Pp kicsi 45
2017-03-28
O charity hands facebook 1024x512

Miért kellene pénz ahhoz, hogy jót tegyünk?

Segítsünk azokon, akiknek szükségük van rá!

Szegény kiskutya elveszett, azt a macskát megkínozták, ez a nő eltűnt, az a férfi súlyosan megégett... és így tovább. Mindez sokszor cseppet sem hiteles, homályos képmellékletekkel kering az interneten, főképp manapság a Facebookon találkozhatunk velük. Ismerős, ugye?

Noha ezeknél nem szokott szerepelni, hogy: hogyha nem osztod meg, akkor azzal „beszennyezed a karmád”, 7 év balszerencse vár rád vagy épp sosem lesz szerencséd többé a szerelemben, a jóhiszeműek mégis rákattintanak a „Megosztás” gombra. Úgy vélik, ha így tesznek, attól ők nem lesznek kevesebbek, hiszen pénzbe nem kerül, de talán segíthetnek valakinek, akinek szüksége van rá. Ám a legtöbbször nem egyszerű eldönteni, hogy az adott bejegyzés vajon már hosszú évek óta kering a világhálón, vadászva a szimpatikusabbnál szimpatikusabb bepalizható balekokra (akik akár anyagi támogatást is szeretettel adományoznak) vagy tényleg rászorulókról van szó…

A napokban épp egy hasonló posztba botlottam bele, a bejegyzésben egy gyönyörű, kékszemű kislány ”előtte-utána” fotójával. A megrendítő két részre osztott kép bal oldalán a szőke hosszú hajú kistini mosolyogva néz ránk, míg a jobb felén kissé könnybe lábadt szemekkel és kopaszon láthatjuk. Az avatatlan szem azt hihetné, hogy rákos beteg és a kemoterápia során hullottak ki szépséges aranyfürtjei. Többek gyűjtésbe kezdtek számára: azt gondolták még mindig harcol a betegséggel és azt kérik imádkozzunk érte, hogy ne veszítsük el őt. Illetve további képaláírásokban (sokan sokfélét írtak hozzá ahogy járt megosztásról megosztásra) a rákot már leküzdő gyermekként emlegetik, aki erőt ad ahhoz,hogy másoknak is sikerüljön. Valójában egyik sem történt.

A posztból általában még az sem derült ki, hogy ki ez a kislány és hova valósi. Ha egy kicsit tüzetesebben megnézzük a képet, annak is a jobb oldalát, jól látható, hogy hajdarabok vannak a vállán. Ez nem véletlen. A fotón szereplő ausztrál kislány ugyanis azért vágta le – ráadásul élő egyenes adásban – a haját, hogy mások is elgondolkozzanak rajta, hogy igenis tehetünk a rászorulókért, ha kicsit odafigyelünk. Természetesen ő érettebb és céltudatosabb, mint kortársai  fiatal kora ellenére, már most tudja, hogy mit akar: onkológus szeretne lenni egy gyermekgyógyászati klinikán. Sophia, az ausztrál kislány, továbbá kicsit kevesebb mint 2 éve egy honlapot is indított (https://give.everydayhero.com/au/sophia-9), ahol adományokat gyűjt a Ronald McDonald House rákos gyermekei számára. Már több mint 16 ezer dollár futott be ide. (...Tényleg ide?)

Hogy ez a történet mennyire hollywood-i és tündérmese, hogy a kórház tényleg minden centet megkap-e ebből az összegből, továbbá mi ebből a parasztvakítás és hol van a határ az "eladható" és az igazság között, azt nyilván nem tudhatjuk, de egy biztos: tökéletes példa a média erejére, amit a rászorulókkal kapcsolatban kamatoztathatunk. Továbbá arra is, hogy ha valaki segíteni szeretne a megosztásokon felül, de személy szerint nincs pénze, akkor van más megoldás is,még akkor is, ha földrajzilag távol vagyunk tőle/tőlük.

Sőt példáért sem  kell ennyire messzire mennünk. Az egri Mikó András éppen idén tavasszal határozta el, hogy derékig érő, hosszú haját levágatja, hogy egy rákos kislánynak paróka készülhessen belőle. Ezt a Heves megyei sajtó akkoriban fel is kapta  egyre trendibb a hajadományozás.

Gyurcsik Dóra, a Szegedi Tudományegyetem egyik legfrissebb hallgatója, saját Facebook profilján is megosztotta, hogy az elmúlt hetekben vágatott a hajából, amit szintén jótékony célokra használ fel. "Van egy YouTuber, aki adott pár ötletet. Valószínűleg a Gyermekrák Alapítványnak fogom adni a Neked egy tincs, neki nagy kincs! programban, ahogyan ő" mesélte Dóri. 

És tényleg kincs. Nem is hinnénk mennyire értékes a haj. Évekkel ezelőtt volt egy olyan eset Houstonban, hogy betörtek egy fodrászüzletbe. Mindent érintetlenül hagytak, legyen az ultraerős hajszárító vagy hajformázó eszköz, de a legeredetibb hatású  és legtermészetesebb parókák készítésére alkalmas igazi hajakat mind egy "szálig" elvitték. Szó szerint... Idén februárban, Indiában pedig 10 kilogramm össztömegű emberi hajjal teli zsákokat loptak el egy templomból (!), ami durván 750 ezer forintot ér. (!) 

Az emberek kényük-kedvük szerint hosszabbítják a hajzuhataguk hosszát póthajjal, rengeteg paróka készül a színházak számára is, de mégis, a legjobban az alopécia, azaz a kemoterápia utáni hajhullás miatt lekopaszodott kisebb-nagyobb gyermek és felnőtt számára a legértékesebb. Így is lehet pénz nélkül segíteni.

Lehetünk önkéntesek is, például a Mosolygó Kórház Alapítványnál is, ahol jókedvre derül minden kisember arca,lehet játszani és bolondozni. Adhatunk plazmát, amiért még ellenszolgáltatásokat is kaphatunk,mint pénz vagy épp fürdő belépő – mindezt úgy, hogy közben segíthettünk valakinek.

Gyűjtsünk kupakokat, amennyit csak lehet! Nem is gondolnánk, hogy ha az amúgy is megvásárolt műanyag palackok tetejét hosszú-hosszú ideig elrakosgatjuk, mennyi adományt jelenthet az azoknak, akik egy új kerekesszékre vagy gyógyászati eszköz korszerűsítésére szeretnék előteremteni a pénzt. Vagy nézzünk körül az otthonunkban, hogy milyen kihasználatlan, szükségtelen, de jó állapotú bútorunk,ruhadarabunk vagy játékaink vannak otthon, aminek talán valaki még nagyon örülni fog, de nekünk máramúgy is csak útban van. Karácsony közeledtével a különböző "Cipősdoboz akciók" is pontosan erre a sémára épülnek fel.

A karitatív tevékenységek tárháza szerencsére széles. A középiskolákban bevezetett kötelező közösségi munka jóvoltából, sokan már tizenévesen is kipróbálhatják magukat akár egy nyugdíjas otthonban,állami otthonban vagy épp menhelyen.

Ha pedig nincs más lehetőség, csak a sima internetes megosztások is sokat segíthetnek, mert így jut el olyanokhoz az információ, akik többet is tehetnek a jó ügyért.

De mi van akkor, ha a sok csaló miatt, akik betegnek tettetik magukat és/vagy hamis képekkel és történetekkel árasztják el az internetet? Miattukpedig már éppen azt a képet nem osztjuk meg, amit a legjobban kellene? Ez tipikusan az az eset, amikor a járókelő már amiatt nem áll meg az utcán kéregetőknek, mert legutóbb is alkoholt vettek abból a pénzből, amit odaadott. De ilyenkor a generalizálás kerülendő.  A rossz tapasztalatok előítéleteink elsődleges okozói.

 Mindenesetre, akiknek komoly támogatásra van szükségük, megérdemlik, hogy kiálljunk értük, ha nem is anyagi támogatással, de próbáljunk segíteni. Ehhez pedig használjuk ki a mediatizált világban rejlő lehetőségeket! És itt következik a legfontosabb kérdés: ki segít azokon az elesetteken, akikről egy kép se készül, és nem fut keresztül az üzenőfalainkon?

Képek: ebsta.com, dailydot.com,menshealth.com, facebook.com, heol.hu

A szerzőről