Pp kicsi 45
2018-09-24
Woody allen 80

Woody Allen 80!

A direktorzseni december 1-jén ünnepel

Woody Allen, avagy születési nevén Allen Stewart Konigsberg egy megosztó, de elismert személy. Sokan azzal jönnek, hogy egy kaptafára készül az összes filmje, mások meg épp ezzel indokolják rajongásukat. A 80 éves, zsidó családban nevelkedett rendező körülbelül 50 éve foglalkozik filmkészítéssel, végeláthatatlan gyűjteményéből válogattam ki a kedvenc filmjeimet, a sorrendezést nem tartottam szükségesnek.

Annie Hall (1977)

Az igazi áttörést az 1977-es Annie Hall című filmje jelentette, amelyért George Lucas és Steven Spielberg elől elvitte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Ezen kívül még három Oscart is kapott: Keaton elvitte a legjobb női főszereplőnek járó díjat, Allen bezsebelte továbbá a legjobb forgatókönyv és a legjobb film elismerést. A történet egy neurotikus, bizonytalan komédiaszerzőről szól, aki őrülten beleszeret egy énekesnőnek készülő lányba, Annie Hallba. Őt Diane Keaton alakította, aki szintén Oscar-díjat kapott. Ebben a műben koncentrálódik leginkább mindaz a műveltséganyag, szarkazmus és eszement humor, amely olyan különlegessé teszi a rendezőt és az alkotásait. Ironizálás, vicces helyzetek, csípős utalások, minden, ami egy pompás vígjátékhoz kell.

Éjfélkor Párizsban (2011)

Woody Allen mesterműve az egyik kedvenc filmem.  Nem gondoltam, hogy egy spanyol-amerikai romantikus vígjáték valaha befurakodik a favoritok közé, de így lett, köszönhetően a rendező (és forgatókönyvíró) csodálatos ötletének és természetesen a kifogástalan színészi teljesítményeknek, amely pompás, már-már varázslatos hangulatot teremt. Ha még nem láttad az Éjfélkor Párizsbant, akkor semmiképp se olvasd el a film leírását vagy nézd meg az előzetest, érjen meglepetésként. Nem is írok többet, nincs mit elemezni olyan nagyon, ezt élvezni kell.

Match Point (2005)

Abból a korszakából választottam ki a következő kedvencemet, amikor már többen lemondtak róla. A 2000-es évek elején sokan mondogatták, hogy nem olyan hegyesek már az oroszlánkörmei. A Match Pointtal tett arról, hogy a kételkedések és negatív kritikák alábbhagyjanak. Rendezői stílusától merőben eltérően, pszichológiai-bűnügyi thriller, amelynek egy kicsit szokásosan humoros hangulata van. A filmből árad a realizmus, szikrányi ideológia, nyál vagy túlzás sincs. A kegyetlen életről, sőt a kegyetlen életet élő emberekről szól. A szereplők közül a szőke ciklon, Scarlett Johansson emelkedett ki: igazi gyönyörűséges múzsa volt, minden férfi csorgatta a nyálát a képernyők előtt. A forgatókönyv Oscar-jelölést teljesen megérdemelt a zsánerétől eltérő, újat hozó Allen számára. Az öreg direktor a következőket mondta filmjéről: „Lehetséges, hogy a legjobb film, amit valaha készítettem” és ezt is: „Szigorúan véletlen volt, éppen csak jól sikerült benne minden.”

Vicky Cristina Barcelona (2008)

Allen elsősorban akkor tud jó filmet készíteni, ha otthon van abban a városban, ahol történetei játszódnak, hiszen szereplői, szituációi, dialógusai mintha mindig az adott metropolisz utcáiból, házaiból és tereiből nőnének ki. New York után London vált a második otthonává, de érdekes, hogy a barcelonai filmje is kitűnő lett. A Vicky Cristina Barcelona a szerelmi háromszög bonyodalmakkal teli értelmét boncolgatja, több érzelmes és művészi jelenettel. Nem kihagyhatatlan filmremek, de az egyik személyes kedvencem.

Férjek és feleségek (1992)

A dialógusok és a cselekmény is frenetikus, örökzöld mozi, tipikus Woody Allen atmoszférával. Így tudnám összefoglalni a 23 éve készült filmjét. A Férjek és feleségek bensőséges hangulatára rátesz egy lapáttal a furcsa, kézikamerás jellegű kamerakezelés is. A rendező mellett olyan színészek tűnnek fel, mint Mia Farrow, Judy Davis, Sydney Pollack ééés Liam Neeson, aki szemtelenül fiatal volt még akkoriban. Ők mély és életszerű karaktereket vonultatnak fel, hibátlanul. Mindenképp szinkron nélkül, eredeti hanggal ajánlom, mert Woody Allen hangját kivételesen nem Kern András kölcsönözte és ez rendkívül zavaró.

Agyament Harry (1977)

A '90- évek talán nem volt Woody Allen legsikeresebb korszaka, a termékeny művész azonban még ebben a nehéz időszakban is tudott igazán maradandót és szórakoztatót alkotni. Az Agyament Harry tökéletesen leképezi az író-rendező belső művészi vívódását és küzdelmét a kilátástalan ötlettelenséggel. A cím tökéletesen sugallja a film elborult, beteg humorát. Kedvencem a Robin Williams játszotta karakter, aki nem tud fókuszálni, ezért a teste sosem éles a filmen, még otthon sem.

Hannah és nővérei (1986)

Woody Allen 1986-os amerikai vígjátéka egy nagycsalád tagjainak egymásba gabalyodó történeteit meséli el két év időtartamban, amely egy hálaadási vacsorával kezdődik és azzal is végződik. A Hannah és nővérei szellem és a lélek melengetését célozza meg, mert bölcs és magával ragadó. Michael Caine és érdekes karaktere telitalálat, Woody Allen hipochonderje szintén. Az egyik legjobb filmjének tartom.

Manhattan (1979)

Ma már szinte hihetetlen, hogy Woody Allennek volt olyan korszaka is, amikor rendezőként valódi vízióban gondolkozott, és nemcsak a szereplői zűrös magánélete, vagyis a sztori érdekelte, hanem a kép is. A Manhattan képi világa az egyik, ha nem a leggyönyörűbb az összes filmje közül. Nem véletlen, hogy a városrészről kapta a címét a film. A nyitójelenet egy fekete-fehér montázsban New York City legsűrűbben lakott kerületét mutatja be. A Nagy Alma az egyik főszereplője a filmnek, a másik természetesen Woody Allen, vagyis Isaac, egy felső-középosztálybeli író. A világon minden aggodalommal tölti el, a leszbikus ex-felesége válásukról írt könyvétől kezdve, a humorából pénzt csináló tévés munkáján át, egészen a lakása csapjából folyó barnás színű ivóvízig. A melankolikus történet vígdráma hatást kelt és művészfilmhez képest meglehetősen szórakoztató is.

 

Képek: czekoart.hu | femina.hu | filmtekercs.hu | facebook.com/filmzabalo

A szerzőről