Pp kicsi 45
2017-03-23
Asdasdasda

EFOTT 2016: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Egy újabb nyár, egy újabb EFOTT - élménybeszámoló tőlünk, a Fish!-től, Pásztor Annától, valamint Bocskor Bíborkától.

Diákként az év legjobban várt pillanatainak egyike, a nyári szünet kezdete. A jó idő megjelenésével már-már tűkön ülünk, hogy letudhassuk utolsó vizsgáinkat és belevethessük magunkat a hőség és a fesztiválok világába. Az idei tanévben már többször cikkeztünk az EFOTT-ról, a héten pedig elmentünk és átéltük, milyen is egy igazán eseménydús fesztszerelem.

Bár a helyszín a régi volt, most mégis rengeteg minden másképp zajlott. De ne rohanjunk ennyire előre, haladjunk csak szépen sorjában. A korábbi évek tapasztalatai alapján a rutinosabbak már 12-én, hajnalban megérkeztek a kapukhoz, hogy elsőként léphessenek a fesztivál területére és a kempingekben árnyékos helyen verhessenek sátrat. A beengedésre várva azt hiszem megtaláltam a leglelkesebbeket, ugyanis volt olyan, aki büszkén mesélte nekem, miszerint ők már 11-én este megérkeztek a kordonokhoz és azóta várakoznak. A nagy melegben, mindeközben a hosstesek, támogatók által szolgáltatott frissítőket osztogattak, Ricsipí-ék folyamatosan információkkal látták el a tömeget a rádión keresztül, a szünetekben pedig zene szólt, míg végül fél egykor megnyitotta kapuit a 2016-os EFOTT. Bejutás után mindenki választhatott, hogy a színpadokhoz közelebbi, de zajosabb Jófogás kempingbe, vagy a messzebb lévő, de árnyékosabb Drótszamárba verné föl a sátrát. A fesztivál területének elrendezését tavaly sok kritikai érte, de azt kell mondjam, mindegyikből tanultak a szervezők, így panaszt sem nagyon hallottunk. Bár a távolságok ugyanakkorák voltak, mégsem éreztük feltűnően hosszúnak. Ez pedig annak köszönhető, hogy az utat végig a civil falu, étel- és italárusok, valamint különböző boltok szegélyezték, a tópartot pedig nem zárták el kordonnal. Muszáj megemlítenem, szerény véleményem szerint, az egyik legjobb ötlet, egy szupermarket kitelepítése volt.

A 0. naptól kezdve a hangulat folyamatosan fokozódott, ahogy közeledtünk a hétvégéhez egyre népesebb lett a fesztivál területe és egyre többen tomboltak a koncerteken. A tömeggel együtt azonban a rosszidő is megérkezett. Szerda este már vörös riasztás lépett életbe, de még ez a szélsőséges időjárás sem fogott ki a szervezőkön. Látszott, hogy maximálisan fel voltak készülve a helyzetre, így viszonylag hamar megoldódott minden. Az emberek fedett helyekre húzódtak és nagyjából másfél órás csúsztatással, a Rauch arénában megkezdték az eredetileg is oda tervezett koncerteket,valamint a Pepsi nagyszínpadról betelepített előadásokat is. A jó hangulat lerombolhatatlanságát mi sem bizonyítaná jobban, mint a várakozó tömeg egy emberként való éneklése, valamint Szabó Balázs bandájának koncertje alatt lezajlott leánykérés. Másnap délután megjelentek a markolók és a munkások, akik az eső által hatalmas medencévé varázsolt területeket ismét járhatóvá tették. Ez az összeszedettség és felkészültség jellemezte az egész hetet. Záporok és hatalmas széllökések ide vagy oda, a staff teljes mértékben kitett magáért. Péntek estig mindenki jókedvűen elevickélt a sátrakban. Napközben lelkesen ugráltuk át a megmaradt pocsolyákat, esténként pedig a zenére tombolva fel sem tűnt a rosszidő. Mondhatni egyedül a záró napot mosta el az időjárás. Bár szombaton rengetegen döntöttek a hazautazás mellett, valamint a koncertek rövidített ideig tartottak, mégis a legkitartóbbak sárosan, papucsban vagy gumicsizmában, kukászsákban vagy esőkabátban, de meghúzták az utolsó estét is. Végtére is kijelenthetjük, hogy egy ilyen rendezvény akkor is élmény, ha az időjárás ellenünk játszik. Mik a legemlékezetesebb, legjobb dolgok akár az EFOTT-on, vagy bármelyik másik fesztiválon? A rengeteg elhagyott holmi és elveszett emlék, ami feltehetőleg sose fog előkerülni, a felhőtlenül, átizzadós módon végigtombolt koncertek, az áttáncolt hajnalok, a reggeli kómás ébredések idegen helyeken, vagy jobb esetben a saját sátrunkban. Ezek adják a fesztszerelem szépségét, vagy ha úgy tetszik zamatát. Reméljük, egy év múlva, akár esőkabátban, akár fürdőruhában, de ismét találkozunk.

A koncertek között lehetőségem adódott megkérdezni néhány fellépőt is, hogy számukra milyen élményeket rejt a nyár és a vele együtt járó rengeteg fesztivál,valamint maga az EFOTT, így szeretném megköszönni, hogy szakítottak a kérdéseimre egy kis időt és a cikk végére érve az ő szavaikkal zárnék.

Gondolom nem tévedek nagyot, ha azt mondom rengeteg fesztiválon vettetek már rész, ezért az lenne a kérdésem, számotokra mi a legemlékezetesebb monumentuma ezeknek az rendezvényeknek?

Fish! zenekar – Kovács Krisztián és Hámori Dávid

Kovács Krisztián: „Nem tudnék kiemelni egy konkrét élményt, mert nekem rengeteg síkon zajlott a fesztiválozás. Annak idején,mikor még nem is volt színpadmesteri szakma, mi Zsoltival már színpadmesterként tevékenykedtünk és rengeteg világsztárral találkoztunk, és ezek borzasztó nagy élmények voltak. Civilként meg nyilván mindenki bejárta azt az utat, hogy mondjuk egy mélyhűtőben ébredt fel másnap.”

Hámori Dávid: „Én egyébként fesztiválon láttam először a Skindred zenekart, 2010 környékén és engem sokkolt akkor, hogy ott mi történik. Nagyon-nagyon tetszett a rengeteg improvizáció és az egész mentalitás, amibe rögtön bele is szerettem, és most úgy látom, hogy nálunk is megvan”

Anna & the Barbies – Pásztor Anna

„Anno egy fesztiválon volt a legmeghatározóbb élményem, amikor minket még csak az Unicum Next kamionra engedtek fel játszani. Mi egy asztalon zenélhettünk, a nagyszínpadon pedig gyerekkorunk hatalmas kedvence játszott. Emlékszem, ahogy az öcsémmel vágyakozva néztünk oda, a nagy zenészekhez, láttuk a rendes színpadot, a nagy erősítőt, ránéztem az öcsémre és hirtelen éreztem, hogy ez velünk is meg fog történni egyszer. Az a pillanat örökre bennem van, ahogy dübörög a zene, az emberek pedig őrülten emelik magasba a kezeiket, Én pedig tudom, hogy igenis ezt kell tovább csinálnom, amit most.”

Magashegyi Underground – Bocskor Bíborka

„Nekem nagy felfedezés volt az elmúlt időszakban, hogy én ilyen szerves csaj vagyok. Nagyon szeretem a sarat, bármit, ami a természetnek a kiforrt lényege. Így akár egy eső áztatta, elmosott fellépés alkalmával ezek a hirtelen dolgok nagyon meg tudnak lendíteni. Nem is tudom elmondani mennyi fesztiválon voltunk az elmúlt 10 év alatt, és bár mindig ugyanoda megyünk vissza, mindig ugyan azok az emberek és zenekarok vannak ott, mégis olyan, mint a természetben a tavasz, nyár, ősz, tél - mindig azt várod, ami következik. Nagyon-nagyon szeretjük ezt az időszakot, egy picit lelazult ugyanakkor mégis nagyon pörgős, egy fárasztó, közben eksztatikus állapot.”

Ha pedig csak az EFOTT-ot nézzük, mi az, amit ki tudnátok emelni, mint maradandó élmény?

Fish! zenekar

„Egy nagyon jó barátom mondta anno, nagyon régen: Ti azért vagytok jók, ha jók vagytok valamiért, mert nem játszotok döntetlenre. Ez pedig tényleg igaz, mert ha öt embert raksz elénk vagy ledobsz minket a Marson, akkor a kőzeteknek is játszani fogunk és addig-addig fogjuk nyomni, míg meg nem mozdulnak. A mai koncert, vagy például a tavalyi is maradandó emlék, és Én azt gondolom, hogy az EFOTT-élmény nekünk nyilván a koncert marad.”

Anna & the Barbies – Pásztor Anna

„Az a helyzet, hogy az EFOTT-ra mi nagyon sokáig szerettünk volna bejutni, de valahogy mindig félre ment a dolog, úgyhogy a végén már sírva könyörögtünk. Talán a tavalyi volt a legeslegjobb alkalom. Eszméletlen világ-vége meleg volt és azt hittem, hogy meghalok. Ennek ellenére, persze fölvettem a fejemre egy zacskót és minden mást is, amit nem kellett volna. Emlékszem, hogy lementem a közönséghez, és egy nagyon életerős fiatalember hurcolt végig a nyakában. Zseniális volt, érezni lehetett a finom nyári meleget, a tónak az illatai már az orromat birizgálták. Az emberek éppen megjöttek a napozásból, és körbejárt fröccsöktől kissé megfacsarodott naptej illata. Ahogy körbementem tényleg látszódott mindenkin azt az elképesztő életigenlés, és vakáció éhség, ami a főiskolásokat és egyetemistákat jellemzi, mikor végre leteszik a vizsgákat és harapják a nyarat. Az isteni volt.”

Magashegyi Underground – Bocskor Bíborka

„Tizen-x évvel ezelőtt hallottam először az EFOTT-ról, mikor még egy CD boltban dolgoztam és nem is gondoltam volna, hogy valaha is fel fogok lépni itt. Már a legelején meghívtak minket, és az első alkalommal, 10 évvel ezelőtt még három dallal álltunk színpadra, és a Kaukázussal kiegészülve próbáltunk koncertezni. Mindentől függetlenül, már akkor is eljöttek az emberek, úgyhogy azt hiszem, mondhatom, hogy sok mindent köszönhetünk a közönségnek. Talán a legfontosabb és abszolút felmérhető, hogy főleg diákok vannak és eszméletlenül felszabadultak. Az összes itteni koncertünk maradandó, és mindegyikre nagyon szívesen emlékszünk vissza.”

A szerzőről