Pp kicsi 45
2017-04-27
Martian

Irány a Mars!

Októberben egyaránt sokat olvashattak a Marsról a természettudományos lapok szerelmesei és a többnyire facebookról informálódók is. A hónap közepén jelent meg a Nature.com-on magyar és amerikai kutatók közös cikke a marsi kavicsok vizsgálatáról. A vörös bolygót megcélzó Mentőexpedíció premierje pedig pont október első napjaira esett. Légzsilipet lezárni! Indulunk a Marsra!

Azzal akartam kezdeni, hogy mostanában nagyon népszerű a Mars. Aztán rájöttem, hogy nem csak mostanában: adott időközönként gondol egyet, és berobban a köztudatba, majd mikor már csak a kutatók beszélnek róla, megint történik vele valami érdekes. Nem is volt olyan régen, hogy minden fórumról ömlöttek a találgatások a Mars One programról. Ennek keretében volt szó arról, hogy emberek önként jelentkezzenek arra, hogy egyszer a Marson haljanak meg. Erre később visszatérünk.

Előbb nézzünk egy tudományos szempontból izgalmasabb témát! A Nature Communications október 13-án közölte le a BME kutatóinak a Curiosity program egykori tudományos vezetőjével és a University of Pennsylvania professzorával közös publikációját. Ebben a szerzők bebizonyítják, hogy a Marson voltak folyók, és azok munkáját egy matematikai modell segítségével számszerűsíteni is tudják. Szabó Tímea és Domokos Gábor a kavicsok kopását vizsgálták. Már korábbi cikkeikben is felhasználták a kavicsok kopásának folyamata és a hővezetés modellje közötti analógiát.

Képzeljünk el egy testet, aminek a vizsgálat kezdetekor az egyik pontja melegebb, mint a többi. Ahogy telik az idő, ez a pont hűlni fog, egészen addig, míg ki nem egyenlítődik a test hőmérséklete. Ugyanígy tűnnek el a kopás során a kavicsok kiugró, hegyes részei: lényegében így kerekednek le a kavicsok. (Mellesleg ezt az összefüggést használták a Poincaré-sejtés bizonyításához is, amiért 2000-ben a Clay Intézet egymillió dolláros jutalmat ajánlott fel.)

Az így kapott modellt felhasználva a kutatók meg tudják határozni, hogy a Curiosity marsjáró képein szereplő kavicsok közül melyikek alkották egy folyó hordalékát, továbbá azt is, hogy ezek mennyi ideig voltak kitéve a folyó munkájának. Akkor most még egyszer: több százmillió kilométerre levő kavicsok eredetét képesek vizsgálni, körülbelül másfél megapixeles képek segítségével! A témáról bővebben magyarul itt, itt és itt érdemes elkezdeni a keresést.

Míg a kövek vizsgálatának legkézenfekvőbb módja az lenne, ha elmennénk értük a Marsra, a cikkünk második felében a hazajutást járjuk körbe.

Az első „találkozásunk” óta tervezgettem, hogy megveszem Andy Weir A marsi című könyvét. A filmadaptáció megjelenésével pedig meg is született a lehetetlen küldetés: elolvasni a kb. 500 oldalas könyvet, még mielőtt kikerülne a mozik programjából, vagy egy jómadár az indexről bespoilerezné (sajnos volt már rá példa). Jó döntés volt belevágni.

A könyv több mint fele Mark Whatney naplója. Mark egy Mars-expedíció egyik résztvevője. A küldetés hatodik napján egy hatalmas vihar csap le a bázisukra, ezért el kell hagyniuk a bolygót. Evakuálás közben Markot elsodorja egy kommunikációs antenna. A társai halottnak hiszik, ezért a protokollt követve a Marson hagyják. Az első bejegyzéséből kiderül, hogy hogyan élte túl a balesetet, a többiben pedig a túlélésért folytatott harcát követhetjük végig.

A Mars egyetlen lakójának kalandjaival párhuzamosan a NASA vezető munkatársainak mindennapjaiba is betekinthetünk. Nagyon érdekes látni, hogy ilyen pozíciójú emberek hogyan kezelik egymást egy zárt tárgyalóteremben, mekkora felelősség nyomja a vállukat és néha milyen piti dolgok késleltetik őket a fontos döntések meghozásában.

A harmadik szál középpontjában pedig a hazafelé tartó legénység áll. Velük foglalkozik a legkevesebbet az író. Az elmenekülő asztronauták nem lettek túl bonyolult karakterek, és csak néhány morzsát kapunk róluk a szerzőtől. A többit a fantáziánkra bízza.

A három cselekményszál mellett a legijesztőbb az, amikor az író narrál. Ezeknél a részeknél egy idő után fejben már egy kísérteties hangot társítottam a szöveghez, miközben folyamatosan készültem a legrosszabbra.

A főszereplő botanikus és gépészmérnök. A könyvet pedig a Mérnöki Kar és a TTIK nyílt napjain kellene osztogatni. Már a hatalmas élni akarása miatt is nagyon szimpatikus, hát még akkor, mikor elkezd számolni, vagy barkácsolni. Mark lényegében egy marsi MacGyver, csak annyival valósághűbb, hogy néha hatalmasakat hibázik. Ettől pedig még szerethetőbb karakter lesz.

A könyvben mindenki találhat valami érdekeset. Jó hír a keményvonalas természettudósoknak: a főszereplő annyit számol, hogy egy egész matematika vagy fizika példatárat össze lehetne állítani a műből, ráadásul a szerző nem halmozza a tudományos tévedéseket – vagy csak ügyesen eléri, hogy ne vegyük észre őket. A cselekmény folyamatosan pörög, Mark szarkasztikus humora hihetetlenül szórakoztatóvá teszi az egész könyvet, a más művekre utaló apró gyöngyszemek pedig egyszerre jelentenek jutalmat a szemfüles olvasónak, és minősítik az írót is.

Andy Weir könyvének filmadaptációját az SZTE EHÖK RKB jóvoltából már október végén megtekinthettük. Ahogy az lenni szokott, nagyon sok dolgot ki kellett hagyniuk a könyvből, így a karakterek és a történet is karcsúbb lett. Ettől függetlenül a jó hír az, hogy nem rontották el a filmet. Nem a látvány és a zene viszi a hátán, pedig egyikre sem lehet panasz.

Mindkét verziót nagyon ajánlom. Utólag is azt mondom, hogy a könyvet olvasnám el a film megnézése előtt, de ha valaki már túl van az utóbbin, akkor is érdemes kézbe vennie a könyvet az apró részletek miatt. Hiszen miért érnénk be egy kétórás kirándulással a Marsra, ha ki is egészíthetjük azt még néhány (biztonságos) nappal?

Képforrások:
http://www.nature.com/ncomms/2015/151013/ncomms9366/fig_tab/ncomms9366_F2.html
http://m.cdn.blog.hu/ak/akritizator/image/martian.jpg
http://i.imgur.com/mP4j7Ss.jpg

A szerzőről