények szerint azonban a sport öt alapelvét: szenvedélyt, hitet, győzelmet, munkaerkölcsöt és sportszerűséget.

A modern olimpiai játékok szülőatyja

Az újkori ötkarikás játékok természetesen bővelkednek érdekességekben. Talán ti is hallottatok már Jesse Owensről, az 1936-os berlini olimpia négyszeres bajnokáról, aki fekete bőrű atlétaként a szabadság és az egyenjogúság jelképévé vált a hitleri Németország olimpiáján, miután teljesítményével rácáfolt a fajelmélet előítéleteire. A legenda szerint a távolugrás döntőjét követően az újságírók kedvéért ugrott még egyet és felülmúlta saját korábbi, a versenyen elért rekordját. 

Ma már nehéz elképzelni, hogy valaki mezítláb fussa végig a játékokat hagyományosan záró, több mint 42 km hosszú maratoni távot. Márpedig Rómában (1960) ez történt! Az akkor még ismeretlen etióp Abebe Bikila új olimpiai csúccsal utasította maga mögé neves vetélytársait, és amikor arról kérdezték, hogy mért nem viselt cipőt a versenyen, azt válaszolta, hogy így akarta megmutatni, hogy az etióp eltökéltség és hősiesség mindig győz. 

Nyolc évvel később Mexikóvárosban (1968) egy amerikai atléta, Richard Douglas Flosbury tartotta lázban az aréna közönségét, miután valami olyasmit csinált, amit előtte még senki: háttal ugrotta át a magasugró lécet! Ezzel nem csupán olimpiai bajnok lett, hanem megteremtette azt az egyedülálló technikát, ami mára a legelterjedtebb és legeredményesebb ugrástípus világszerte, a flosbury flopot.

De sajnos nem csupán ezek a kivételes momentumok tették és teszik emlékezetessé az olimpiákat. A terrorizmus, az aktuálpolitikai események és a doppingvétségek ma is beárnyékolják a világ legrangosabb sporteseményét. Az 1972-es müncheni túszdráma, ahol palesztin terroristák tizenegy izraeli sportolót raboltak el és lőttek le végül egy balul sikerült rendőri akció következtében, az első valódi próbatétele volt az újkori játékoknak. A versenyek végül a tragédia ellenére is folytatódtak, ezzel is demonstrálva, hogy a sport, ha csak két hétre is, de békét teremt a nemzetek között. 

Az egyik túszejtő

A következő akadályt a hidegháború jelentette. 1980-ban a nyugati hatalmak bojkottálták a moszkvai játékokat, 1984-ben pedig a kommunista világrend hívei maradtak távol a Los Angeles-i olimpiától. Négy évvel később Szöulban pedig nyíltan megjelent az olimpiai játékok szellemiségét belülről pusztító métely, a dopping. Ben Jonston szédületes világcsúcsa, amivel maga mögé utasította a száz méteres síkfutás döntőjében magát Carl Lewist is, előbb ámulattal töltötte el a világot, majd jött a hidegzuhany: vizeletmintája pozitív lett. Aranyérmétől megfosztották, ám ez sem tudta feledtetni a világ közvéleményével a kijózanító valóságot: a szédületes teljesítmények mögött a legtöbb esetben tiltott szerek állnak.

S hogy mitől szép mégis az olimpia? Talán attól, hogy nem csupán a győzelem, hanem a részvétel is fontos. Hogy van az úgy, hogy a közönség mást is tud értékelni a káprázatos világrekordokon túl, például a tisztes helytállást. Biztosan ti is emlékeztek még Eric Moussambanira, aki az Egyenlítői-Guinea versenyzőjeként 1:52:72-es idejével minden idők leggyengébb száz méteres gyorsúszója lett az újkori játékok történetében. Mivel csupán nyolc hónappal az olimpia előtt tanult meg úszni és gyakorolni csak egy szálloda húsz méter hosszú medencéjében tudott, a száz méteres táv teljesítése közben majdnem megfulladt, de a közönség biztatására végül sikerült célba érnie és kievickélnie a partra.

Ne feledjétek, jövőre Brazília ad otthont a XXXI. nyári játékoknak! Bízom benne, hogy a fellobbanó láng nem csupán szimbolizálja majd az öt kontinens közötti békét, hanem meg is teremti azt. Fontos, hogy ne merüljön feledésbe az ókori olimpiák legfőbb üzenete:  Hellászban hallgattak a fegyverek a versenyek idején. A főszerep öt napon keresztül a rétermettségé, a kitartásé és az ügyességé volt.

Képek: www.olvasmanyaid.blogspot.hu, www.sport365.hu, www.parameter.sk

Videók: youtube

A szerzőről