Pp kicsi 45
2017-10-17

Egyetemi hétköznapok

A Diákélet c. rovatunk első cikkében három elsős és három végzős hallgatót kérdeztem mindennapi életükről, az iskoláról és céljaikról.

Az interjút készítette: Molnár Dóra

ReCITaTiVo: Kedves Elsősök! Hogy érzitek magatokat itt a ZMK-n?

Kiss Kata Diána (klarinét): A ZMK egy szuper hely, az emberek nagyon rendesek. Már most sok élményt szereztem.

Hadházi Anikó (fagott): Nagyon új minden, de próbálkozok beilleszkedni. Jó fejek az elsősök és a tanszaktársaim is.

Lakatos Bence (klarinét): Imádom. Könnyű volt magamat itt kiismerni és iszonyatosan jó fej mindenki.

 

R.: Mi motivált titeket abban, hogy Szegedre gyertek?

K.K.:
Már nagyon régóta a kedvenc városom, és itt még soha nem sikerült eltévednem. Az első meghallgatásom után döntöttem el, hogy biztosan ide fogok jönni.

H.A.: A főtárgy tanárom. Egy másik egyetemről jöttem át, mert muszáj volt a tanárváltás.

L.B.: Főként az, hogy viszonylag közel lakom a városhoz és egy nagyon izgalmas hely.

 

R.: Milyenek a hétköznapjaitok zenészként?

K.K.:
A napok improvizatív jellegűek, lazák és gyakorlással telik. Szabadidőmben az emberekkel ismerkedek leginkább.

H.A.: Rövidek és leginkább gyakorlással telik.

L.B.: A szórakozástól kicsit elveszi az időmet a gyakorlás, de azért sikerül időt szakítani arra is.

 

R.: Nem rég volt a gólyaavató. Jól éreztétek magatokat?

K.K.: A feladatok nagyon izgalmasak voltak. A Dallas és a lavóros feladat volt a kedvencem.

H.A.: Élveztem. Az almaadogatás tetszett a legjobban.

L.B.: Remek volt. Izgalmasak voltak a feladatok és nagyon jó volt utána a buli is, amiről utolsóként távoztam. :D

 

R.: Végül azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy mit vártok a jövőtől?

K.K.: Mivel nagyon izgulós vagyok, nem szeretnék koncertező zenész lenni, inkább híres tanárként képzelem el magam.

H.A.: Egy külföldi szimfonikus zenekarban szeretnék bejutni.

L.B.: Nagyon remélem, hogy a diploma után sikeres klarinétos leszek a tanítás mellett.

R.: Sok sikert és kitartást kívánok nektek. Köszönöm szépen az interjút!

 

Végül 3 végzős hallgatót ,,faggattam”.

R.: Kedves Végzősök! Milyen érzés az utolsó évben járni?

Lantos Gergő (tuba): Kicsit fura. Ha végzek az egyetemmel, akkor elindul a saját életem, de azért örülök is, mert ezen túl élesben fognak menni a dolgok.

Szabó Máté (klarinét): Felszabadult érzés, nagyon élvezem.

Dinnyés Ádám (ütő): Fenomenális érzés, főleg, hogy semmi órám sincs már.

 

R.: Tanítasz valahol vagy van lehetőséged fellépésekre?

L.G.: Nem tanítok, mert a közelben nincs sok lehetőség, de fellépéseim szerencsére vannak. Például a Szegedi Szimfonikus Zenekarban szoktam kisegíteni.

SZ.M.: Kaposváron tanítok egy zeneiskolában. Jó érzés átadni az itt megszerzett tudást.

D.Á.: Kiskunmajsán tanítok az Egressy Béni Zeneiskolában. Fellépéseim csak alkalomszerűen vannak.

 

R.: Ha egy szóban kellene összefoglalnod ezt az 5 évet mi, lenne az?

L.G.: Remek!

SZ.M.: Felejthetetlen!

D.Á.: Zsírkaraj!

 

R.: Már több éve tanultok zenélni. Elgondolkodtál már azon, hogy valami mást kellett volna elkezdenetek 5 éve?

L.G.: Igen, sokszor eszembe jutott már, de mégis itt maradtam és be fogom fejezni, amit elkezdtem, mert szeretem ezt csinálni.

SZ.M.: Nem igazán. Mindig is zenész szerettem volna lenni, mert a zenéléshez értek a legjobban.

D.Á.: Elgondolkoztam már rajta, de rájöttem, hogy ilyen hülyeségen felesleges agyalnom.

R.: Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok nektek!

 

A szerzőről