Pp kicsi 45
2017-03-30
Alma mater cover1

Alma Mater Classic 5.

A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara immár ötödik alkalommal rendezte meg Alma Mater Classic koncertjét. Az eseményre november 23-án került sor a ZMK Fricsay Ferenc Hangversenytermében. 

Írta: Dinya Milán

Bár a rendezvény plakátja figyelemfelkeltőre és informatívra sikerült, a közönség még percekkel a kezdés előtt sem tolongott a koncertterem bejárata előtt. Mindössze néhány tanár, pár egyetemista, egy-két vántusos diák, illetve az idősebb korosztály kevés számú képviselője foglalt helyet a pótszékekkel telepakolt teremben. Az esetleges késve érkezőket megvárva, hét óra után néhány perccel az est műsorközlője, Marton Árpád jelent meg a színpadon, aki szokásához híven nemcsak felkonferálta az első műsorszámot, hanem rövid ismertetőt is tartott Maurice Ravel Bevezetés és allegro című művéről. A darab különleges hangszerösszeállításra, hárfára, fuvolára, klarinétra és vonósnégyesre íródott. A hárfánál Felletár Melinda hárfaművész foglalt helyet­, aki a kar hallgatóival együttműködve szólaltatta meg a francia zeneszerző kiváló darabját. A művésznő játéka magával ragadó volt, előadásában megmutatta a hangszerében rejlő sokszínűséget.

A következő műsorszám Claude Debussy zongorára írt népszerű kompozíciója, A boldog sziget volt. Marton Árpád előzetesen ismertette a művet és elmondta, milyen különböző feltevések vannak a darab ihletését illetően, majd Lucz Ilona interpretálásában hallgathattuk meg az alkotást. A zongoraművész rendkívül kifinomultan nyúlt a Steinway D-modellhez, csillogó zongorahangja jól ábrázolta a víz fodrozódását és a különböző effekteket. A szürke hétköznapok között felüdülésként szolgál egy-egy ilyen vidám előadás.

A koncert harmadik produkciójaként Francis Poulenc Szextett zongorára és fúvósötösre elnevezésű alkotása szólalt meg a Zeneművészeti Kar kiváló művésztanárainak előadásában. Ekkor elgondolkodtam, vajon véletlen-e, hogy az Alma Mater-est harmadikként megszólaló zeneművének komponistája is francia, de nem volt időm hosszasan merengeni, mert Varga Laura (fuvola), Tóth Györgyi (oboa), Vizsolyi Lívia (fagott), Szokody Anikó (zongora), Maczák János (klarinét) és Kecskés György (kürt) kamarajátéka jó előadáshoz illően azonnal magára vonta a figyelmem. Poulenc kedvenc zeneszerzőim közé tartozik, és ezt a művet eddig nem ismertem, így kíváncsian hallgattam végig a közel húszperces kompozíció minden pillanatát.

Az esten utolsóként Szecsődy Ferenc és Benedekfi István léptek a pódiumra, akik Erkel Ferenc Piéce Brillante hegedűre és zenekarra íródott művének Huszár Lajos-féle átiratát vezették a közönség elé. A roppant virtuóz darab hatalmas technikai elvárásokat támaszt az előadók felé, azonban a hegedűművész és korrepetitora látszólag könnyen vették az akadályokat, és rendkívül meggyőzően tolmácsolták a művet a szegedi hallgatóságnak. A magyar közönség szereti, ha magyaros, verbunkos jellegű zenét hallhat koncerten, így ez az Erkel-Hubay mű remek választás volt az est zárószámának. Természetesen, a műsorszám végén nem maradt el a vastaps, a művészek csak többszöri meghajlással tudtak elcsendesíteni minket, de sajnálatunkra ráadásszám nem hangzott el.

A 2015-ös évben ez volt az utolsó Alma Mater Classic koncert, de bízom benne, hogy a megkezdett hagyomány a jövőben folytatódni fog, és számos alkalmunk lesz még rá, hogy tanárainkat pódiumon láthassuk. 

A szerzőről