Pp kicsi 45
2017-08-17
13147419 1188779451155364 4551368355862605936 o

Haza

Fekete Dávid írása Kiss Dániel fotójával 

Fekete Dávid
Haza

 

Ócska dohánnyal, hézagosan, hanyagul megtöltött cigaretta füstje szökött fel a buszra a zsíros, ősz hajú, fogatlan öregasszony tüdejéből, keveredve maradék fogai rothadó bűzével. Arca ráncos, szája cserepes, szemei fakók, szemöldöke bokros, zabolátlan. Szebb napokat látott, mára már nikotintól besárgult hajdan fehér pólóján barna foltok. Nézi a buszt. Szájából kilóg a cigaretta; füstje nem zavarja. Levegős, féligszítt cigaretta. A naptól hunyorog csak. A két leszálló lányra pillant. Vigyorog. Jegygyűrűjét birizgálja zavarában. És csak vigyorogni tud. Fogínye fehéres. Kiszedi közülük a dekket és léhán elhajítja. Közben vigyorog a lányokra, és tovább piszkálja a gyűrűjét. Szemei élettelenek maradnak. A két lány, miután kipakolták táskáikat a busz csomagtartójából, az öregasszony felé fordulnak. A vörös úgy vigyorog, ahogyan az öreg. A szőke kifejezéstelen arccal bámul rá. Az öregasszony gyógypapucsában csoszog feléjük. Még mindig vigyorog. Közben mellettük egy anyuka hagyja ott a kisfiát, hogy másnap reggelig gürizhessen az ételért. Fiatal, harmincas, vékony nő, barnára festett haján hajtövei már őszek. A kisfiú integet neki. Az öregasszony átöleli a vöröshajú lánykát, rozoga csontjai látszva ropognak, arcáról mégsem kerül le a vigyor. A szőkével kezet fog, valamit mond neki, majd átkarolja a vöröset, megfordul, és elindulnak. A kaviccsal kirakott járdán apró léptekkel mennek a sarokig, ahol az öregasszony újra rágyújt, és elfordulnak jobbra.

 Mi pedig otthagyjuk őket, és folytatjuk az utat.

 


Alkotásaitokat továbbra is várjuk az info.szabadotletek@gmail.com címre!

A szerzőről