Pp kicsi 45
2017-11-20
Cserizsofia2

Interjú Cseri Zsófia Tanárnővel

Recitativo online újság a Zeneművészeti Kar új kezdeményezése. Tóth Péter Dékán Úr után Cseri Zsófia Tanárnőt kérdeztük.

Sok szeretettel köszöntjük Tanárnőt a Recitativo nevében. Ez az online újság viszonylag új kezdeményezése a Zeneművészeti Karnak. Az induló számban Tóth Péter Dékán Úrral beszélgettünk, a decemberi számban pedig Önt szeretnénk megszólaltatni.

Az interjút készítették: Hajdu Fruzsina és Molnár Dóra

 

ReCITaTIVo: Hogyan indult zenei karrierje? Játszott-e valamilyen hangszeren?

Cseri Zsófia: Édesanyám zongoratanárként dolgozott, és a Pasaréti Református gyülekezet kórusát vezette, ahol gyermekkorom óta én is énekeltem, így egy sajátos zenei közegben nőttem fel. Bátyám, amikor zeneiskolába került, érdekes módon nem a zongorát, hanem a hegedűt választotta, s mivel én, a kishúga, akkoriban sok mindenben utánozni akartam őt, természetesen én is hegedülni kezdtem. Mikor kérdés lett számomra, hogy konziba menjek vagy normál gimibe, végül az utóbbi mellett döntöttem, mert bármennyire is szerettem hegedülni, s akkor már élveztem is, nem vonzott sem a hegedűtanári, sem a zenekari pálya. Az viszont egyértelmű volt számomra, hogy ha lehet, zenével szeretnék foglalkozni.

Gimnáziumban egy nagyon jó énektanárhoz kerültem, aki kiválóan vezette az iskola vegyeskarát. Továbbra is szerettem énekelni, és egyre nagyobb kedvet kaptam ahhoz, hogy ebben az irányban tanuljak tovább. Így kerültem az ELTE TFK énektanári, karvezetés szakára. Főiskolás koromban, 13 év után abbahagytam a hegedülést, és egyre jobban beleástam magam a karnagyi munka különböző területeibe, több kórusban énekeltem, közelről vagy távolról figyeltem különböző karnagyok munkáját, kurzusokra, versenyekre jártam. Ugyanakkor aggódva gondoltam arra, mi lesz, ha vége a főiskolának, és hiába szeretnék kórussal dolgozni, nem lesz lehetőségem rá.

De Istennek hála, még főiskolás éveim alatt elkezdhettem dolgozni előbb társkarnagyként, majd a kórus vezetőjeként a budapesti Erkel Ferenc Vegyeskarban, illetve a Pasaréti Palló Imre Énekkarban. Ehhez kapcsolódott – attól függően, hogy épp hol tanítottam – mindig egy iskolai kórus is. Ezzel egyrészt rögtön a „mély vízbe kellett ugranom”, másrészt nagyon sok, hasznos tapasztalatra tehettem szert az évek alatt. Örülök, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.


R.: Hogyan került az ZMK vegyes kar élére? Milyen elkezdeni a munkát egy ilyen ifjúsági énekkarral?

Cs. Zs.: 2008-ban kerültem Szegedre. Rozgonyi Éva tanárnő javaslatára Kerek Ferenc Dékán Úr adott erre lehetőséget nekem. Egy egész új közegbe kerültem: más város, más korosztály, másfajta munka várt rám. Nem tudtam, hogy mire számítsak, nem ismertem a kórus előéletét. Emlékszem, először rövid, kis madrigálokkal és könnyebb darabokkal kezdtünk, hogy megismerjük egymást. Bevallom őszintén, hogy nem volt küzdelemmentes az első időszak, de úgy érzem, mára már összecsiszolódtunk.


R.: Ahogy említette is, Budapesten két felnőtt kórust is vezényel. Mennyiben más egy felnőtt, amatőr társaságot dirigálni, mint egy fiatal zenészekből állót?

Cs. Zs.: A kórusmunka három alapvető pillére talán ez lehet: a jó énektechnika, mely egyben a tiszta intonáció és az egységes, szép hangzás feltétele; a kórusművek kottahű birtoklása; és a zenei megoldások hiteles tolmácsolása. Az ehhez szükséges munkamódszer minden társaságnál hasonló. Hogy ezen belül hol, milyen részterület hogyan, mennyi munkával érhető el, ebben lehetnek és vannak különbségek. Minden kórusnak lehetnek erősségei és gyengéi, minden csapatnak lehetnek jobb és nehezebb időszakai. Ahol emberi hangon szól a zene, ott hol az emberi tehetetlenséggel/kiszolgáltatottsággal (pl. egy torokgyulladás okozta rekedtség), hol a közös muzsikálás csodájával szembesülhetünk.


R.: November végén rendezték Budapesten a Kodály Zoltán XII. Magyar Kórusversenyt, ahol a ZMK vegyeskara, a VUSZ (Vox Unversitas Szegediensis) kategória-győztes lett és aranydiplomát kapott. Hogyan élte meg Tanárnő a felkészülést, illetve milyen élménnyel emlékszik vissza a versenyre?

Cs. Zs.: Minden évben volt egy-egy nagyobb megmérettetésünk. A mostani abban különbözött számomra a korábbiaktól, hogy a felkészülési időt, talán minden eddiginél hatékonyabban tudtuk kihasználni. Várakozásomon felül, igen gyorsan megtanulták a hallgatók a versenyanyagot, és a puszta hangokon túl, a nem kevés műhelymunkára is fogékonyak voltak. Nagy öröm számomra, hogy zeneileg is egyre többet fejez ki a VUSZ, aminek egyik kiemelkedő példája éppen ott, az éles helyzetben, a verseny színpadán valósult meg. És hogy ez mennyire hat a hallgatóságra, sőt még a szakmai fülekre is, azt az is alátámasztja, hogy az egész mezőnyt tekintve is igen magas pontszámot kaptunk. A verseny tehát nagyon jó élmény volt számomra, és remélem, hogy a VUSZnak is.


R.: Az egyetemen szemeszterenként megújul a társaság. Okoz-e ez nehézséget a kórusmunkában, s ha igen, akkor mi a megoldás?

Cs. Zs.: Mindig meglepetés számomra, hogy egy újabb félévben hány énekes marad. Ugyanakkor mindig az épp aktuális összetételű VUSZnak kell alkotnia egy egységes csapatot. Nagyon érdekes, hogy most már vannak olyan jó dolgok, amik sajátos módon „öröklődnek” egyik évről a másikra kicsiny életünkben, és ez a VUSZ-tagoknak köszönhető. És persze minden szemeszterben ott áll a feladat előttünk, hogy más és más hangokkal, újabb és újabb feladatokban próbáljunk minél jobban helytállni. Hálás vagyok azért, ahogy ez eddig sikerült.


R.: Milyen tervei vannak a kórussal a jövőre nézve?

Cs. Zs.: Általában egy vagy két szemeszterre tudok csak előre tervezni, pontosan az előbb említett körülmények miatt. Több mindentől függ, hogy mikor mit vállalunk el. Most, a második félévben nagyon szeretném, ha a budapesti Kortárs Kórusesten részt venne a kórus, amely sok szempontból hasznos lenne a társaságnak. Tavasszal pedig a szegedi Egyházzenei Hónap egyik koncertjén szeretnénk énekelni egy nagyobb műsort.


R.: Sok sikert kívánunk hozzá és nagyon köszönjük az interjút!

Cs. Zs.: Én köszönöm kedves megkereséseteket, és jó ötleteket, örömteli munkát kívánok nektek a ReCITaTIVo jövő évi számaihoz is! 

A szerzőről