Pp kicsi 45
2018-11-21
10000 km (variety.com)

Skype-szerelem

10.000 km - filmkritika

Nagyon vártam ezt a filmet, hiszen hasonló helyzetben vagyok én is, csak nálam a 10.000 km töredékéről van szó. Gondoltam tanulhatok a két főhős kapcsolatát tépázó problémákból és ez részben így is volt. Az elsőfilmes Carlos Marques-Marcet spanyol kamaradrámája inkább jó, mint rossz. Nem vált unalmassá és tartalmaz erős részeket, de mégsem tudott kellőképpen elgondolkodtatni és szórakoztatni egy ilyen fontos és sok potenciállal rendelkező témában.

Egy év és egy óceán választja el a szerelmespárt egymástól: a barcelonai fészkükben boldogan élő Alexandra és Sergi eldöntik, hogy gyereket vállalnak, de tervük valóra váltását Alex Los Angeles-i állásajánlata miatt elodázzák. Kettejük számára csak a szerelem és a számítógépes kapcsolat marad, hogy megküzdjenek a közös jövő útjában álló tízezer kilométeres távolsággal.

A kezdés nagyon tetszett, hatásos, intim és merész volt. A több mint húsz perces első snitt (vágás nélküli jelenet) berántja a nézőt egy kedves spanyol szerelmespár napjába és nem engedi onnan. Mindent átad, amit a főszereplők kapcsolatáról, terveiről és helyzetéről tudnunk kell. Csodálkoztam is, hogy vajon a maradék 70 percben miképpen fogunk végigzongorázni 365 napot. Kételyem hamar tovaszállt, mert ezek után sebességi fokozatot váltott a film. Teltek-múltak a napok a kapcsolat egy-egy részletéből kaptunk pár perces szeleteket. A szerelmesek ugyanolyan messze voltak, mint a második napon, ám mégis egyre jobban távolodtak.

A film akkor lett volna igazán kerek, ha nem ilyen ízetlenül felemás. Megmagyarázom! A modernkori távkapcsolat mindenfajta rákfenéjét, főként a technológiai tényezőket tökéletesen bemutatja, már-már sok is. Csak és kizárólag kettejükről van szó. És bármilyen ellentmondásosan hangzik, egy párkapcsolat nem csak a párkapcsolatról szól. Nem akarom lelőni a poénokat, de a lényeg, hogy nem csak abból áll az élet, hogy skype-olunk a másikkal. Egyáltalán nem voltak társasági pillanatok, de magányosak is csak elvétve. Cselekménytelenül, túlságosan életszerűen és szigorú keretek között történtek a dolgok, ami megakadályozta azt, hogy teljes képet kapjunk.

A túlságosan (de egyébként hatásosan) is a virtuális kapcsolat szülte feszültségre koncentráló film egyik erőssége a főszereplők közötti kémia, ami kétségtelenül megvan és emiatt könnyen fenntartja az érdeklődést. A másik pozitívum a már említett nyitány. A harmadik pedig fájdalmas hiányérzet élethű érzékeltetése, de sajnos ennyi, pedig lehetne több is.

Akár a saját szavaimat látnám a filmtekercs.hu kritikusától, Tóth Nándor Tamástól: „A nyitányhoz hasonlóan remekül megkomponált zárójelenet pedig nem hozza el a megkönnyebbülést, nem ad megnyugtató választ arra a problémára, ami az egyre súlyosbodó globalizáció miatt mind több embert (pláne európait) érint.” Egyszerűen kidobtak minket a teremből válasz nélkül.

Ennek ellenére mindenképpen érdemes megnézni egyszer ezt az eleinte hóbortos és romantikus, ám összességében nyomasztó drámát, de nem várhatunk tőle világmegváltó, klasszikus kultfilmélményt.  

 

Képek: latimes.com | variety.com | trailers.apple.com

A szerzőről