Pp kicsi 45
2017-08-19
1

Tudósok először növesztettek "dinoszaurusz lábat" egy csirkén

Ez idáig a természettudomány egyik legnagyobb rejtélye a dinoszauruszok anatómiája volt, viszont most megmutatjuk, mit mondanak a legújabb felfedezések!

Az új fosszíliák felfedezésének köszönhetően - amelyek kiegészítették a repülő dinoszauruszokról szóló ismereteinket - ma már tudjuk, hogy csak néhány dinoszaurusz halt ki egy aszteroida becsapódást követően. Mások túlélték, belőlük fejlődtek ki a ma  élő madarak.

Hogy rájöjjenek hoagyan ment végbe ez az evolúciós változás, chilei tudósok közönséges csirkék génjeit úgy módosították, hogy csöves, dinoszaurusz-szerű szárkapocscsontokat növesztettek a lábaikra; az egyik a két hosszú, tüskeszerű csont közül, amelyek az alsócombnál találhatóak – adott tudósítást a sciencedaily.com.

Bár a modern madár embriók még mindig mutatják annak jeleit, hogy hosszú dinoszaurusz-szerű  szárkapocscsontokat képesek növeszteni, de ezek a csontok rövidebbé, vékonyabbá válnak, kialakul rajtuk a szálkaszerű végződés, és sohasem érik el a bokát.

A Joâo Botelho által vezetett kutatók egy csoportja a University of Chile egyetemről elhatározták, hogy megvizsgálják hogyan is zajlott le az átmenet a dinoszaruszok hosszú, csöves szárkapocscsontja, és a madarak rövid, szálkaszerű szárkapocscsontja között.

Ezt úgy érték el, hogy megakadályozták az IHH, vagyis a Indian Hedgehog (indiai sün) nevű gén expresszióját, így a csirkéjük folytatta a hosszú, dinoszaurusz-szerű szárkapocscsont növesztést, ami az embrionális formájúkból ered.

Amikor ezt tették, a csapat valami bizarr dolgot fedezett fel. Az átlagos csontfejlődés során a sejtosztódás, és így a növekedés is megáll a csontszárakban, már jóval azelőtt, hogy a csontok végein mindez befejeződne, viszont a modern csirkéknél a szárkapocscsont növekedése először a végeknél áll meg. Ez azt jelenti, hogy a modern csirkék szárkapocscsontjai aktívan gátolva vannak abban, hogy olyan hosszúra nőjenek, mint ősi rokonaik csontjai.

Az Evolution című folyóiratban közölt megfigyeléseikben a kutatók azt feltételezik, hogy a mondern csirkékben a szárkapocscsont alsó végének korai érését egy, a bokában lévő csont serkenti, amelynek neve: sarokcsont (calcaneum).

"Más állatokkal ellentétben, a madár embrióknál a sarokcsont a szárkapocscsont alsó végének nyomódik" - magyarázza a csapat sajtóközleményében - "Annyira közel vannak, hogy néhány kutató tévesen egy elemnek nézte őket."

Továbbá feltételezik, hogy az átlagos csirkékben a sarokcsont és a szárkapocscsont közti kölcsönhatás olyan jelzéseket eredményez, amelyek hasonlóak azokhoz, melyek arra késztetik a csontszárat, hogy álljon meg a növekedése, megelőzve így, hogy a szárkapocscsont akárcsak a boka közelébe jusson.

Sajnos a "dínócsirkék" nem élték meg a kikelési fázist, de a kísérlet célja nem az volt, hogy kifejlett egyeddé neveljék őket, hanem azon biológiai folyamatok megtalálása, amelyek a dinoszaruszlábaktól a mai madarak lábaihoz történő átmenethez vezettek.

"A kísérletek egyszerű dinoszaurusz jellegekre fókuszáltak, hogy leteszteljünk bizonyos hipotéziseket ." - magyarázza Alexander Vargas, a csapat egyik tagja - "Nem csak a madarak fejlődéséről tudunk rengeteget, de a dinoszaurusz-madár átmenetről is, amely jól nyomon követhető a fennmaradt fosszíliákban. Ez természetes módon hipotéziseket szül a fejlődés evolúciójáról, amelyet feltárhatunk a laborban"

Ez nem az első eset, hogy dinoszaurusz jellegzetességeket "alkottak újra" mai csirkéken. Tavaly, ugyan ez a csapat sikeresen növesztett dinoszaurusz-szerű lábakat-, míg egy másik csapat az Egyesült Államokban dinoszaurusz-szerű "csőrt" növesztett egy csirke embrión.

A szerzőről