Pp kicsi 45
2017-07-28
42

A fejlődés útján - Induló MSc képzések az Ápolás és betegellátás szakirányon

Több év ötletelés, tervezés után 2016 szeptemberében az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar két szakirányán is elindul az MSc képzés. A háttéről, történetről és miértekről Dr. Barnai Mária, dékán asszony mesél.

- Mikor jött az ötlet (és miért csak most) az MSc képzések bevezetésére?

" Az ötlet nem most jött. A kétezres évek elején, amikor Magyarországon még nem volt egyetemi szintű egészségtudományi képzés, a képzőintézmények vezetői megegyeztek abban, hogy közösen dolgozzák ki a mesterképzések programjait, egy-egy megnevezett koordinátor irányítása alatt, majd megegyeznek abban, hogy melyik egyetem, melyik szakterületen indít képzést. Akkor az aktuális oktatáspolitika és a karok vezetői úgy gondolták, hogy nem kellene minden egészségtudományi karnak, minden alapképzésre épített mesterszakot indítani, nem lesz rá szükség. Nem látszott reálisnak, hogy akkora érdeklődés fogadja a mesterképzéseket, hogy érdemes lenne minden egyetemen indítani. Abban a folyamatban két mesterprogramot sikerült elfogadtatni,2003-ban indult az első ápoló, és 2004-be a védőnő MSc képzés a pécsi egyetemen, amelyek néhány évi működés után nem indultak tovább. A Fizioterápia mesterszakot nem sikerült akkreditálni.

Akkoriban a személyi feltételek sem voltak adottak mindenhol, a mesterképzések célja, formája és időtartama rengeteg vitát váltott ki szakmai berkekben és magasabb döntést hozó fórumokon. Két elképzelés volt a képzés tartalmát illetően. Az egyik, a tudományos kutatásra, oktatásra felkészítő inkább elméleti jellegű, a másik, szakmai specifikumokat tartalmazó szakirányú forma volt. Nem volt világos, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeznek majd a végzettek, és a „piacon” hogyan fog a magasabb végzettség megnyilvánulni a feladatköröket, felelősséget, anyagi megbecsülést illetően.

Kb. öt évvel ezelőtt a budapesti Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara szaklétesítési és szakindítási kérelmet nyújtott be fizioterápia mesterszakra. Az első körben ezt is visszautasították, majd alapos korrekció után a MAB elfogadta. Közben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetemeknek nem csak érdekük, de kötelezettségük is a többszintű képzés biztosítása, és a végzett hallgatók, és dolgozó kollégák körében óriási az érdeklődés az egyetemi végzettséget biztosító képzések iránt.

A mi karunkon elsőként a szociális munka alapszakra épülő szociálpolitika mesterszakot sikerült akkreditálni, ahol 2013-ban indult az első évfolyam. Ezután, 2013-ban indultak az előkészületek az ápolás és betegellátás alapszak két szakirányára épülő, az ápolás és a fizioterápia mesterszak kidolgozására. Ekkor jött egy TÁMOP pályázat, ami pénzt, paripát, fegyvert is biztosított a munkához. Kb. másfél éves előkészítés után indulhatott el a hivatalos engedélyeztetési folyamat (kari/egyetemi bizottságok, szenátus) és végül az Oktatási Hivatal és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság. Az utolsó kör tavaly tavasszal indult, és idén januárban kaptuk meg az értesítést, hogy mindkét szak indítását feltétel nélkül támogatják."

- Voltak-e nehézségek a megvalósítás során?

" Voltak nehézségek. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy úgy töltsük meg tartalommal az ápoló és fizioterapeuta képzést, hogy az megfeleljen a már létező képzési és kimeneti követelményeknek, de legyen benne jelentős szakmai tartalom, és tükröződjenek benne a szegedi sajátosságok, erősségek. Én azt gondolom, ez sikerült, és a jövő igazolja majd a kitűzött célok teljesülését. Nehézség, vagy inkább megmérettetés az is, hogy a hasonló képzést folytató/tervező intézmények képviselői, akik a véleményező testületekben döntési helyzetben vannak, elismerjék a tervezett programot. Ez persze nem csak ránk nézve kihívás, hanem minden más egyetem számára is."

- Milyen hatással van a Kar jövőjére nézve, mennyiben járult hozzá a többi egyetemhez való felzárkózáshoz?

" Az ETSZK-nak, mint az egyetem önálló karának, ahogy azt az előzőekben is említettem, biztosítania kell a többciklusú képzést. A mesterszakok előszobái a doktori képzések indításának, amit ugyan önállóan a kar még nem tud teljesíteni, de az egyetemen működő doktori iskolákba be tudunk csatlakozni. Ezzel biztosított a képzés minden szintje. A kar szempontjából azért is nagyon fontos lépés a mesterképzések indítása, mert egyrészt az oktatói utánpótlás elengedhetetlen feltétele, másrészt, az egészségtudományi területen végzett magasan kvalifikált szakemberek fogják ennek a nagyon szerteágazó tudományterületnek a haladását biztosítani.

Érdekes, hogy ezt kérdezi: „mennyiben járult hozzá a többi egyetemhez való felzárkózáshoz?” Kétségtelen, hogy nagyon kellett már az egyetemi képzési szint Szegeden is, és ha úgy tetszik, ezzel felzárkózunk. De szakmailag nem gondolom, hogy fel kellene zárkóznunk. A szegedi képzések erőssége éppen abban van, hogy alaposan előkészített, jól felépített programokat indít, amik stabilak, megbízhatóak, és versenyképesek. Ami persze azzal is jár, hogy nem reagálunk olyan gyorsan a változásokra, mint mások. Mondok egy példát. 2014-ben a duális képzések kerültek napirendre. Azt sem tudtuk mit jelent (ma már tudjuk), de jól látszott, hogy az oktatáspolitika most ezt a képzési formát erősen forszírozza. A Szociálismunka és Szociálpolitika Tanszék oktatói azonnal reagálva, több mint egy éve foglalkoznak a képzési forma kidolgozásával, az indítás feltételeinek megteremtésével. Most úgy látszik, hogy 2017-től tudjuk ezt a formát indítani. Megjegyzem, ahhoz, hogy a 2016-os tanévben meghirdethessük, már decemberben kész programmal kellett volna előállni. Meggyőződésem, hogy amikor ez a képzési forma nálunk elindul, annak minden feltétele, szabályozása rendben lesz, és nem a folyamat közben derül ki, hogy nincs eléggé kidolgozva."

- Kíváncsi lennék az Ön személyes véleményére is a témával kapcsolatban.

" Személy szerint nagyon örülök, hogy ma már az ápolás és betegellátás alapszak mindkét szakiránya után is fel tudjuk kínálni az egyetemi oklevél megszerzésének lehetőségét. Gondolkozunk azon is, hogy a másik alapszakunkon, hogy tudjuk megoldani a mesterképzést. Az egészségtudományi szakterületek megérettek arra, hogy kineveljék saját tudósaikat, kutatóikat, ahogy az a fejlett egészségügyi ellátási és képzési rendszerrel rendelkező országokban teljesen természetes. Ahhoz, hogy a hazai és nemzetközi piacon is versenyképesek legyünk, biztosítanunk kell a képzések egymásra épülő szintjeit. Megszámlálhatatlan lehetőségünk van nemzetközi együttműködésekre, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy a képzési rendszerünk és lehetőségeink nagyjából megfeleljenek az európai, vagy tengeren túli feltételeknek is.

Hálával gondolok az egyetem karaira azért a támogatásért és együttműködésért, amivel segítették a képzések kidolgozását, és részt vesznek az oktatás elindításában. Különös köszönet illeti az ÁOK vezetőit és oktatóit, éppúgy, mint a JGYPK, az ÁJTK, vagy a MK munkatársait. Ki kell emelnem azoknak a nagy szakmai tudással és tapasztalattal bíró kollégáknak a hozzájárulását, akik a gyakorlatban végzik az oktatási tevékenységet. Nagyon sokan és nagyon sokat dolgoztak a karon azért, hogy a 2016/17-es tanévben elindíthassuk a mesterképzéseket. Remélem, hogy 2018-ban elégedett és jól felkészült frissen végzett kollégának adhatjuk majd át az első jól megérdemelt egyetemi diplomájukat!"

Köszönöm Dr. Barnai Mária részletes válaszát!
 

A szerzőről