Pp kicsi 45
2017-08-19
 mg 6081

TTIKultúr: "Valaki rúdtáncolni jár, én meg ide"

A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) társulatának legújabb premier darabján jártunk, utána pedig a színészekkel beszélgettünk életükről, motivációikról, terveikről. 

A 2003 óta működő fiatal, többnyire egyetemistákból álló társulat mintegy húsz fővel színesíti Szeged kulturális életét. Céljuk a helyi közönségbázis megteremtése és a megfelelő anyagi támogatás biztosítása, mely a rendszeres működés feltétele – olvashatjuk facebook-oldaluk ismertetőjében.

Eddigi előadásaiknak szép számmal volt (helyi és országos) sajtóvisszhangja, s több vendégjátékon, fesztiválon vettek részt produkcióikkal országszerte. Emellett rendszeresen vállalnak irodalmi esteken, gálaesteken, rendezvényeken, szórakoztató műsorokon fellépést.

Noha céljaik között szerepel, hogy a helyi középiskolásokat és egyetemistákat bevonzzák a színház világába, legutóbbi teltházas előadásukon - Az érzékelés kapui – Jim Morison esten - mégis a középkorúak foglalták el a legtöbb széket. „Ez szerintem a műfajnak köszönhető. A Doors az 1960-as évek terméke, így természetes, ha ez a korosztály jobban képviselteti magát.” – reagált a felvetésemre Márton Bence Aurél, a társulat legújabb tagja. „Viszont vannak olyan darabok, ahol csak fiatalt látunk a közönség soraiban, ilyen például a Lepkék a kalapon c. darab” – tette hozzá Nógrádi Claudia, a SZESZ egy másik tagja, aki már tíz éve van jelen különböző alternatív társulatokban; itt két éve tevékenykedik. „A színházi világ már teljesen az életem része lett, hobbi szinten. Ez motivál. Folyamatosan csinálni és felkészülni az újabb és újabb darabokra. Valaki rúd táncolni jár, én meg ide.”

 „Úgy érzem, szeretném ezt folytatni, és bár sokat hezitáltam Norbi (Varga Norbert, művészeti vezető – szerk.) felkérésén, most a fellépés után néhány perccel úgy érzem, hogy nagyon jól döntöttem. Zenész vagyok, tehát nem volt idegen tőlem ez a világ. A SZESZ lehetőséget biztosít arra, hogy ebben is fejlődjek. Örülök, hogy megismerhettem ezt a remek kis csapatot. Mindent együtt csináltunk, közel kerültünk egymáshoz, megnéztük egymás reakcióit bizonyos szavakra, mozdulatokra, tettekre. Ezen élményeket követően azt kell mondjam, hogy ezt fogom csinálni még jó ideig” – értékelte Aurél az elmúlt hetek munkáit.

A SZESZ előadásainak a rendkívül hangulatos, Dugonics téri társasház mélyén megbújó Szegedi Pinceszínház ad otthont. Claudia szerint van egy erős, fiatalokból és idősekből álló törzsközönség is, akik a legtöbb darabon ott vannak. „Volt például egy 70 év körüli nénike, aki minden egyes SZESZ-es előadáson itt ült.” Ha megnézzük az elmúlt időszak azon darabjait, amit színpadra vitt a csapat, egy rendkívül színes, műfajilag teljesen eltérő palettát látunk. "Ez olyan, mint a kaméleon esete. Beállunk valami elé, és felvesszük a színét. Mintha éjszakánként rock sztár lennél, fényes nappal meg öltönyös üzletember, belőtt séróval. Mindent el lehet játszani.” - mondta Aurél, majd Claudia hozzátette - „Hogyha az érzelmeket tudjuk reprodukálni, akkor ez működik, műfajtól függetlenül. Mondjuk Örkény egyperceseiben azért benne van, hogy érteni kell a groteszk humort, anélkül nem megy.”

A SZESZ nem csak a Pinceszínház falain belül viszi színpadra darabjait. A szeged.ma is beszámolt róla, hogy vándorévad elé néz a társulat, számtalan helyszínen fognak szerepelni. Tavaly és idén egyaránt szerepeltek a Pécsi- és Debreceni Egyetemi Fesztiválon, ezek nagyon értékes tapasztalatokat jelentenek a SZESZ-nek.

A jövőről, tervekről is kérdeztem Aurélékat, mivel egy nagyon jó közösségű, de alapvetően fiatal hobbiszínészekből álló csapatról van szó. „A jéghideg profizmus nekem nem tetszik – szögezte le Claudia, aki a Kelemen László Színi Tanodában is megfordult - Szerintem sokkal jobb, ha kevesebb darabbal foglalkozunk, de azokban odatesszük magunkat. Számos ismertebb színésszel beszélhettem, akik gyakorlatilag már utálják a munkájukat. Hogyha Norbi azt mondja, hogy én alkalmas vagyok erre a szerepre, akkor adok magamnak egy esélyt. Remélem, hogy beváltottam a hozzám fűzött reményeit. Egyébként, ha az utamba kerülne egy kisebb-nagyobb filmszerep, abban nagyon szívesen részt vennék” – válaszolt a kérdésemre Aurél.  

A társulat nagyon vegyes: többek között jogász, grafikus és ETSZK-s hallgatók is színesítik a csapatot, s talán pont ez a siker kulcsa. Ahhoz, hogy ezt megőrizzék és tovább fejlődjenek, szerkesztőségünk sok sikert, kéz- és lábtörést kíván!

A szerzőről