Pp kicsi 45
2017-10-20
F%c5%91 k%c3%a9p

Mert a bor is lehet szerelmi bájital…

Szerelmi bájital – kritika 

Sokakban él az a kép, hogy az opera az a műfaj, amikor leszúrnak valakit, de az ahelyett, hogy elvérezne, még vagy 20 percen keresztül végeláthatatlan áriát énekel. Noha ez így önmagában elég humoros és az operarajongók is elmosolyodnák magukat rajta – hiszen nem mondhatjuk, hogy ez ne lenne igaz bizonyos darabokra –, ám le kell szögeznünk, hogy nem szabad általánosítani.

Jó példa erre a Szerelmi bájital is. Donizetti vígoperáját a Szegedi Nemzeti Színház ebben az évadban a Kisszínházban mutatja be Galgóczy Judit rendezésében. Elsőre ez kicsit meglepő lehet, hiszen a Nagyszínházzal szemben itt sokkal kisebb a színpad és nincsen kamaraárok. Ennek ellenére hamar rájöhetünk, hogy remekül bánnak a térrel és ez nem okoz problémát.

A zenekart egyszerűen elhelyezték a forgószínpadon, így szinte az események részévé válnak. Különösen izgalmas technikailag az a rész, amikor a színpad ténylegesen körbefordul és ők is tesznek egy 360°-os fordulatot játékuk közben. Az előadást ez alkalommal Pál Tamás dirigálta.

Szerelmi bájital. Ki ne akarná megkóstolni vagy megkóstoltatni szíve választottjával? Pláne, ha már annyira elkeseredett, mint a Yanis Benabdallah által életre keltett Nemorino. Szíve hölgye Adina, azaz Benedekffy Katalin azonban észre sem veszi őt. Ekkor érkezik meg a kuruzsló csodadoktor csodatevő nedűjével (egyszerű vörösbor), amely nem kis bonyodalmakat szül…

Egyértelműen kontrasztot húzhattunk a terepmintás egyenruhás katonák és a hófehér öltözékű Nemorino között. Utóbbi talán tiszta érzéseire is utalt. Szerelme, Adina vérvörösben épp a csábítás és nőisesség szimbolikáját érzékeltette. A háttér hatalmas felhőiből kirajzolódó szív alak már ránézésre is azt sugallja, hogy hatalmas, felemésztő szerelem van a levegőben. Juhász Kati díszlete és modern jelmezei letisztultak és egyszerűek voltak, ám épp ez illett ehhez a könnyed, kellemes darabhoz, semmi több.

Szegedi Nemzeti Színház énekkara konkrét szereplőket formált, az előadásban a megszokottnál jóval fontosabb szerephez jutott. A kórustagok ugyanis nemcsak a hangjukkal, hanem a játékukkal is segítették a cselekmények alakulását.

A szereplők közül mindenképpen kiemelném Cseh Antalt, aki Dulcamarat alakította. A karakter, a svindlis gyógyszerárus egyébként is hálás, ám ő még szórakoztatóbbá és szerethetőbbé varázsolta. A közönség nagy kedvence lehetett a retro piros autó, amellyel a színpadra gurult. A kocsi egyébként is megkapó kellékként funkcionált és jól kihasználták a benne rejlő lehetőségeket, de még a rendszámtáblája is ötletes volt: SZNSZ 2016.01.15, amely a Szegedi Nemzeti Színházra és a premier időpontjára utal.

Az előadás csupa apró kis humor: lufivá „varázsolt” focilabda, kalaptartónak használt járókeret, rúzzsal cuppogás… Ez mind-mind még kedvesebb emlékké varázsolta az estét.

Sokszor az operák eredeti nyelven csendülnek fel még akár felirat nélkül is, hiszen a zene és a cselekmény már önmagában is történetet mesél, ám jelen esetben élvezhető magyar szöveg társul az események és a dallam köré.

Azok, akik tartanak az opera műfajától, ne rettenjenek meg: a Szerelmi bájitalt ők is megszeretnék, ebben egészen biztos vagyok.

(A kritika a január 26-ai szereposztás és előadás alapján készült.)

Fotó: facebook (Varró László)

A szerzőről