Pp kicsi 45
2017-03-28
Mr. robot cover 2

Egy hacker agyában

Mr. Robot - sorozatkritika

"A 2015-ös év legjobb újonc sorozata"  hangzott el több szaklapban. Joggal! Igaz, hogy egy bizonyos rétegnek szól, de én mégis mindenkinek ajánlom. Már a pilot után is éreztem, hogy nem egy szokványos dráma előtt ülök. Egyedi atmoszférájával és fontos, aktuális témájával egyből levett a lábamról.

A Mr. Robot főszereplője a szociális fóbiával és depresszióval küzdő Elliot Alderson. A fiatal és különös férfi a Nagy Almában tengeti mindennapjait: nappal az Allsafe kiberbiztonsággal foglalkozó vállalatnál rendszergazda, éjjel hacker, aki többnyire magánemberek életében vájkál. Elliot a drogfüggőség kezdeti stádiumában van, morfint szed és attól tart, hogy téveszmék gyötrik. A sorozatban a néző is egyfajta hallucinációjaként van jelen, végig képzelt barátjaként beszél hozzá. Egy nap egy ismeretlen férfi leszólítja és véget nem érő, csavaros cselekményfolyamba rángatja bele.

A hajszálpontos technológiai részletek, a komoly, de érthető szakzsargon, a zseniális rendezés, a kivételes fényképezés és zene, valamint a jó színészi játék, mind-mind hozzájárulnak az osztatlan sikerhez. Techguruk és informatikai analfabéták számára is nagyjából ugyanolyan érthető a történet. Sam Esmail  aki az első évadból 5 rész munkáját vállalta magára  megérdemelten rendezheti a teljes második évadot, hiszen az első etapban éreztette velünk határozott elképzeléseit és az egyedi megvalósítás sem vált kárunkra. Egy interjúban elmondta, hogy a következő részek még sötétebbek lesznek. A rideg művet a képi világ még letargikusabbá és letisztultabbá teszi, amihez Mac Quayle szintetizátoros darabjai remekül passzolnak.

A Fincher stílusjegyeket is jegyző sorozat nem csak azért szuper, mert minőségi mozgókép, hanem azért is, mert a gondolataidat kíméletlenül, szundizás nélkül ébreszti fel. Sorra érkeznek az éles kérdések, a morális dilemmák, a megkérdőjelezhető tettek, a ki nem mondott szavak és a főszereplőnk érzelmi utazásai  úgy merülsz el ezekben, mint kavics a feneketlen tóban. A narráció pedig csak hozzáad az elmélkedéshez. A veszélyes forgatókönyvírói eszközt remekül használták fel az alkotók: Elliot képzelt barátjaként kezel és bevon minket az ő kis titkos és sajátos világába.

Mr. Robot cover 2

A Mr. Robot tehát teljes mértékben átgondolt és éppen ezért kiszámíthatatlan. A társadalomkritikában sem sematizál és nem rágja a szánkba, hogy mennyire vigyáznod kell a közösségi oldalakkal, milyen bűnös a nyereségvágy – csak szimplán, kendőzetlenül megmutatja. Noha egy-két üresjárat becsúszik, helyenként bágyadt a történetvezetés, de addig legalább el tudunk csodálkozni az apró megvalósítási finomságokon.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a siker kulcsa a főszereplő, Rami Malek. A csávó olyan elképesztő alakításokkal rukkol elő, hogy leesett az állam és személyisége pedig pontosan visszatükrözi a sorozat hangulat(világ)át. Ilyen az, amikor egy karakterre születik az ember fia. Viszont balgaság lenne azt állítani, hogy csak ő viszi pálmát: van nekünk egy príma, svéd pszichopatánk (Martin Wallström) és egy rejtélyes figuránk (Christian Slater) is.

Mr. Robot cover 3.

Nem könnyű összefoglalni a Mr. Robotot, de megpróbálom: egy pszicho-tech thriller, krimi elemekkel, mély és fontos tartalommal, kicsit álmoskás tempóban adagolva. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan széria, nem véletlen az a Golden Globe-díj (legjobb televíziós sorozat drámai kategória). Szerencsére már zöld utat kapott a második évad, de a premierdátum egyelőre ismeretlen. Viszont az tuti, hogy Remi Malek kaméleonszerű szemeit sokszor  minimum 10 epizódban  fogjuk még látni.

 

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=Ug4fRXGyIak

Képek: jammer.hu | impawards.com | hollywoodreporter.com | matrixpraxis.wordpress.com

A szerzőről